Validált, vagy nem validált

A honlapokról van szó, arról, hogy kódunk tiszta-e, vagyis, ha a http://validator.w3.org/ oldalon beírjuk honlapunk nevét, akkor az alábbi képen látható szöveget kapjuk-e.

Honlap kódjának ellenőrzése

Hát igen. Némelyek ölni tudnának egy ilyen jelentésért!:-)
Mások szerint viszont kit érdekel ez? Ki a fene kíváncsi arra, hogy a kódom "tiszta-e".

Mit jelent ez a tisztaság?
Azt, hogy a html nyelv mindegyik "nyelvjárásának" megvannak a maga -jei, és a leírás arról, mely utasítás hogyan használható, valamint az is, mit mikor kell használni, és mikor tilos.
Ha a kódunk nem teljesen tökéletes, akkor is megjelenik a honlap, és lehet, hogy semmi gond nem lesz vele. Más esetekben a kódrészek ütik egymást, vagyis valami nem jól jelenik meg, de még gyakrabban azt tapasztaljuk, hogy a kód írása közben máris hibaüzenetet kapunk, hogy nem a helyes módon akarunk valamit leírni.
Persze, ha a jó öreg jegyzettömb a munkaeszköz, akkor nem lesz kódolás közben semmiféle segítségünk.

A mikor jó a kód kérdéskört nem kívánom ennél jobban boncolgatni, hiszen az olvasóim döntő többsége nem webprogramozó végzettségű. (Ők meg nélkülem is tudják.)
Konyhanyelven pedig elég róla ennyit tudni.

A lényeg az, hogy előfordul, sikerül úgy összeszedni különböző, nekünk tetsző honlapokról a kódrészeket, hogy a végeredmény nem lesz megfelelő.

A vájtfülű, igényes programozói réteg szerint viszont az a honlap, ami nem állja meg a helyét a validáláskor, az nem érdemel meg egyetlen szót sem.

Egyes vélemények szerint az olvasó, a vásárló a honlapunk kódjának milyensége alapján állapítja meg rólunk, hogy abban a munkában, amit kínálunk a honlapon, milyenek vagyunk. Ha valid a honlap, jó cipész lehetek, ha nem valid, akkor biztos rossz pék vagyok.

Szerintem ez túlzás, de szerintem is törekedni kell arra, hogy az adott nyelvnek legjobban megfelelő kódolást készítsünk.

Sokszor a kódunkat éppen a Social Media különféle megosztási lehetőségei, dobozai, és egyéb csodái rontják el.
Például, amint a fenti, valid honlapra rátettem a Facebook oldalhoz való csatlakozási lehetőséget, máris egy csomó hibával rendelkezett.
Most ismét valid a honlap, mert sikerült a Facebook kódját úgy kigyomlálni, hogy a honlapom ismét megfelel a W3C igényeinek.

Én kihívásnak tekintem ezt a valid honlap dolgot, mert nem elég, hogy én megfelelően kódolok, még a különféle kapott, vagy kötelezően használandó kódok is elronthatják a honlapom kódjának tisztaságát.

Ahogy a nem valid honlap sem jelenti azt, hogy a látogatók fejvesztve menekülnek onnan, a valid honlap sem jelenti azt, hogy tömegek jönnek nézelődni. A legtöbb internetezőnek fogalma sincs róla, mit jelentenek a kis címkék némely oldal alján, és miért büszke a tulajdonos, ha validált honlapja van.

Ja, még egy megjegyzés ide: időnként ellenőrizzük, hogy valóban jogosan viseli honlapunk a validált honlap büszke címet, mert mostanában én is több olyan, magát validnak nevező oldallal találkoztam, ahol a linkre kattintva megtudtam, 10-20 vagy akár 80-100 hiba is van az oldalon. Készséggel elhiszem, hogy valamikor "Passed" jelzővel illették, de az idők során ez megváltozott.

A Like gombról ismét

Előrebocsátom, hogy a Facebookon állandó a fejlődés, a változás.
Ezért van az, hogy amit ma olvasunk, sajnos néhány hónap múlva már nem biztos, hogy igaz, illetve nem biztos, hogy egy műveletet ugyanúgy kell végrehajtani.

Node sebaj, mert így legalább állandó téma tud lenni a Facebook és annak a működése, no meg a különböző funkciók bepasszírozása honlapjainkba.

A Like gombot hogyan tegyük fel honlapunk oldalsávjába, szól a kérdés.

Tegyük fel, hogy rendes html oldalról beszélünk, ahol stíluslapot is használunk.
Tehát ez a leírás nem a blog-ra vonatkozik.

Ha a Bloggeres blogban kell elhelyezni Like gombot, akkor a Like gomb a Bloggerben bejegyzést ajánlom elolvasásra.

Először is elzarándokolunk a Facebookra, és saját profilunkban vagyunk. (Nem oldalként vagyunk bejelentkezve)

A like gomb kódjának megtalálása, ha emberként vagyunk bejelentkezve macerás, tehát egyszerűbb, ha ezt a linket követjük: https://developers.facebook.com/docs/reference/plugins/like/

Itt már angolul cseveg velünk a Facebook.

Mutatja is, mit vár el tőlünk.

Like gombot generáltatunk

A Step 1 arról szól, hogy mondjuk meg, melyik honlapról van szó, és hogyan akarjuk formázni a Like gombot és környékét.

URL to Like alá be kell gépelni annak a honlapnak a címét, amire a Like gombot tenni akarjuk. Nem szabad elfelejteni a http:// részt sem, és ha csak www-vel érhető el az oldal, akkor azt sem.
A példában nálam is ki van töltve ez a sor.

Utána jön az XFBML Only rész, na, ezt a pipát vegyük ki innen!

Következik a Layout Style. Itt lehet 3 kinézet között választani. Amelyik tetszik, annak a nevét lássuk a panelen!

Width - vagyis a Like gombos részünk szélessége.
Ha oldalsávban akarjuk elhelyezni, biztos széles az alapból felajánlott 450 pixeles szélesség.
Meg kell nézni, milyen széles az oldalsávunk, és itt, a Facebookon kell elkezdeni játszani a szélesség beállításával. Ez azért jó, mert mindig látjuk az eredményt, ha beállítunk egy szélességet, és valahol a lapon kattintunk utána. Persze normális szélességek választása esetén.

Ha szeretnénk látni a lájkolók képét is, akkor hagyjuk bent a pipát a Show Faces szöveg alatt.

Like vagy recommend feliratú gomb között lehet választani jelenleg.

A Color Scheme segítségével fehér vagy fekete hátterünk lehet. (A Like gombos résznél.)
Ez azért jó, mert így a honlapunkhoz jobban illeszkedőt választhatjuk, persze direkt az elütő színűt is választhatjuk.

A Fontnál néhány betűtípust találunk, ezek közül választhatunk, és akkor a honlapunk szövege és a Like gombhoz tartozó szöveg ugyanolyan betűtípusú lehet.

Amikor minden beállítás készen van, az eredmény tetszik, akkor megnyomjuk a Get Code feliratú gombot.

Na, ekkor jön a feketeleves.

Merthogy sokféle kód van. Melyiket válasszam?

Az első a HTML5. Ha ilyen kódban van a honlapunk (nem hiszem, hogy ebben van), akkor ez a jó kód, ezt kell kimásolni.
Ha tudjuk, hogy xhtml valamelyik variációja, akkor az első nem jó nekünk.

A második biztos, hogy nem jó, ha honlapra akarjuk tenni, tehát az IFRAME verzió a mi kódunk.

Az IFRAME-s kódot másoljuk ki egy az egyben innen, és a honlapunk html kódjába kell illesztenünk.

Méghozzá oda, ahol szeretnénk, hogy megjelenjen. Ez egy okos mondat, igaz is, de!

Ugye stíluslapunk is van, és a különböző helyek valamilyen elnevezéssel bírnak.
Ha ez nem igaz, mert egyszerű, mezei html kódolásunk van, azt sem tudjuk, mi az a CSS, akkor valóban ott lesz a Like gomb, ahova beillesztjük.

Más esetben, tehát, ha stíluslapokkal is dolgoztunk, akkor megkeressük az oldalsáv kódolását, és oda illesztjük be a kódot.

Elmentjük a változtatást, és frissítjük az oldalt.

A fentieket most is kipróbáltam, működik.

Mi lehet a hiba, ha nem látunk semmit, vagy nem azt, amit várunk?

• HTML5 kódolást illesztettünk be a honlapunkba, ami HTML4 vagy XHTML kódolású
• XFBML-t illesztettünk be a HTML oldalba
• Próbafájlunk a saját gépünkön van, és így nézzük meg böngészőben.

Ha a Like gombot működve szeretnénk látni, akkor azt egy igazi, éles honlapon helyezzük el.

Ha félünk, elrontunk valamit, akkor az egyik oldalunkat mentsük el más néven, én úgy csináltam, hogy a fájlnév mögé egy számot biggyesztettem, és ebbe illesszük be a Like gomb kódját, mentsük el, töltsük fel a tárhelyre.
Nyissuk meg azt az oldalt, amit más néven elmentettünk, ekkor látjuk, nincs Like gomb rajta, majd a címsorba írjuk be a mentés máskéntnél adott számot a fájl neve mögé, de a .html elé, és nyomjunk entert.

Akkor látnunk kell a próbaoldalon a Like gombot.

Ha jó helyen van, nincs más dolgunk, mint a honlapunk minden oldalára beilleszteni, ugyanerre a helyre.
Ha nincs jó helyen, nézzük meg, hol kellene lennie, hol nézne ki jobban, és tegyük át oda, majd ismét ellenőrizzük.

Tehát összefoglalva, ha Like gombot akarok a honlapomra:

1. Facebookon kell a kódot generáltatnom, a fenti linkre kattintva könnyen elérhető helyen.
2. A generált kódok közül ajánlott az IFRAME választása.
3. Ezt a kódot kell a forrás megfelelő helyére illeszteni.
4. Online kell kipróbálni a kód működését.

Remélem, a leírás alapján sikerül a honlapra Like gombot varázsolni!

Reklámlevelek

Jó kis cím, de nem biztos, hogy arról írok, amire az olvasó számít.
A reklámlevelet kapó szemszögéből írok.
A kéretlen levelekről van szó, azokról, amiket olyan megfontolásból küldenek, hogy amelyik email címben szerepel az info szó, az nem kötődik személyhez.

Nekem ezekben a reklámlevelekben az a rész tetszik a legjobban, amikor a kéretlen levelükben leírják, hogy kizárólag a címzettnek szól a levél, és ha nem én vagyok a címzett, vagy tévedésből kaptam, azonnal semmisítsem meg, mert nincs jogom elolvasni.
Majd, két sorral lejjebb megmagyarázzák, honnan van meg az email-címem. Pl. feliratkoztam, ez jelen esetekben lehetetlen, mert ezeket az email címeket nem használom, csak kapcsolatfelvétel céljára írom ki a honlapra. A folytatásban tájékoztatnak arról, milyen törvény melyik paragrafusa alapján joguk van küldeni nekem emailt, ha az emailem felépítéséből úgy tűnik, nem kötődik természetes személyhez.

Na, akkor most mi van?
Azért írnak, mert a címem nem kötődik természetes személyhez, de nincs jogom elolvasni a levelet, mert az nem kötődik természetes személyhez, vagyis, nem lehetek én a címzett.

Most azon gondolkodok, melyik a rosszabb? Ha a honlapomon olyan email címet teszek közzé, hogy xy@akarmi.haha, vagy az, ha az info@-ra érkeznek a hülye levelek.
Ha nem info@, akkor a bírálók egy része azt mondja, gagyi a honlap, mert gagyi email-t ad meg, ez nem üzleti, hivatalosnak kell lennie.
Azért kíváncsi leszek, ha lecserélem az email címet, arra írnak-e.

A másik, hogy annyira cukik, mert azt hiszik a levelek küldői, minden honlapon megjelenített emailcím mögött valami hatalmas nagy vállalkozás van, milliárdos árbevétellel, több ezres dolgozói gárdával. Az ajánlataik ennek megfelelőek. Ma például megtudtam, ha a cégem több ezer használt laptopját el akarom adni, akkor erre is van lehetőség. Hát, fiúk, erre bizony még várni kell, de kitartás!

A tanulság mi? Számomra az, hogy ha emailcímeket akarok szerezni, valahogy körültekintőbben tegyem. Persze nem egyesével gyűjtik ezeket a címeket, és gondolom adják veszik ezeket, de ha saját emailcím vadászatot tartok, akkor megnézem azt a honlapot, amiről begyűjtöm, és ha úgy tűnik, hogy egy kkv, esetleg mikrovállalkozás lehet, akkor nem zaklatom azzal, hogy milliókért rendeljen nálam valamit, vagy hogy a lecserélendő több száz helikopterét átveszem.

Azért elárulnám a címgyűjtőknek, hogy egy domain regisztrálása, egy honlap elkészítése nem csak a jogi személyek joga, ezért nekünk, magánembereknek is lehet honlapunk, email címmel is.
Persze, lehet, hogy a törvény szerint, ha egyéni vállalkozó vagyok, akkor nem számítok embernek, és a honlapomon megjelenített email cím nem kötődik hozzám. Ekkor csak azt tessék megmondani, hova küldjem tovább a leveleket, hol olvassák majd el és hol intézkednek?

Amúgy a mai termés a spamban landolt, és a rendszer elintézi azt is, hogy azokról a címekről többet ne is érkezzen meg a levél.

Adataink a hálón

Mostanában folyton azt olvasni, mennyire jó, ha adataink valahol a felhőben vannak tárolva, vagy legalább az, ha internetes szolgáltatást használunk szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre, dokumentumok tárolására. Mert mennyire csúcs az, hogy nem kell megvenni azt a fúúúj Ms akármilyen szoftvert, és jaj hát na.

Nem értem az embereket. Amikor arról van szó, adjon meg egy email címet, hogy kapjon hírlevelet, magából kikelve kéri ki magának, hogy majd jól visszaélnek az ő édes kicsi emailcímével, és öntik rá a szemetet.
Amikor regisztrál a Google berkeiben, vagy a Facebookon, ész nélkül adja meg telefonszámát, ismerőseinek emailcímeit is. Na jó, nem mindenki ész nélkül, de sok embert egyáltalán nem zavar, hogy minden személyes adatát beírja egy helyre, és nem is tudja, ki, mire hogyan, mikor és miért fogja felhasználni.

Aztán a saját gépe helyett felteszi dokumentumait valahová, amiről azt se tudjuk, hol van, persze ezt nekünk nem is kell utca házszám szerint tudnunk, de gőzünk sincs arról, hogy a kimutatásainkat a világ mely részén tárolják.
Ez egy dolog. Azt nem értem, amikor egyfelől senki sem bízik meg a vele szemben állóban, akkor miért bíznak meg egy nagy cégben, aminek működéséről, üzleti elveiről, adatkezeléséről nem rendelkezünk információval. (Vagy rendelkezünk, de azok meg nem arról szólnak, hogy mennyire korrekt az eljárás.)

Van, amikor kénytelen az ember azt választani, hogy pl. űrlapot a Google segítségével készít, és használ. Én is így jártam, mert kiderült, hogy a Windows-os tárhely nem alkalmas arra, hogy a megvásárolt űrlapkészítő programmal előállított űrlapokat kezelni tudja. (Ilyenkor nem csak egy hivatkozást kell beszúrnunk a kódba, hanem több fájlt is fel kell tölteni a tárhelyre, és megfelelő programoknak kell ott futniuk.)

Nem első eset az, amit ma tapasztaltam. Nem lehet elérni a dokumentumokat, mert a szerver terhelése túl nagy. Ez volt a hibaüzenet. Hát igen, kedves sorstársak, mit csinálunk, ha nem érjük el a dokumentumokat, nem tudjuk őket szerkeszteni, továbbküldeni, stb.
Nekem csak az űrlapokon érkező üzenetekre volt szükségem, de most várni kell. Igaz, email-címet is megadtam az űrlapos oldalakon, de nem írnak emailt, kényelmesebb ott rögtön beírni az üzenetet. Én meg majd megnézem, ha tudom.

De mi van akkor, ha szöveget se tudok szerkeszteni, táblázatot se tudok készíteni, mert nagy a szerver terhelése? Illetve, a próbák alkalmával azt tapasztaltam, amúgy is elég lassan, és idegesítően működnek ezek a rendszerek.
Nagyon szép dolog, hogy mindent csináljunk online, de nem biztos, hogy ez az üdvözítő megoldás.

Mi a gond az online irodai munkával?

• Kell hozzá gép. Rendben, akkor is kell, ha a gépen szerkesztem a szöveget.
• Kell áram. Máskor is.
• Kell internet kapcsolat. Itt már  vannak gondok. Sebesség, szakadás, kábelhiba miatti leállás, stb. Illetve a legnagyobb gond az, hogy KELL hozzá internet kapcsolat. Minden percben, minden helyen, ahol dolgozni akarok.
• Bejelentkezési problémák
• Szerverek terheltsége

Folytathatnám még, de ennyi is elég lesz.

Nem az ellen vagyok, hogy legyen internet, és lehessen adatokat tárolni valahol a hálón, hogy mindig kéznél legyenek. Nem a lehetőség ellen vagyok, csak azt nem értem, miért kell mindent online készíteni, felhőben tárolni. 

A saját gépünkben nem bízunk, félünk, hogy a szomszéd kiolvassa a levelünket, de minden üzleti dokumentumot felteszünk egy olyan helyre, amiről keveset tudunk, ahol megígérik nekünk, hogy gondosak lesznek, de nem vállalnak semmiért felelősséget?

Képmetsző

Windows 7 használói bizonyára találkoztak már ezzel a programmal.
Mire jó?
Képernyőfényképet készíthetünk vele könnyen, gyorsan, egyszerűen.
Régen, a DOS világában a Pint Screen volt erre alkalmas. Aztán később is. A képet grafikus felületen a Paintben tudtuk elmenteni, javítani. Azért kellett javítani, mert a teljes képernyőről készült a fénykép, de általában csak egy részre lett volna szükség.

Most, egy nagyon hasznos, és egyszerű eszközünk van. Rákattintunk az ikonjára, máris látjuk a lehetőségeket. Ha úgy állítjuk be, elhomályosult képernyővel várja kijelölésünket. Tehát ki tudjuk jelölni, mely részről kérjük a képet. Ott azonnal el is tudjuk menteni a képet. Néhány dolgot még tehetünk vele, például írhatunk rá, radírozhatunk, jelölhetünk, és elküldhetjük levélben.
Ez utóbbi dolgokat más programmal is meg tudjuk tenni.
A lényeg a kép maga.

Mikor használható?
Mondjuk akkor, amikor illusztrálni akarok valamit. Mint itt:

Képmetsző munkában

Számomra a legfontosabb akkor, amikor a kis huncut honlaptulajdonos nem akarja engedni, hogy nyomtassuk, mentsük, kijelöljük a honlapja részeit, és ott pont olyan, számomra fontos információ van, amit nem szeretnék elveszteni, de papírra se akarom lemásolni a dolgot.

Akkor is jó, amikor valahonnan egy képet szeretnék megőrizni, amit nem lehet lementeni, illetve lehet, csak a mentett kép bolhaméretű lesz. Például a Meskán levő szemezgetők ilyenek.

Látogatók, visszafordulás

Azt mondják, ha a honlap látogatóinak harmadánál nagyobb része visszafordul, ássuk el magunkat. Rohanjunk, és javítsuk az oldalt, mert az oldalunk egy nagy ....

Blogok esetén megengedik, hogy több visszaforduló legyen, azzal a magyarázattal, hogy a blogot az olvasók egy része rendszeresen megnézi, és ha van új bejegyzés, azt elolvassa, de nem fog böngészni a régi bejegyzések között. Megnyugtató:-), mármint az, hogy a blogtulajdonosnak nem kell harakirit elkövetnie, ha 50%-os a visszafordulási aránya.

Mi is az a visszafordulási arány?
Azt jelzi, hogy a látogatók közül milyen arányban voltak azok, akik csak egy oldalt néztek meg, és nem léptek tovább.
Akinek a honlapja úgynevezett kutyanyelvoldal, vagyis egy állati hosszú oldalból áll, nem is látnak mást, csak visszafordulást, hiszen nincs mit nézni ezen az egy oldalon kívül.

Tehát küzdünk a visszafordulások ellen.
Mivel? Érdekes tartalommal, hasznos információval, képekkel, mindenféle nyalánksággal, csalival, és horoggal.
Remélem érezni a szarkazmust.

Ma is megnéztem a látogatóimat, és egyből a hely szerinti válogatást kértem.
Ekkor tűnt fel, milyen sokan nézik a blogot külföldről is. Nem erről a blogról van szó, mielőtt valaki kideríti, nem is igaz, amit írok.

Tehát a szóban forgó blogok érdekes dolgokról írnak, képek is vannak, amik a keresőben rendszeresen  jó helyen jelennek meg. A téma egy része "nemzetközi" kulcsszóval rendelkezik. Ezen azt értem, hogy olyan kulcsszavaik is vannak, amik több nyelven is ugyanazt jelentik, és az írásuk is hasonló. Emiatt van sok külföldi látogató, nem hiszem, hogy csak magyarul tudók.

Itt értem el a lényeghez.

Milyen területről, és milyen nyelven tudók jutnak el egy-egy oldalra. Ha a kép miatt jön, megnézi, végigfutja a cikket, és rájön, nem teljesen erre gondolt, nem érti, és távozik.
Ha országonként nézem a visszafordulást, máris bizonyítást nyer hogy ez bizony így van. A magyarországi látogatók sokkal kisebb százaléka fordul vissza, mint az oldalátlag. Vannak olyan országok, ezek általában elég távoliak, ahonnan 100%. Természetesen olyan is van, hogy az átlagnál kevesebben fordulnak vissza külföldről, mert éppen olyan ember talált a blogra, aki pont azt a tartalmat kereste, esetleg a képek tetszenek és sok oldalt megnéz miatta.

A látogatók gépén levő nyelvi beállításról is van információnk. Ebből kiderül, sokféle nyelv előfordul a beállítások között. Igaz, le lehet fordíttatni egy oldalt, de tudjuk, ez a fordítás sokszor inkább ferdítés.
Azt is tudni kell, nem minden netező tud arról, hogy az oldalakat le lehet fordíttatni, vagy csak nem tudja, hogyan használja ezt a lehetőséget.

Igen, javítani kell az oldalunkat folyamatosan, hogy kevesebb visszaforduló látogatónk legyen, de nem kell kétségbeesetten küzdeni, ha a guruk által jónak mondott aránynál rosszabb eredményünk van.

Más helyen olvasgatva úgyis azt tudjuk meg, amit magunk is tudunk; nem az a lényeg, hogy hosszasan nézegessék az oldalainkat, hanem, hogy konverziókat hajtsanak végre. Magyarul az a lényeg, van-e vevő, megrendelő. A pénz beszél, a statisztika mutat.:-)