2011. augusztus 16., kedd

Feliratkozáskor olvasható szövegek

Kedvencem az, amikor a hírlevélre történő feliratkozáskor szinte megfenyegetnek.
Tudom, nálunk ez előírás, hogy mi mindenre kell felhívni a figyelmet.
Az, hogy tájékoztatnak arról, hogy levelet fogok kapni, még hagyján. Meg az is, hogy hozzájárulok ahhoz, hogy az email címemet kezeljék.

Azt nem szoktam érteni, miért kell odaírni, hogy kijelentem én egy céges emilről iratkozok fel. Ahogy így elmélkedek, lehet azért, mert így könnyebb nekem levelet küldeni spamelés veszélye nélkül?
Eddig erre nem is gondoltam, csak most jutott eszembe.

Eddig úgy értelmeztem, hogy azért kell kijelentenem, majdnem hogy büntetőjogi felelősségem tudatában, hogy céges emailem  van, mert ők csak cégeknek akarnak értékesíteni, meg észt osztani.

Most itt vagyok kétségek között.
Vajon miért írják ezt ki?

A legszebb az, hogy amiért "tollat ragadtam" az a fenti szöveg megjelenése egy olyan blogon, ami nekem, mint embernek szól, hiszen ételekről akar írni nekem, melyik hasznos, jó, egészséges, stb.

Most szuper gonosz leszek, és azt mondom, kis utánajárással kiderült, ki is a blog szerzője, jobban mondva kinek a kije. Így persze már érthető több dolog, közte ez a szöveg is. Biztos készen kapta, mint amit jó használni. Talán csak nem ész nélkül.

A másik kedvencem az, amikor az elsődleges email címem megadására szólítanak fel. Nem tudom értelmezni. Mi az elsődleges email?
Remélem, mindenkinek több emial címe van, és van olyan is, amivel mondjuk az ügyfélkapuhoz regisztrált, vagy más, hivatalos szervnél. Ezzel meg nem iratkozik fel különböző hírlevelekre.

Szóval, hogy értelmezzem az elsődleges emailt?

A legszebb persze az, hogy azok sem az "elsődleges" email címükkel iratkoznak fel a konkurens céghez, akik fennen hirdetik, hogy az, aki nem így tesz, egy más egyéb aljasságokra is hajlamos ember.


2011. augusztus 15., hétfő

Külföldi hírlevelekről

A marketinges hírleveleken igyekszem átrágni magam, ami az angol nyelvtudásom miatt nem olyan gyors munka, de úgy érzem, fejlődök. Néha, már-már úgy érzem, értem, amit olvasok. Én szoktam a legjobban csodálkozni ezen.:-)
Tehát az angol nyelvű hírlevelek nyelvtanulásnak is jók. Sajnos, nagyon sok olyan szó, kifejezés van, ami nincs a szótárakban.

Tegnap egy lelkes ifjú hírlevélsorozatát olvastam, aki a blogolásról ír, arról, ő hogyan kezdte el, és hogyan lett ez az ő "vállalkozása". Jó volt olvasni, hogy másokat is hasonló dolgok foglalkoztatnak, hogy mások se úgy születtek, hogy mindent tudjanak erről a témáról.
Jó volt olvasni, mert majdnem teljesen értettem. Ha jól értettem azt a mondatot, akkor azért, mert a fiúnak sem az angol az anyanyelve. Persze lehet, hogy pont az, csak fordító barátunk ferdített. Pedig pont ezt néztem meg, mert nem voltam biztos abban, hogy jól értem-e. Fordító után még kevésbé:-)
A lényeg az, hogy leírt olyan dolgokat, maik engem is foglalkoztatnak, amik bennem is kérdéseket vetnek fel, és kíváncsian várom a következő levelet. (Megvenni nem fogom a tudásanyagát, ha egyáltalán arra megy ki a játék.)

Nekem az tetszik az amerikai piacon, hogy mindenre, de mindenre van vállalkozás, ami működik, mi több, jól működik. Ez megdöbbentő. Nem a mi tunyaságunk, sutaságunk, tehetségtelenségünk, lustaságunk az oka, hogy ez  nálunk nem így van. Tudomásul kell venni, hogy 10 millió az nem 300 millió. Ha nagyon szegmentálok, itthon sikerül egy akkora területet választanom, ahol lehet, csak 50-100 érdeklődő van. Nyelvi korlátok miatt sem tud a mi piacunk sokkal nagyobbá válni.
Szóval az, hogy a marketing nem úgy általában van, hanem szakosodnak.
Olvasok egy fickót, aki a nonprofit szférának ad marketing tanácsokat.
Egy másik az ékszerkészítéssel foglalkozókat oktatja. (Hobbiból pénzkereset.)

Az is érdekes, amikor a különböző helyekről érkező levelekben az akciók lejártát olvasom. Van, hogy a keleti parti, van, hogy a Mountain Time Zone szerint, van, hogy a nyugati parti idő szerint járnak le az akciók. Ez jó alkalom arra, hogy az időeltolódásokban továbbképezzem magam.

Természetesen már összeszedtem néhány olyan igazi "nagyot" is, akikről sokszor olvasni. Megvallom, az ő hírleveleik főleg arról szólnak, mikor hol lesz előadásuk, vagy mikor lesz a videokonferencia, webinárium. Ugye ez engem nem érint igazából. Még ha, érdekelne is, mire én megértek egy mondatot, addigra már a tizediknél tartanak. Ezért is jó olvasni, mert a kiejtésből fakadó nem értéseket legalább elkerülöm.

Néhányan a hírleveleikben alkalmazzák azt, hogy személyes dolgokat is belekevernek az írásba. Például elmesél egy régi történetet, és úgy kanyarodik a témához. Remélem legalábbis, hogy nem csak az írói munkásságukat tükrözik ezek az emlékek.

Egy idő után valahogy rájöttem, hogy a tárhelyszolgáltatómnak is van hírlevele. Annyira nem volt egyértelmű, mert nem tolta a képembe állandóan, hogy gyere, iratkozz fel!
Tehát egyszer csak feliratkoztam GoDaddy hírlevelére. Itt minden héten az éppen aktuális akciós vásárlásról értesítenek, persze ott a kuponkód, csak költsek. Amúgy, ha ésszel csinálja az ember, ezekkel a kuponkódokkal sokat lehet spórolni. Van, hogy vásárlási limitösszeg nélkül adnak 15-20 vagy még több százalékot. Máskor összeghatárhoz kötve, emlékeim szerint maximum 30%-ig mennek el a kedvezmények. Ehhez persze abban a néhány napban kell vásárolni. Ha nem életbevágó, akkor ki lehet várni a következő hetit.
És mert ez itt akár a reklám helye is lehet, elmondom, nekem is van itt az oldalon két reklám, amivel olcsóbban lehet vásárolni GoDaddy-nél. Az egyikre kattintva a domain vásárlást lehet megoldani 7,49 $-ért (plusz 0,18 $), a másikkal a hosting szolgáltatást lehet olcsón kipróbálni.

Azért a külföldi hírlevelek között is vannak olyanok, ahonnan az ember gyorsan leiratkozik.
Volt egy sorozat, aminek első darabja érdekes volt, viszont utána már állandóan egy mlm oldalra akartak küldeni. Két hónapig bírtam, majd leiratkoztam.

Úgy tapasztalom, hogy a hírlevelek, ha ügyesen választjuk meg, hova iratkozunk fel, nagyon sok információval látnak el bennünket. Sokszor tudást adnak, azonnal hasznosítható tippeket, vannak lelkes emberek, akik az ingyenes oktatást sem sajnálják tőlünk. Igazából nem éri őket hátrány, mert pl. én biztosan nem megyek el egy tanfolyamra mondjuk Arizona-ba, és nem azért, mert elolvastam az ingyenes anyagokat. Szerintem azok számára meg meggyőzőbb lehet ez a módszer, akik az igazi célcsoportot jelentik.

Nekem összességében úgy tűnik, hogy legalábbis az általam már látott amerikai hírlevelek profibbak, jobb kinézésűek, mint amikkel itthon találkozni lehet. Tisztelet a kivételnek.

2011. augusztus 12., péntek

Tapasztalataim a hírlevelekkel

Ahogy már írtam, sokféle hírlevelet kapok.

Az egyik hírlevéltípus az, amiben hasznos dolgok vannak, felhívják a figyelmet az új hírre, cikkre, bejegyzésre.

A másik fajta hírlevél az, amit sorozatként előre megírtak. Ezekben menetrend szerint jönnek az információk, és többnyire az a céljuk, hogy 2-3 hónap múlva vegyek meg valami forradalmian jó dolgot. Ami persze éppen nagyon kedvezményesen kapható, és még 3-4-5 vagy akár 10 ajándékot is kapok mellé.

Amikor már leírta, hogy vásárolhatok, akkor a kedvezményes vásárlás lejáratára kezd figyelmeztetni, és végtelen hosszúságban taglalja a termék előnyeit. Van, hogy már napi több levélben siettet, le ne maradjak a tutiról.

Ha nem vásároltam, akkor vagy piszkálódik, és emlegeti, nem látja a nevemet a vevők között, vagy csak simán fenyegetni kezd.
Én fenyegetésnek értékelem azt a szöveget, ami arról szól, hogy milyen hátrányaim lesznek, ha most és azonnal nem élek ezzel a csodálatosan kedvezményes lehetőséggel.

Sok hírlevél sorozat a nem vásárláskor meg is szűnik. Utána hosszú szünet, és esetleg egy idő múlva újra vásároltatni akar.

Ennél a típusnál szimpatikusabb az a módszer, amikor szintén vásároltatni akarnak, de az előre megírt sorozathoz néha kapcsolódik egy rendkívüli hírlevél, ami valamilyen fontos új dolgot ír le. Például valamilyen jogszabályi változás van, ami ide kapcsolódik, vagy hasonló.

Vannak olyan hírlevélsorozatok, ahol az illető nagy lelkesedéssel vetette bele magát a hírlevelek írásába, de 3-4 levél után lelkesedése abbamaradt. Több levél nem jön.

Volt olyan sorozatom, ami érdekelt volna, de vagy rájött az írója, minek mondaná el ingyen a dolgokat, ha ebből él, vagy megunta a hírlevelezést, nem tudom.
Mindenesetre addig tartott a lelkesedése, ameddig az új honlapja nem kezdett el működni, utána egy levelet sem kaptam tőle.

A hírlevelekről időnként jó lenne leiratkozni.

Amikor már sok a napi levél, amikor már lepörgött egyszer a teljes sorozat, és azt veszem észre, kapom újra az elsőt, vagy amikor nem tetszik valami a hírlevelekben.

Leiratkozni sokszor nem is könnyű.
Vannak olyan oldalak (ezek nem kisvállalkozók oldalai), ahol szinte lehetetlen leiratkozni. Elkezdi kérni az adataimat. Tudom, feliratkozáskor nem kérték anyám nevét, de most igen.

Van, ahol email-ben kell kérelmezni a leiratkozást, megfelelő tárgysorral, adattartalommal.

Vannak olyan oldalak, ahol ha az ember feliratkozik, máris többféle listára kerül fel cégen belül. Ha meg le akarok iratkozni, az egyikről sikerül, a többiről persze nem, hiszen nem is iratkoztam fel egy cégen belül több hírlevélre, legalábbis úgy, hogy tudtam volna a különféle oldalakról, hogy egy céghez tartoznak.
Az egyikről leiratkozok, a többi küldi, sőt, egy idő múlva újra kapom azt, amitől végre megszabadultam.

A kedvenceim azok a leiratkozást megerősítő üzenetek, amikben kifejtik, hogy én most nagyon rosszat tettem, mert ezentúl az ő remek tippjeik és tudásanyaguk nélkül kell élnem, amit ők meg sem értenek. Ezt persze néha durvábban fogalmazzák meg.

Ha már visszaüzennek, akkor nekem elegendő lenne annyi, hogy üzenetét megkaptuk, esetleg sajnáljuk bla-bla, és nem küldünk több levelet. A szellemi és vállalkozási képességeimet nem szeretem, ha ilyenkor emlegetik.

Persze nem csak ilyen jellegű üzenet van leiratkozáskor, gyakran az "Ön sikeresen leiratkozott" üzenet látható, ami lehet, hogy személytelen, de legalább nem sérteget.

A hírleveleket olvasni is szoktam, ami időnként eléggé nehéz feladat. Van néhány olyan cég, ahonnan a hírlevél rendszeresen olvashatatlanul érkezik. Az ékezetes betűk, írásjelek helyett hieroglifák (kódok) vannak. Ezeket nem szeretem. Próbáltam már átküldeni másik levelezőbe, hátha az a gond, de ez nem mindig segít. Van, amikor igen!

Nem hinném, hogy nálam lenne valami baj, mert a többi helyről érkező leveleim helyesen jelennek meg. Egyszer vettem a fáradságot, és írtam a hírlevél küldőjének, hogy nem tudom elolvasni a levelet, mert HTML kódként látom. (Ugyanis erre is volt néhány példa.) Válaszként megkaptam, hogy nem jól nézem, ők tökéletesen küldik, vegyek másik böngészőt, menjek tanfolyamra, de úgy egyáltalán ne mondjak olyat, hogy az ő levelükkel bármi probléma lehet olvasáskor. Ugye érthető, hogy a leiratkozás mellett döntöttem.

Jó dumának tartom azt, amikor valaki nyáron téli üzenetet küld, majd amikor néhányan írnak neki, valami elcsúszott, akkor megírja egy másik levélben, vagy a honlapján, hogy nahát, minek írogatnak ilyet, nem tudják, hogy ez egy tudatos döntés volt? És ezzel akarta elősegíteni a nem tudom mit.
Na persze, csak valahogy az írás stílusa nem olyan volt, mint amikor valaki tényleg direkt írt volna fura dolgot.

Sok "haladó" tudással rendelkező cég a hírlevelében követőkódot helyez el, és figyeli, ki mikor hova kattintott. Ez biztos nagyon jó nekik, mert sok fontos információhoz jutnak. Biztos?
Nem szeretem ezt se, és sokszor galád módon nem kattintok, hanem megnézem a honlapjukat. Nem szeretem, ha figyelik, mit olvastam el, majd küldik az ajánlatot, nekem miben kellene fejlődnöm.
Hát, hogy gyanakvásban nem, az biztos!:-)

Eddig nagyjából a magyar hírlevelekről írtam.

Külföldieket is olvasok nagy számban. Olyanokról is iratkoztam már le, de valahogy nem vették annyira zokon.

A hobbis hírleveleimet imádom. Szépek, képek is vannak, értelmes dolgok is, és gyakran a kedvezményes vásárlás lehetősége. No meg, a legfontosabb, az ingyenes kis füzetek, projektek.

Persze hetente többször is ott van, hogy fizessem elő az aktuális havonta, kéthavonta megjelenő lapot, vagy vegyem meg az új vagy régi különszámot, de ritka eset az, hogy csak ez lenne a levélben. Néhány jó tipp, egy könyvről ismertető, vagy rövid riport valakivel.
Tudom, a lényeg itt is  a vásárlás, de valahogy stílusosan csinálják.

Így sikerült a héten megvennem egy negyedévente megjelenő lap régi számát 10 centért. Ami nagyon jó, mert legalább látom, mi van egy ilyen kiadványban, mennyi reklám, és mennyi számomra értelmes dolog. Elárulom, a következő akciót várom, amikor egy konkrét, kiszemelt újságot fogok megvenni, remélem legalább 50% engedménnyel. (A fele úgyis reklám:-).)

Marketing témában is olvasok hírleveleket, szerintem tanulságosak. Mindent persze nem hiszek el!:-)
Úgy érzem a téma olyan nagy, hogy egy másik bejegyzésben folytatom.

2011. augusztus 10., szerda

Hírlevél lista - mánia

A hírlevél hatékony eszköz a vevők elérésére. Az érdeklődőkből vevőket szerezhetünk segítségével.
Hírlevélre ma már szinte mindenhol feliratkozhatunk.

Ezek a listák dagadnak, duzzadnak, és a hírlevél küldője úgy érzi, hű, de jó vagyok ebben a témában!
Tegyük fel, szorgalmasan írja is a hírleveleket, küldi is őket.

Ha érdeklődő típus, és hírlevélküldő rendszert használ, akkor sokféle információhoz juthat. Például megtudhatja, mennyien nyitották meg a levelét, mennyien kattintottak a benne elhelyezett linkre, stb.
Ha nem érdeklődő típus, vagy egyszerű, mezei módszerrel küldi a leveleit, akkor ezekre a kérdésekre nem tud válaszolni.
Legfeljebb az tűnik fel neki, hogy én küldöm ezeket a leveleket, de semmi eredménye. Se érdeklődés, se vásárló.

Ha a listát vette valahonnan, akkor még csak azt sem mondhatja el, hogy a listán levők valaha érdeklődést mutattak a termékei, szolgáltatása iránt.

Vajon jó az, ha a hírlevél lista csak nő és nő?
Ha belegondolunk, nem jó.

Nem jó, mert elhiteti velünk, jó úton járunk, közben meg az eredményesség nem növekszik.
Nem jó, mert egyre több kimenő hírlevelünk van, ami költség. Attól függ, milyen és mekkora költség, hogy milyen konstrukcióban, milyen módszert használunk, és milyen gyakran írunk.

Mit lehet tenni, hogy kiszűrjük azokat, akiket már régen nem érdekel, mit írunk?
Egyáltalán ki meri szűrni?
A kisördög ott alszik, és azt mondja, na ne, és ha elveszted mindet, ha éppen most akart volna már vásárolni?

Szerintem nem kell félni ettől a lépéstől, mert inkább legyen a hírlevélre feliratkozottak száma a régi fele, ha a megmaradó felét érdekli is, mit küldözgetek neki.

Hogyan csökkentsem a hírlevélre feliratkozottak számát?

  • Jó módszer lehet, ha írok 1-2 levelet arról, hogy változás lesz, mindenkit leiratkoztatok, és kérek minden érdeklődőt, ismét iratkozzon fel. Persze az se árt, ha a kiírt időpontban feliratkozók nem a leiratkozó üzenetet kapják meg egy hét múlva hírlevélként.
  • Valami mást ajánlok, és kérem, akit érdekel, iratkozzon fel oda, mert az a téma csak ott lesz ezentúl.
  • Kérem, erősítsen meg engem abban, hogy továbbra is akar levelet kapni tőlem.

Azért azt tudni kell, hogy sokan el sem olvassák majd ezeket a leveleket.

Az aktivitásért cserébe persze valami ajándékot is kilátásba kell helyezni! Egy kis tanulmány, néhány oldal okosság az adott témához kapcsolódva.
Ha boltom van, akkor adhatok egy kedvezményre jogosító kupont is.
A kuponnak legyen lejárati ideje, nehogy másfél év múlva jöjjön a kedvezményes vásárlásért, mert az jár neki!

A több ezres lista még nem jelenti azt, hogy rendszeres vásárlóim is vannak. Nem a hírlevélre feliratkozottak száma a fontos, hanem az, mennyien vásárolnak, és főleg az, mennyit költenek. A vállalkozás eredményességét nem a lista méretében mérik, hanem árbevételben, nyereségben.

2011. augusztus 9., kedd

Miért iratkozok le hírlevelekről?

Természetesen sok hírlevélre iratkoztam fel. Mert érdekelt a téma.

Néhány hírlevélről leiratkoztam, sőt, megvallom, volt olyan is, ahol a hírlevél küldőjének email címét a kizárandók közé tettem rögtön.

A leiratkozások okai:
  • termék erőszakos ajánlgatása
  • termék tukmálása fenyegető szöveggel
  • érdektelen téma
  • hosszú ideig nem jelentkeztek (legalább fél év)
  • tárgyi tévedések a leírtakban
  • finoman szólva mástól származó értékesítési szöveg és termék (az eredetit is olvasom)
  • tömeges helyesírási hibák
  • hülyének nézték az olvasót a szövegben
  • lelkiismeretfurdalást akartak elérni, mert nem vásárolok
  • szememre vetették, hogy MÉG MINDIG nem vettem tőlük semmit
Nagyjából ezek az okok voltak, és ahogy visszaemlékszem, 1-1 esetben fordult elő mindegyik.

Csak azért nem szoktam feliratkozni, hogy valamilyen anyagot megszerezzek, tehát az ajándék letöltése utáni leiratkozással nem éltem. Azért vagyok ilyen jól informált erről, hogy ilyen létezik, mert több oldalon olvastam, hogy ha nem akarok levelet kapni, letöltés után rögtön iratkozzak le.

Érdekelne, mások még milyen okokból iratkoznak le hírlevelekről. A megjegyzéseknél lehet megírni! Köszönöm!

2011. augusztus 8., hétfő

A webáruház kérdése biztosan sokakat foglalkoztat.
Legyen, vagy ne legyen? Vajon megéri-e? Éppen most kell elkezdenem?
Teljesen érthető a sok kérdés.

Adatokat, tapasztalatokat nehezen lehet szerezni egy-egy áruház működéséről. Ha nincs közeli ismerősünk, nem nagyon jutunk információhoz.

Ezért is jó, hogy már nem első alkalommal olvasható a Webshop-Experts Kft. felmérésének eredménye.

A Nagy Webáruház Felmérés 2011 júniusában készült, tehát friss adatokat tartalmaz.

Grafikonokon követhetjük például, hogy hogyan változott a látogatók száma, mennyi az átlagos költés, mikor vásárolnak az emberek, számít-e a vásárlásoknál az áruház kora, milyen módon mérik a teljesítményt, stb.

Érdemes végigbogarászni az egész tanulmányt, nem csak annak, aki webáruházat tervez.

A felmérésről szóló cikk, és maga a tanulmány is itt található:

2011. augusztus 6., szombat

Vállalkozás és hobbi

Tudom, hogy szavam pusztába kiáltott szó, de mégis el kell mondanom.

Ma már számtalan helyen lehet eladni megunt, kinőtt, régi vagy új holmijainkat. Több tematikus oldal is létezik, például olyanok is, ahol saját készítésű tárgyakat lehet árulni.
Ez utóbbiakhoz néhány gondolat.

A főoldalra kikerült válogatást nézegetem. Mert jó megnézni, hiszen az összes kategória összes termékét az ember nem nézi végig. Tehát jó, mert szép dolgokat látok.

Az árak is ott vannak. Az árkérdés amúgy is gyengém, mert én is vállalkozó vagyok, akitől elvárnak egy minimális jövedelmet, amit nem könnyű összeszedni hónapról-hónapra.

Ezek után mit látok? Olyan kézműves termékek, amiket, ha valaki villámkezű, és sorozatban gyártja azt a bizonyos valamit, akkor is legalább fél órát foglalkozik az elkészítésével, 300 Ft-ba kerülnek.
Már egyszer levezettem, hogy ezért a 300 Ft-ért mi mindent csinál az ember, most csak azt jelzem, ebben az anyagár is benne van. Ha az anyag, amit az elkészítéshez használt, 10 forintnyi, akkor azt kell mondanom, 290 Ft-ért dolgozott a készítő, mínusz a feltöltési díj és jutalék. Vagyis aprópénzre váltotta a munkaerejét.

Ez, mondhatjuk, legyen az ő problémája. De sajnos nem az.
Mert lehet, hogy a készítő amúgy dolgozik valahol, és ezeket a kézműves tárgyakat csak hobbiból csinálgatja. Neki minden fillér talált pénznek tűnik.
Az is lehet persze, hogy már régen munkanélküli, és örül annak, ha 200 forintot tud keresni. A kettő között meg akármi előfordulhat.

Miért nem csak az ő problémája ez?

Mert ezeken a portálokon sok vállalkozóként dolgozó kézműves is árulja portékáit, és vannak olyanok is, akik szintén adószámmal, de kicsit mégis más módon mint a vállalkozó.

Ahogy írtam, a vállalkozónak minden hónapban fizetnie kell. Ha középiskolai végzettséget igénylőnek tűnik a tevékenysége, havi 94 ezer forint után kell megfizetnie a járulékokat. Kerekítek, rászámolok, és az egyszerűség kedvéért azt mondom, 150 ezernek havonta be kell jönnie, a minimális dolgokhoz.
Lehet, demagóg dumának tűnik, de számoljuk ki, ez naponta mennyi árbevétel és hány 300 ft-os tételből lehetne megtenni.
150 ezer osztva 30 nappal, az 5 ezer forint. 5000 : 300 az kerekítve 17.
Ennyit kéne eladni egy napi árbevételhez. Igen, tudom, nem ennyiért adja, és foglalkozzon más tevékenységgel.

Úgy tűnik, valóban igyekeznek a vállalkozó árusok egy árszintet tartani, olyat, amit még elfogadnak, vagyis amiért még megveszik a termékeket. A végtelenségig viszont nem mehetnek lefelé az áraik.
Azt senki sem várhatja el, hogy azért végezzen más munkákat is, hogy az ilyen termékeken keletkezett veszteségét pótolja.

Az a baj, hogy aki hobbiból, zsebpénzt akar keresni, sőt még azt sem, csak úgy van vele, hogy az anyag ára jöjjön be, és akkor ingyen éltem a hobbimnak, nos, ő nem törődik senki mással.
Nem is érti a problémát.
A magyar valóságot pedig ismerjük. Ha két közel hasonló közül lehet választani, akkor a vásárlók nagy része egyből az olcsóbbért fog nyúlni. Lehet, nem olyan szép, nem olyan kidolgozott, de olcsó.
Amíg nyugaton a kézzel készített tárgyak reneszánszukat élik, és nagy pénzeket fizetnek értük, addig nálunk az a gyakorlat, hogy a kínai dolgok áraival kell versenyezniük. Elég nehéz egy 100 Ft-os bármivel árban versenyre kelni.

Mit akartam ezzel mondani?
Azt, hogy nagyon jó lenne, ha a hobbi árusok nem vinnék le oda az árakat, ahonnan feltekintve a béka hátsója az Ararát hegyének tűnik.