2011. december 27., kedd

Validált, vagy nem validált

A honlapokról van szó, arról, hogy kódunk tiszta-e, vagyis, ha a http://validator.w3.org/ oldalon beírjuk honlapunk nevét, akkor az alábbi képen látható szöveget kapjuk-e.

Honlap kódjának ellenőrzése

Hát igen. Némelyek ölni tudnának egy ilyen jelentésért!:-)
Mások szerint viszont kit érdekel ez? Ki a fene kíváncsi arra, hogy a kódom "tiszta-e".

Mit jelent ez a tisztaság?
Azt, hogy a html nyelv mindegyik "nyelvjárásának" megvannak a maga -jei, és a leírás arról, mely utasítás hogyan használható, valamint az is, mit mikor kell használni, és mikor tilos.
Ha a kódunk nem teljesen tökéletes, akkor is megjelenik a honlap, és lehet, hogy semmi gond nem lesz vele. Más esetekben a kódrészek ütik egymást, vagyis valami nem jól jelenik meg, de még gyakrabban azt tapasztaljuk, hogy a kód írása közben máris hibaüzenetet kapunk, hogy nem a helyes módon akarunk valamit leírni.
Persze, ha a jó öreg jegyzettömb a munkaeszköz, akkor nem lesz kódolás közben semmiféle segítségünk.

A mikor jó a kód kérdéskört nem kívánom ennél jobban boncolgatni, hiszen az olvasóim döntő többsége nem webprogramozó végzettségű. (Ők meg nélkülem is tudják.)
Konyhanyelven pedig elég róla ennyit tudni.

A lényeg az, hogy előfordul, sikerül úgy összeszedni különböző, nekünk tetsző honlapokról a kódrészeket, hogy a végeredmény nem lesz megfelelő.

A vájtfülű, igényes programozói réteg szerint viszont az a honlap, ami nem állja meg a helyét a validáláskor, az nem érdemel meg egyetlen szót sem.

Egyes vélemények szerint az olvasó, a vásárló a honlapunk kódjának milyensége alapján állapítja meg rólunk, hogy abban a munkában, amit kínálunk a honlapon, milyenek vagyunk. Ha valid a honlap, jó cipész lehetek, ha nem valid, akkor biztos rossz pék vagyok.

Szerintem ez túlzás, de szerintem is törekedni kell arra, hogy az adott nyelvnek legjobban megfelelő kódolást készítsünk.

Sokszor a kódunkat éppen a Social Media különféle megosztási lehetőségei, dobozai, és egyéb csodái rontják el.
Például, amint a fenti, valid honlapra rátettem a Facebook oldalhoz való csatlakozási lehetőséget, máris egy csomó hibával rendelkezett.
Most ismét valid a honlap, mert sikerült a Facebook kódját úgy kigyomlálni, hogy a honlapom ismét megfelel a W3C igényeinek.

Én kihívásnak tekintem ezt a valid honlap dolgot, mert nem elég, hogy én megfelelően kódolok, még a különféle kapott, vagy kötelezően használandó kódok is elronthatják a honlapom kódjának tisztaságát.

Ahogy a nem valid honlap sem jelenti azt, hogy a látogatók fejvesztve menekülnek onnan, a valid honlap sem jelenti azt, hogy tömegek jönnek nézelődni. A legtöbb internetezőnek fogalma sincs róla, mit jelentenek a kis címkék némely oldal alján, és miért büszke a tulajdonos, ha validált honlapja van.

Ja, még egy megjegyzés ide: időnként ellenőrizzük, hogy valóban jogosan viseli honlapunk a validált honlap büszke címet, mert mostanában én is több olyan, magát validnak nevező oldallal találkoztam, ahol a linkre kattintva megtudtam, 10-20 vagy akár 80-100 hiba is van az oldalon. Készséggel elhiszem, hogy valamikor "Passed" jelzővel illették, de az idők során ez megváltozott.

2011. december 23., péntek

A Like gombról ismét

Előrebocsátom, hogy a Facebookon állandó a fejlődés, a változás.
Ezért van az, hogy amit ma olvasunk, sajnos néhány hónap múlva már nem biztos, hogy igaz, illetve nem biztos, hogy egy műveletet ugyanúgy kell végrehajtani.

Node sebaj, mert így legalább állandó téma tud lenni a Facebook és annak a működése, no meg a különböző funkciók bepasszírozása honlapjainkba.

A Like gombot hogyan tegyük fel honlapunk oldalsávjába, szól a kérdés.

Tegyük fel, hogy rendes html oldalról beszélünk, ahol stíluslapot is használunk.
Tehát ez a leírás nem a blog-ra vonatkozik.

Ha a Bloggeres blogban kell elhelyezni Like gombot, akkor a Like gomb a Bloggerben bejegyzést ajánlom elolvasásra.

Először is elzarándokolunk a Facebookra, és saját profilunkban vagyunk. (Nem oldalként vagyunk bejelentkezve)

A like gomb kódjának megtalálása, ha emberként vagyunk bejelentkezve macerás, tehát egyszerűbb, ha ezt a linket követjük: https://developers.facebook.com/docs/reference/plugins/like/

Itt már angolul cseveg velünk a Facebook.

Mutatja is, mit vár el tőlünk.

Like gombot generáltatunk


A Step 1 arról szól, hogy mondjuk meg, melyik honlapról van szó, és hogyan akarjuk formázni a Like gombot és környékét.

URL to Like alá be kell gépelni annak a honlapnak a címét, amire a Like gombot tenni akarjuk. Nem szabad elfelejteni a http:// részt sem, és ha csak www-vel érhető el az oldal, akkor azt sem.
A példában nálam is ki van töltve ez a sor.

Utána jön az XFBML Only rész, na, ezt a pipát vegyük ki innen!

Következik a Layout Style. Itt lehet 3 kinézet között választani. Amelyik tetszik, annak a nevét lássuk a panelen!

Width - vagyis a Like gombos részünk szélessége.
Ha oldalsávban akarjuk elhelyezni, biztos széles az alapból felajánlott 450 pixeles szélesség.
Meg kell nézni, milyen széles az oldalsávunk, és itt, a Facebookon kell elkezdeni játszani a szélesség beállításával. Ez azért jó, mert mindig látjuk az eredményt, ha beállítunk egy szélességet, és valahol a lapon kattintunk utána. Persze normális szélességek választása esetén.

Ha szeretnénk látni a lájkolók képét is, akkor hagyjuk bent a pipát a Show Faces szöveg alatt.

Like vagy recommend feliratú gomb között lehet választani jelenleg.

A Color Scheme segítségével fehér vagy fekete hátterünk lehet. (A Like gombos résznél.)
Ez azért jó, mert így a honlapunkhoz jobban illeszkedőt választhatjuk, persze direkt az elütő színűt is választhatjuk.

A Fontnál néhány betűtípust találunk, ezek közül választhatunk, és akkor a honlapunk szövege és a Like gombhoz tartozó szöveg ugyanolyan betűtípusú lehet.

Amikor minden beállítás készen van, az eredmény tetszik, akkor megnyomjuk a Get Code feliratú gombot.

Na, ekkor jön a feketeleves.

Merthogy sokféle kód van. Melyiket válasszam?

Az első a HTML5. Ha ilyen kódban van a honlapunk (nem hiszem, hogy ebben van), akkor ez a jó kód, ezt kell kimásolni.
Ha tudjuk, hogy xhtml valamelyik variációja, akkor az első nem jó nekünk.

A második biztos, hogy nem jó, ha honlapra akarjuk tenni, tehát az IFRAME verzió a mi kódunk.

Az IFRAME-s kódot másoljuk ki egy az egyben innen, és a honlapunk html kódjába kell illesztenünk.

Méghozzá oda, ahol szeretnénk, hogy megjelenjen. Ez egy okos mondat, igaz is, de!

Ugye stíluslapunk is van, és a különböző helyek valamilyen elnevezéssel bírnak.
Ha ez nem igaz, mert egyszerű, mezei html kódolásunk van, azt sem tudjuk, mi az a CSS, akkor valóban ott lesz a Like gomb, ahova beillesztjük.

Más esetben, tehát, ha stíluslapokkal is dolgoztunk, akkor megkeressük az oldalsáv kódolását, és oda illesztjük be a kódot.

Elmentjük a változtatást, és frissítjük az oldalt.

A fentieket most is kipróbáltam, működik.
Mi lehet a hiba, ha nem látunk semmit, vagy nem azt, amit várunk?
  • HTML5 kódolást illesztettünk be a honlapunkba, ami HTML4 vagy XHTML kódolású
  • XFBML-t illesztettünk be a HTML oldalba
  • Próbafájlunk a saját gépünkön van, és így nézzük meg böngészőben.

Ha a Like gombot működve szeretnénk látni, akkor azt egy igazi, éles honlapon helyezzük el.

Ha félünk, elrontunk valamit, akkor az egyik oldalunkat mentsük el más néven, én úgy csináltam, hogy a fájlnév mögé egy számot biggyesztettem, és ebbe illesszük be a Like gomb kódját, mentsük el, töltsük fel a tárhelyre.
Nyissuk meg azt az oldalt, amit más néven elmentettünk, ekkor látjuk, nincs Like gomb rajta, majd a címsorba írjuk be a mentés máskéntnél adott számot a fájl neve mögé, de a .html elé, és nyomjunk entert.

Akkor látnunk kell a próbaoldalon a Like gombot.

Ha jó helyen van, nincs más dolgunk, mint a honlapunk minden oldalára beilleszteni, ugyanerre a helyre.
Ha nincs jó helyen, nézzük meg, hol kellene lennie, hol nézne ki jobban, és tegyük át oda, majd ismét ellenőrizzük.

Tehát összefoglalva, ha Like gombot akarok a honlapomra:
  1. Facebookon kell a kódot generáltatnom, a fenti linkre kattintva könnyen elérhető helyen.
  2. A generált kódok közül ajánlott az IFRAME választása.
  3. Ezt a kódot kell a forrás megfelelő helyére illeszteni.
  4. Online kell kipróbálni a kód működését.
Remélem, a leírás alapján sikerül a honlapra Like gombot varázsolni!

2011. december 17., szombat

Reklámlevelek

Jó kis cím, de nem biztos, hogy arról írok, amire az olvasó számít.
A reklámlevelet kapó szemszögéből írok.
A kéretlen levelekről van szó, azokról, amiket olyan megfontolásból küldenek, hogy amelyik email címben szerepel az info szó, az nem kötődik személyhez.

Nekem ezekben a reklámlevelekben az a rész tetszik a legjobban, amikor a kéretlen levelükben leírják, hogy kizárólag a címzettnek szól a levél, és ha nem én vagyok a címzett, vagy tévedésből kaptam, azonnal semmisítsem meg, mert nincs jogom elolvasni.
Majd, két sorral lejjebb megmagyarázzák, honnan van meg az email-címem. Pl. feliratkoztam, ez jelen esetekben lehetetlen, mert ezeket az email címeket nem használom, csak kapcsolatfelvétel céljára írom ki a honlapra. A folytatásban tájékoztatnak arról, milyen törvény melyik paragrafusa alapján joguk van küldeni nekem emailt, ha az emailem felépítéséből úgy tűnik, nem kötődik természetes személyhez.

Na, akkor most mi van?
Azért írnak, mert a címem nem kötődik természetes személyhez, de nincs jogom elolvasni a levelet, mert az nem kötődik természetes személyhez, vagyis, nem lehetek én a címzett.

Most azon gondolkodok, melyik a rosszabb? Ha a honlapomon olyan email címet teszek közzé, hogy xy@akarmi.haha, vagy az, ha az info@-ra érkeznek a hülye levelek.
Ha nem info@, akkor a bírálók egy része azt mondja, gagyi a honlap, mert gagyi email-t ad meg, ez nem üzleti, hivatalosnak kell lennie.
Azért kíváncsi leszek, ha lecserélem az email címet, arra írnak-e.

A másik, hogy annyira cukik, mert azt hiszik a levelek küldői, minden honlapon megjelenített emailcím mögött valami hatalmas nagy vállalkozás van, milliárdos árbevétellel, több ezres dolgozói gárdával. Az ajánlataik ennek megfelelőek. Ma például megtudtam, ha a cégem több ezer használt laptopját el akarom adni, akkor erre is van lehetőség. Hát, fiúk, erre bizony még várni kell, de kitartás!

A tanulság mi? Számomra az, hogy ha emailcímeket akarok szerezni, valahogy körültekintőbben tegyem. Persze nem egyesével gyűjtik ezeket a címeket, és gondolom adják veszik ezeket, de ha saját emailcím vadászatot tartok, akkor megnézem azt a honlapot, amiről begyűjtöm, és ha úgy tűnik, hogy egy kkv, esetleg mikrovállalkozás lehet, akkor nem zaklatom azzal, hogy milliókért rendeljen nálam valamit, vagy hogy a lecserélendő több száz helikopterét átveszem.

Azért elárulnám a címgyűjtőknek, hogy egy domain regisztrálása, egy honlap elkészítése nem csak a jogi személyek joga, ezért nekünk, magánembereknek is lehet honlapunk, email címmel is.
Persze, lehet, hogy a törvény szerint, ha egyéni vállalkozó vagyok, akkor nem számítok embernek, és a honlapomon megjelenített email cím nem kötődik hozzám. Ekkor csak azt tessék megmondani, hova küldjem tovább a leveleket, hol olvassák majd el és hol intézkednek?

Amúgy a mai termés a spamban landolt, és a rendszer elintézi azt is, hogy azokról a címekről többet ne is érkezzen meg a levél.

2011. december 13., kedd

Adataink a hálón

Mostanában folyton azt olvasni, mennyire jó, ha adataink valahol a felhőben vannak tárolva, vagy legalább az, ha internetes szolgáltatást használunk szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre, dokumentumok tárolására. Mert mennyire csúcs az, hogy nem kell megvenni azt a fúúúj Ms akármilyen szoftvert, és jaj hát na.

Nem értem az embereket. Amikor arról van szó, adjon meg egy email címet, hogy kapjon hírlevelet, magából kikelve kéri ki magának, hogy majd jól visszaélnek az ő édes kicsi emailcímével, és öntik rá a szemetet.
Amikor regisztrál a Google berkeiben, vagy a Facebookon, ész nélkül adja meg telefonszámát, ismerőseinek emailcímeit is. Na jó, nem mindenki ész nélkül, de sok embert egyáltalán nem zavar, hogy minden személyes adatát beírja egy helyre, és nem is tudja, ki, mire hogyan, mikor és miért fogja felhasználni.

Aztán a saját gépe helyett felteszi dokumentumait valahová, amiről azt se tudjuk, hol van, persze ezt nekünk nem is kell utca házszám szerint tudnunk, de gőzünk sincs arról, hogy a kimutatásainkat a világ mely részén tárolják.
Ez egy dolog. Azt nem értem, amikor egyfelől senki sem bízik meg a vele szemben állóban, akkor miért bíznak meg egy nagy cégben, aminek működéséről, üzleti elveiről, adatkezeléséről nem rendelkezünk információval. (Vagy rendelkezünk, de azok meg nem arról szólnak, hogy mennyire korrekt az eljárás.)

Van, amikor kénytelen az ember azt választani, hogy pl. űrlapot a Google segítségével készít, és használ. Én is így jártam, mert kiderült, hogy a Windows-os tárhely nem alkalmas arra, hogy a megvásárolt űrlapkészítő programmal előállított űrlapokat kezelni tudja. (Ilyenkor nem csak egy hivatkozást kell beszúrnunk a kódba, hanem több fájlt is fel kell tölteni a tárhelyre, és megfelelő programoknak kell ott futniuk.)

Nem első eset az, amit ma tapasztaltam. Nem lehet elérni a dokumentumokat, mert a szerver terhelése túl nagy. Ez volt a hibaüzenet. Hát igen, kedves sorstársak, mit csinálunk, ha nem érjük el a dokumentumokat, nem tudjuk őket szerkeszteni, továbbküldeni, stb.
Nekem csak az űrlapokon érkező üzenetekre volt szükségem, de most várni kell. Igaz, email-címet is megadtam az űrlapos oldalakon, de nem írnak emailt, kényelmesebb ott rögtön beírni az üzenetet. Én meg majd megnézem, ha tudom.

De mi van akkor, ha szöveget se tudok szerkeszteni, táblázatot se tudok készíteni, mert nagy a szerver terhelése? Illetve, a próbák alkalmával azt tapasztaltam, amúgy is elég lassan, és idegesítően működnek ezek a rendszerek.
Nagyon szép dolog, hogy mindent csináljunk online, de nem biztos, hogy ez az üdvözítő megoldás.

Mi a gond az online irodai munkával?

  • Kell hozzá gép. Rendben, akkor is kell, ha a gépen szerkesztem a szöveget.
  • Kell áram. Máskor is.
  • Kell internet kapcsolat. Itt már  vannak gondok. Sebesség, szakadás, kábelhiba miatti leállás, stb. Illetve a legnagyobb gond az, hogy KELL hozzá internet kapcsolat. Minden percben, minden helyen, ahol dolgozni akarok.
  • Bejelentkezési problémák
  • Szerverek terheltsége
Folytathatnám még, de ennyi is elég lesz.
Nem az ellen vagyok, hogy legyen internet, és lehessen adatokat tárolni valahol a hálón, hogy mindig kéznél legyenek. Nem a lehetőség ellen vagyok, csak azt nem értem, miért kell mindent online készíteni, felhőben tárolni. 
A saját gépünkben nem bízunk, félünk, hogy a szomszéd kiolvassa a levelünket, de minden üzleti dokumentumot felteszünk egy olyan helyre, amiről keveset tudunk, ahol megígérik nekünk, hogy gondosak lesznek, de nem vállalnak semmiért felelősséget?




2011. december 12., hétfő

Képmetsző

Windows 7 használói bizonyára találkoztak már ezzel a programmal.
Mire jó?
Képernyőfényképet készíthetünk vele könnyen, gyorsan, egyszerűen.
Régen, a DOS világában a Pint Screen volt erre alkalmas. Aztán később is. A képet grafikus felületen a Paintben tudtuk elmenteni, javítani. Azért kellett javítani, mert a teljes képernyőről készült a fénykép, de általában csak egy részre lett volna szükség.

Most, egy nagyon hasznos, és egyszerű eszközünk van. Rákattintunk az ikonjára, máris látjuk a lehetőségeket. Ha úgy állítjuk be, elhomályosult képernyővel várja kijelölésünket. Tehát ki tudjuk jelölni, mely részről kérjük a képet. Ott azonnal el is tudjuk menteni a képet. Néhány dolgot még tehetünk vele, például írhatunk rá, radírozhatunk, jelölhetünk, és elküldhetjük levélben.
Ez utóbbi dolgokat más programmal is meg tudjuk tenni.
A lényeg a kép maga.

Mikor használható?
Mondjuk akkor, amikor illusztrálni akarok valamit. Mint itt:
Képmetsző munkában
Számomra a legfontosabb akkor, amikor a kis huncut honlaptulajdonos nem akarja engedni, hogy nyomtassuk, mentsük, kijelöljük a honlapja részeit, és ott pont olyan, számomra fontos információ van, amit nem szeretnék elveszteni, de papírra se akarom lemásolni a dolgot.

Akkor is jó, amikor valahonnan egy képet szeretnék megőrizni, amit nem lehet lementeni, illetve lehet, csak a mentett kép bolhaméretű lesz. Például a Meskán levő szemezgetők ilyenek.


2011. december 10., szombat

Látogatók, visszafordulás

Azt mondják, ha a honlap látogatóinak harmadánál nagyobb része visszafordul, ássuk el magunkat. Rohanjunk, és javítsuk az oldalt, mert az oldalunk egy nagy ....

Blogok esetén megengedik, hogy több visszaforduló legyen, azzal a magyarázattal, hogy a blogot az olvasók egy része rendszeresen megnézi, és ha van új bejegyzés, azt elolvassa, de nem fog böngészni a régi bejegyzések között. Megnyugtató:-), mármint az, hogy a blogtulajdonosnak nem kell harakirit elkövetnie, ha 50%-os a visszafordulási aránya.

Mi is az a visszafordulási arány?
Azt jelzi, hogy a látogatók közül milyen arányban voltak azok, akik csak egy oldalt néztek meg, és nem léptek tovább.
Akinek a honlapja úgynevezett kutyanyelvoldal, vagyis egy állati hosszú oldalból áll, nem is látnak mást, csak visszafordulást, hiszen nincs mit nézni ezen az egy oldalon kívül.

Tehát küzdünk a visszafordulások ellen.
Mivel? Érdekes tartalommal, hasznos információval, képekkel, mindenféle nyalánksággal, csalival, és horoggal.
Remélem érezni a szarkazmust.

Ma is megnéztem a látogatóimat, és egyből a hely szerinti válogatást kértem.
Ekkor tűnt fel, milyen sokan nézik a blogot külföldről is. Nem erről a blogról van szó, mielőtt valaki kideríti, nem is igaz, amit írok.

Tehát a szóban forgó blogok érdekes dolgokról írnak, képek is vannak, amik a keresőben rendszeresen  jó helyen jelennek meg. A téma egy része "nemzetközi" kulcsszóval rendelkezik. Ezen azt értem, hogy olyan kulcsszavaik is vannak, amik több nyelven is ugyanazt jelentik, és az írásuk is hasonló. Emiatt van sok külföldi látogató, nem hiszem, hogy csak magyarul tudók.

Itt értem el a lényeghez.

Milyen területről, és milyen nyelven tudók jutnak el egy-egy oldalra. Ha a kép miatt jön, megnézi, végigfutja a cikket, és rájön, nem teljesen erre gondolt, nem érti, és távozik.
Ha országonként nézem a visszafordulást, máris bizonyítást nyer hogy ez bizony így van. A magyarországi látogatók sokkal kisebb százaléka fordul vissza, mint az oldalátlag. Vannak olyan országok, ezek általában elég távoliak, ahonnan 100%. Természetesen olyan is van, hogy az átlagnál kevesebben fordulnak vissza külföldről, mert éppen olyan ember talált a blogra, aki pont azt a tartalmat kereste, esetleg a képek tetszenek és sok oldalt megnéz miatta.

A látogatók gépén levő nyelvi beállításról is van információnk. Ebből kiderül, sokféle nyelv előfordul a beállítások között. Igaz, le lehet fordíttatni egy oldalt, de tudjuk, ez a fordítás sokszor inkább ferdítés.
Azt is tudni kell, nem minden netező tud arról, hogy az oldalakat le lehet fordíttatni, vagy csak nem tudja, hogyan használja ezt a lehetőséget.

Igen, javítani kell az oldalunkat folyamatosan, hogy kevesebb visszaforduló látogatónk legyen, de nem kell kétségbeesetten küzdeni, ha a guruk által jónak mondott aránynál rosszabb eredményünk van.

Más helyen olvasgatva úgyis azt tudjuk meg, amit magunk is tudunk; nem az a lényeg, hogy hosszasan nézegessék az oldalainkat, hanem, hogy konverziókat hajtsanak végre. Magyarul az a lényeg, van-e vevő, megrendelő. A pénz beszél, a statisztika mutat.:-)

2011. november 9., szerda

Hiper- über- szakértők világa

Csak kapkodom a fejem. Hogy ma már mindenki szakértő?

A szakértőség kérdését egyszer már tárgyaltam, itt csak röviden a nézetemről:
számomra a szakértő olyan, aki tanulta azt a valamit, évek óta dolgozik a szakmában, cikkeket ír róla, esetleg oktat is másokat, folyamatosan képzi magát, lépést tart a világgal.

Én nem tudom szakértőnek elfogadni azokat, akik tegnapelőtt kitalálták, ezzel fogok foglalkozni, csináltak egy honlapot, majd ma kiírják a honlapjukra, hogy milyen szakértők.

Arról ne is beszéljünk, milyen szakértők vannak ma!:-)
A látogatottsági szakértő még hagyján, de van kapcsolattartási meg kapcsolatnövekedési szakértő is. Ma már mindenki kitalálhat magának valamit, amiben szakértőnek hirdeti magát.
Lassan a 10 millió szakértő hazája leszünk, vagy ha nem, az csak azért lesz, mert ennél kevesebben vagyunk...

Lehet, nekem is ki kellene írnom, milyen szakértő vagyok? (Nekem az orromra koppintottak a hivatalban, amikor a szakértőség felől érdeklődtem, és az írás elején levő dolgokat kérték rajtam számon tételesen, rákérdezve a szakmai konferenciákon történt előadásaimra is.)

Az viszont biztos, hogy a magukat nagy hanggal szakértőnek nevezők egészen kicsi része az, aki valóban szakértő, vagyis szakértői tevékenység végzésére feljogosított személy.

Ha elgondolkozok ezen, azt mondom, akkor maximum egy szakmában specialistának nevezhetnék magukat, feltéve, ha valóban kitanulták azt a szakmát. Igaz, amikor sok helyen nem kell szaktudás a munkakörök betöltéséhez, akkor nem várhatom el magukat eladni akaró vállalkozóktól, hogy szerények legyenek.




2011. november 8., kedd

Indigóvállalkozás

Azokat a vállalkozásokat nevezem indigóvállalkozásoknak, melyek egy az egyben átvesznek másoktól mindent. Na jó, a honlapjuk más.
De a szöveg, a szófordulatok, a témák, a hírlevelek tartalma, sokszor szövege, a témák sorrendje, és még sok egyéb ismerősnek tűnik, ha indigóvállalkozóval találkozok.
Ugyanazt javasolja, ugyanazzal az indokkal, van, hogy még a sztori is ugyanaz.

A másolás jó dolog? Mondhatni az a baj, hogy mi túl kicsi ország vagyunk, és itt mindenki ismer mindenkit! (Persze nem ismer, én is tudom.)
Aki egy témában kutakodik, az megtalál egy csomó oldalt, ami pont az ő kérdésére ad választ.
Elkezdi ezeket olvasni. Egy idő után észreveszi, hogy jaj, már ezt olvastam. Aztán egy másik helyen is ugyanaz a szöveg. Aztán kiderül, sok helyen szóról szóra ugyanaz van.
Így értem a mindenki ismer mindenkit. Ha speciális dologra keresek megoldást, akkor elég kevés honlapot kell végig bogarásznom, így hamar feltűnik, ha ismétlődnek a dolgok.

Az még hagyján, ha egy termék leírása ugyanaz, hiszen azt adhatja a gyártó, kötelező jelleggel használandó szövegként. Még a termékfotó is rendben. De amikor egy magát új ötlettel rendelkezőnek, eredetinek mondó oldalról derül ki, szóról szóra másolt le oldalakat egy másik honlapról, akkor azért felháborodok.
Igaz, nem mindenki veszi észre a másolást, és a másolót nem érdekli az olvasók felháborodása.

Azt kell elhinni, hogy nem lehet mindent lemásolni.
Ha maradok az online vállalkozásoknál, akkor itt főként arról van szó, valamilyen szolgáltatást nyújt, amihez nem kell jelen lenni, vagy valamilyen letölthető anyagot árul.
Most arról nem is beszélek, hogy egy anyag teljes mértékben történő lekoppintása mit is jelent, itt csak néhány egyéb dologról ejtek szót.

A stílus. A stílus maga az ember. Mindenki más, mindenkinek megvan a maga stílusa. Igaz, a neten nem látni, milyen az, akinek az írását olvassuk, de mégis igaz az, hogy ami az egyiknek jól áll, a másiknál már furán hat.

Egy példa, a való életből, ennek az illusztrálására. Egyik kedves kollégám mindig "Kedves fiatal barátom" -mal szólította meg a diákokat. Ő hatvan év körüli, őszes hajú úriember volt abban az időben. Senki sem furcsállta ezt a megszólítást.
Ezt nem mondhatta volna egy nő. Se idősebb, se fiatalabb. Furcsán néztek volna rá, ha kedves fiatal barátomnak nevezi a tanítványokat.

Mindenkinek meg kell találnia az egyéni stílusát, már csak azért is, mert ekkor könnyebb megírni egy anyagot is, és a vevőkkel való kommunikáció során ráismernek, igen, ő az, az ő írását szoktam olvasni.

Aki úgy gondolja, egyszerűbb lemásolni valamit, mint gondolkodni rajta, és a rögös utat végigjárni, annak az is jusson eszébe, előbb-utóbb a vevői megtalálják az "eredetit".

Ez kb. olyan, mint amikor feleléskor valakinek lesúgják az anyagot. Csak bele ne kérdezzen a tanár!
Itt úgy mondhatnám, csak nehogy megkérdezzünk valamit, mert zavarba hozzuk az indigóvállalkozónkat.

2011. november 7., hétfő

Háttér

Itt az online vállalkozásba vágó emberek családi és baráti hátterére gondolok.

Ha már volt vállalkozási ötlete, akkor azt hogyan fogadták közeli hozzátartozói?
Ha örültek, és együtt gondolkodtak, biztatták, majd a megvalósításból is kivették a részüket, akkor Ön a nagyon szerencsés és nagyon irigyelt vállalkozók közé tartozik.

Bizony, a többséget nem lelkesítik, hanem inkább lebeszélni akarják.
  • Miért nem keresel rendes állást?
  • Miért nem akarsz valami normális dologgal foglalkozni?
  • Ki fogja ezt tőled megvenni?
  • Neked az úgyse sikerülhet!
  • Kevés vagy te ehhez!
  • Ne ábrándozz, úgyse fog sikerülni!
  • Ne kezdj bele, úgyis be fognak csapni!
Ilyen, és ehhez hasonló kedves, biztató szavakat lehet kapni a rokonoktól. Esetleg még a későbbiekben konkrétan rá is kérdeznek a bevétel nagyságára, hogy megismételhessék a fentieket.

Mit lehet tenni, ha a család,a  közeli ismerősök inkább lebeszélni akarják? Keressen inkább "rendes" munkát? Ne beszéljen senkinek a dolgairól? Mi a megoldás?

A megoldás nem olyan, mai mindig és mindenkire egyformán érvényes. Lehet, hogy egy idő után a családnak megtetszik az ötlet, lehet, hogy nem.
Megoldás lehet az, ha keresünk hasonló, csetlő-botló vállalkozókat. Olyanokat, akikkel meg tudjuk beszélni a gondokat, akiknek hasonló problémái vannak. Akik viszont nem jelentenek konkurenciát, mert ugye nem az a cél, hogy a kevés ügyfelünknek új szolgáltatót, kereskedőt keressünk.

 Gyakran hallani olyat, hogy barátkozz olyanokkal, akikhez hasonlítani akarsz. Igen, ez tök jó mondás, csak azok is azokkal akarnak barátkozni, akikhez hasonlítani akarnak. Ezt a részt elfelejtik elmondani. Ne gondoljuk, hogy a magunk egyszemélyes, alakulóban levő, vagy létező, és akár még sikeresnek is tartott vállalkozásával partnerek leszünk egy több száz fős vállalkozás első számú vezetőjének, vagy tulajdonosának. A nagyobbakról ne is beszéljünk.
Még azoknak sem leszünk partner, akik egy 10-50 fős vállalkozásban érdekeltek.

Ha egyszemélyes vállalkozásom van, akkor nekem a hasonló nagyságú vállalkozásokat kell keresnem. Hasonló gondokkal küzdünk, hasonló a nagyság, a megoldandó feladat.

Válasszunk háttérnek hozzánk hasonló vállalkozókat. Beszéljünk velük a gondjainkról, a kérdésekről, a kételyekről. Arról is, mibe vagyunk sikeresek. Egymást támogatva könnyebb lesz.
A család támogatását nem pótolja, de gondoljunk arra, a család is kívülről szemléli a vállalkozásunkat, nem ismeri, milyen nehézségeket kell leküzdeni.

2011. november 4., péntek

Milliomos leszek

A cím nem arra utal, hogy itt jön a milliomossá válás receptje, aki erre számított, fordulhat is vissza, ne vesztegesse az idejét.

Ez a cím csak arra utal, hogy sok helyen lehet hasonló szöveggel találkozni, amikor valaki valamit el akar adni nekünk. Sokszor ingyenes tájékoztatásnak indul, de hamar kiderül, hogy ingyen nem jutunk a nagy titok birtokába, ahhoz bele kell nyúlni a pénztárcába, és meg kell venni az oldalon hirdetett nagyszerű, forradalmi újdonságot tartalmazó, rettentően sikeres terméket.

Papíron, ceruzával is kiszámolhatjuk, hogy az ilyen módon hirdetett ötlet mennyit hozhat a konyhára.
Ha minden ilyen címen hirdetett dolog ennyire jól jövedelmezne, akkor már csak milliomosok lennének, illetve akkor a "titkot" nem árulnák az eredetihez(?) képest mélyen leszállított áron.

Ez valahogy hasonlít ahhoz, amikor mlm cégek szervezőemberei akarnak meggyőzni minket arról, hogy ha beszervezünk 2-3-4 embert, és azok is természetesen 2-3-4 embert, majd azok is, akkor mi már hamarosan havonta százezreket kaszálunk. És ehhez mennyire kevés az, amit ezért tenni kell.
Azt hiszem, az elmúlt 20 évben már mindenki hallott nem is egy ilyen szöveget.
Kiszámolta már, mennyire veheti komolyan ezt a számolást?
Nem kell magas matematika hozzá, csak arra kell gondolni, na jó, de mi van akkor, ha az én 2-3-4 emberem nem hoz újabb 2-3-4 embert, hanem teszem azt csak egyet. Vagy egyet sem. Máris borul a szépen felépített terv.
Erre persze az a válasz, újabb lábakat kell indítani. Igen, de kivel? Ugye, ismerős?

Azt mondjuk nem is említettem, hogy ha rákérdezünk egy "direktor" vagy "igazgató" pozícióban levőre, hány embere van, büszkén vág rá néhány százas számot, vagy még magasabbat. Ha erre azt mondom neki, na, ez szép, akkor a havi jövedelem olyan félmillió? Nem szerény mosolygás szokott lenni a válasz, hanem megdöbbent arc: "Hogy lenne annyi? "

De itt nem az mlm-ről van szó, ez a kis kitérő csak azért volt, hogy bemutassam, nem egy olyan terület van, ahol a milliomossá válás könnyű útját mutatják meg nekünk, azzal a kis gonddal, hogy az illető nem tudja bemutatni ehhez azokat a milliókat, melyeket már ezen a módon maga is megszerzett.

Lehet, milliós üzleteket szerezni, milliós bevételre szert tenni, de az nem a vállalkozás beindítása utáni első két hónapban lesz. (Ez nem azt jelenti, hogy utána azonnal!:-))

Egyet ne feledjünk! Ha van egy jó termékem, és bejön egy tízezer darabos megrendelés holnapra, teljesíteni tudom?

Ha szolgáltatok, és én egyedül vagyok a cég, akkor nem nehéz kiszámolni, hogy soká leszek milliomos. Ugye egyszerre csak egy helyen tudok jelen lenni, és egy helyen tudok dolgozni.
Az online vállalkozás kicsit más, mert ha a termékem egy olyan dolog, amit letöltenek, vagy ha fizikai termék, és rendelkezésre áll belőle jó sok valahol, akkor ki tudom elégíteni a vásárlók hadának igényeit. Itt már csak az a kérdés, jön-e a vásárlók hada.

Az online munkavégzésnél sem kell attól tartanunk, hogy a jövő hónapban már nem tudjuk, mire költsük azt a rengeteg pénzt, amit megkeresünk.

2011. november 3., csütörtök

Láttam egy nagyon jó ötletet!

Gyakran hallani, ha valaki saját vállalkozást tervez. Úgy gondolja, ha másnál bevált, nála is sikeres lesz.

Az internetet böngészve én is több olyan vállalkozással találkoztam, ahol meg tudom mondani, konkrétan honnan van az ötlet.
A közös ezekben az, hogy felismerhető, kit másol az illető, de a másolás nem sikerült túl jól. (Finoman szólva.)

Ha látunk egy nagyon jó ötletet, nem azon kell gondolkodni, hogyan lehet egy az egyben lekoppintani, hanem azon, hogyan lehet átalakítani, átformálni, és úgy megvalósítani.

Például másik célcsoportot találni, és az ő igényüknek megfelelően módosítani, más módon megvalósítani az ötletet; a stíluson, a megjelenésen, a terméken, szolgáltatáson mind lehet változtatni.

Lehet, hogy a végén tényleg csak az ötlet marad, a vállalkozás teljesen más lesz.
Ez azért is jó, mert nem azt mondják majd rá, jaa, ez pont olyan, mint XY-é, látom ő is olvassa azt a honlapot.

A jó ötleteket nem kell elvetni, de nem is szabad szolgai módon lemásolni. Se az egész vállalkozást illetően, se csak egy részmegoldást illetően.

2011. november 2., szerda

Milyen ötletem legyen az online munkához?

Sokan azt mondják, bármilyen.

Én azt mondom, első körben ne fogjuk vissza magunkat, és minden, akár elképesztő ötletet írjunk le. Aztán kis idő múlva olvassuk végig, mik azok, amiknek a legkisebb a valószínűsége, hogy megvalósítható.

Aztán azt is írjuk össze, mi az, amit tudunk. Mihez értünk? Mit vagyunk hajlandóak megtanulni?
Van-e olyan a közvetlen környezetben, aki hajlandó ebben a munkában majd segíteni?

Ismét nézzük át a listát, amin az van, mivel tudnánk kirukkolni.

Szűkül a kör. Már valószínűleg sokkal kevesebb dolog szerepel rajta, mint eredetileg. Kikerültek az aránytalanul nagy befektetést igénylőek, azok, amikhez speciális képzettség és gyakorlat kell, amihez telepengedély kell, és még több szempontból megvalósíthatatlannak ítélt lehetőségek.

Az ötlet lehet teljesen eredeti, de lehet olyan is, amit másnak a vállalkozása inspirált.

Vigyázat!
A tökéletesen lemásolt vállalkozási ötlet nem jelent garanciát a sikerre!

Miért?
Például azért, mert nem ugyanabban a környezetben, ugyanazon feltételek mellett és ugyanabban az időben kezdünk bele.
A többiről nem is beszélve. (Szaktudás, anyagi lehetőségek, vevőkör, igény a tevékenységre, stb.)

Az online vállalkozásnál viszont előny az, hogy nincsenek területi határok. Viszont vannak nyelvi korlátok.
Ezeket is figyelembe kell venni az ötletnél. Lehet, hogy nem elég itthon körülnézni, tájékozódni kell a külföldi kínálatról is. Lehet, hogy kiderül, a nagy ötletünk valóban nagy ötlet, csak már mások több helyen kitalálták, és le is fedik a piacot.

Olyan ötlet kell, amit meg tudunk valósítani, ami pénzt is termel, hiszen nem jótékony célból szeretnénk dolgozni, hanem a megélhetésért. Olyan ötlet kell, ami iránt van fogadókészség, tehát valami olyan problémát old meg, olyan terméket, szolgáltatást ad, amire van igény. Sőt! Nem csak igénynek kell lennie, hanem fizetőképes keresletnek is. Ez utóbbit sokkal nehezebb felmérni.

Hosszú gondolkodás előz meg egy később sikeres vállalkozást!

2011. november 1., kedd

Mi kell az online munkavégzéshez?

Attól függ, mit értünk online munkavégzésen.

Ha ez azt jelenti, hogy az internet segítségével végezzük el a munkát, akkor egyszerűbb a helyzet.
Ebben az esetben a munkavégzéshez
  • számítógép
  • internet előfizetés (elérés)
  • számítógépes tudás
  • munka
szükséges.

Ha az online munka azt jelenti, hogy szeretnék függetlenedni, vagy nem szeretnék, de ez az út látszik járhatónak, akkor többre van szükség.

Ebben az esetben a fentiek közül a munka az, ami valószínűleg nincs meg, vagyis ezt magunknak kell megteremtenünk.

Ilyenkor szükség van ezekre is:
  • ötlet a vállalkozáshoz
  • rendszeres munkavégzés
  • lehetőségek keresése
  • partnerek keresése
  • megrendelők keresése
  • önképzés
  • programok beszerzése
  • programok használatának megtanulása
  • kitartás
  • megújulni tudás
  • kudarctűrés
  • vállalkozási ismeretek
  • marketing ismeretek
  • önmagunk menedzselése
  • kapcsolatépítés
  • stb.
Látható, ha nem pusztán arról van szó, hogy a jelenlegi munka végezhető a távolból is, akkor elég sok dologgal kell megismerkedni, megbarátkozni. Szorgalmas, kitartó munka is szükséges!

Az ismert, sikeres, online vállalkozással rendelkezők egyike sem úgy lett sikeres, hogy várta a sült galambot. Sok munkát fektetett a vállalkozásba, az ötlet kimunkálásába, megvalósításába.

A továbbiakban a blogomban a vállalkozással, lehetőségekkel, hogyanokkal és miértekkel foglalkozok.

Teszem ezt azért, mert sokfelől ömlik az információ, sok helyen sokféle tanácsot, világmegváltó ötletet lehet olvasni, és sokszor kicsit rendet kell tenni ezek között.
Vagy magunkban, ezeket olvasva.



2011. október 17., hétfő

Hányan olvasnak?

Az előző bejegyzés témájához kapcsolódva kérdezem, hányan olvasnak egy blogot?

Igen, változó a szám. Vannak blogok, melyeket senki sem olvas, még az se, aki írja. Vannak olyanok, melyeket nagyon kevesen olvasnak naponta, míg másokat akár több ezren is.
A több ezres olvasótábor azért elég ritka.
Akinek van blogja, az pontosan tudhatja, hány látogatója volt, illetve hány oldalmegjelenítés történt.
Ezeket itt,  a Bloggeren is lehet követni, még csak Analytics se kell hozzá. Ezt a blog statisztikája már jó ideje mutatja. Sőt, azt is lehet tudni, melyik bejegyzést hányan olvastak, illetve hányan jutottak el addig a bejegyzésig.

Persze az internetes munkához saját blogot javasolnak, fizetős tárhelyen, de ott sincsen nagyobb látogatottság, mint egy ingyenes blogszolgáltatónál.

Hogyan is lesznek látogatók?

Az, hogy majd dőlnek a keresőkből, egy nagyon jól hangzó mondat.
Követhető a dolog a Webmestereszközökben. Megmutatja, kereséseknél hányszor jelent meg a honlapom, és azt is, hányszor kattintottak rá a különféle kulcsszavak esetén.
Néhányszor kiemelkedő, 30%-ot is el lehet érni, de általában egy számjegy elegendő a jelzésre.
Nem hiszem, hogy mások blogjának nagyon különböző eredménye lenne.

A blognak versenyezni kell sok-sok honlappal, olyanokkal is, amelyek régebbiek, több tartalommal bírnak, gyakran frissülnek, és nagy látogatottsággal rendelkeznek. Ezért a blogunk valahol megjelenik a találati listában, de ez a hely általában nem az első oldalon van. Tehát eleve hátrányban van a rákattintásokat nézve.

A kulcsszó népszerűségétől függ, hányszor tud a blogunk megjelenni a találati listában. Ha ritkán keresnek rá az adott kulcsszóra, akkor lehetünk a listában az elsők is, mégis kevés kattintást kapunk.
Az belátható, hogy ha egy keresésre a megjelenésünk mondjuk 20 egy hónap alatt, akkor onnan elég kevés látogatónk lesz. Még ha mindig rákattintanak, az akkor is csak 20 lenne.

Ha a blogunk 1-2 év alatt szedi össze a 10 ezer látogatást, akkor elég nehezen fogunk a blogon hirdetett termékből nagyot kaszálni.

Sok ilyen blog van, hiszen sokan kiteszik a látogatószámot mutató widgetet, amit több helyen is lelkesen figyelek.
Azt mondják, napi 200 látogatónál már van esély arra, hogy lesz 1-1 eladás.
Megvan a napi 200 látogató?

2011. október 14., péntek

Internetes munkáról

Az interneten dolgozni nagyon jó dolog. Sok ember számára jelentene lehetőséget a munkavégzésre. Miért a feltételes mód?

Igazából nagyon kevés igazi internetes munka van. Most itt arról a munkáról beszélek, amikor egy vállalkozás számára végez valaki munkát az interneten keresztül. Például szoftvert fejleszt, honlapot készít, könyvel, oktatási anyagot ír, stb. Nem a saját vállalkozásában, hanem munkaviszonyban. Ilyenből bizony nagyon kevés van. A legtöbb otthonról végezhető munka speciális képzettséget igénylő. Hiába szeretne valaki otthonról dolgozni, ha nem tud programozni, vagy könyvelni.
Rengeteg oldalon hirdetnek otthonról végezhető munkát.

Sok ember még mindig hisz ezekben a hirdetésekben, és jelentkezik. Akkor szerencsés, ha már az elején kiderül, hogy egy mlm hálózatépítővel hozta össze a sorsa. Így már hamar eldöntheti, be akar-e lépni a tizedik hálózatba, akar-e még több barátot magára haragítani.

Többnyire titokzatos hirdetések vannak, melyeket elolvasva az ember azon csodálkozik, hogy minek egyáltalán iskolába járni, hiszen a hirdetések feladói szerint mindenféle képzettség és gyakorlat nélkül napi 1-2 óra munkával hamar dőlni fog a pénz.
Ez persze nem igaz, de mézesmadzagnak jó.

Ha a keresőbe beírjuk az otthoni munka, munkavégzés otthonról vagy hasonló kifejezéseket, dőlnek a találatok. Sokan, sokféleképpen akarják nekünk elmagyarázni, hogyan fogunk sikeres online vállalkozóvá válni.

Igen, vannak néhányan, akiknek bejött az internetes munka, az online vállalkozás. Azért olvassuk el végig azokat a cikkeket, melyekben tapasztalataikról beszélnek a "sikeres vállalkozó"-k.
Azért tettem idézőjelbe a sikert, mert kinek mi a siker.
Engem elgondolkoztat, ha a főállását nem adta fel az illető, mert a vállalkozásából származó jövedelme még nem éri el azt a szintet, amikor ott meri hagyni a munkahelyét. Ők tulajdonképpen szerencsések, mert plusz jövedelemhez tudnak jutni. De sokan vannak, akik kényszerből, főállásként próbálják az internetes munkavégzést. Számukra nem igazán megoldás az, hogy néhány ezer forint jövedelem keletkezik havonta.

Többen azzal lesznek sikeresek, hogy másokat tanítanak arra, hogyan legyenek sikeres vállalkozók.
Évek óta figyelem ezeket a honlapokat. Elmondhatom, hogy bizony sok másolóval találkoztam már. Neveket nem fogok írni, de van néhány online vállalkozó, aki tényleg felépítette a maga üzletét. Ezen felbuzdulva többen elkezdték másolni a módszert. Ha nem láttam volna az eredetit, akkor fel sem tűnne, viszont elég kitanult vagyok a témában, és látom ezt.

Az a problémám ezekkel a sikerreceptekkel, hogy a valóságtól elrugaszkodottak. Sok olyan ötletet olvastam már, ami azért bosszantott fel, mert teljesen figyelmen kívül hagyta a magyar valóságot, a magyar szabályokat.

Már a kezdet kezdetén azt javasolják, hogy csak akkor legyél vállalkozó, ha már van piacod. A piachoz termék is kell, és a piacot meg is kell szerezni.
Egyfelől jónak tűnik, hogy ne költsön feleslegesen, elég akkor vállalkozóvá válni, amikor már számlázni kell. Én még nem láttam olyan komoly céget, ahol a magánemberként terveit elmesélő látogatót komolyan vették volna, és megrendeléssel látták volna el. Jó, ne menjen komoly cégekhez, menjen magánemberekhez. Igen, de mi is lesz az, amit el akar adni?

Jó, legyen az illető később vállalkozó. Kezdjen el dolgozni. Az első bölcs tanács az szokott lenni, kutasson, keressen, tudja meg, mire van az embereknek szükségük. Ez számomra egy nagyon aranyos feladat meghatározás, mert ki tudja megmondani, hogy úgy általában, mire van szükségük.

De ne legyek rosszmájú, tegyük fel, megtudom, mire van nagy igény. És akkor mi van? Ha a tengeri herkentyű lifegtetőjét keresik személyre szabható formában, akkor én azzal mire megyek? Tengeri herkentyűben nem vagyok jártas, a lifegtetőjét meg még nem is láttam soha. Hogyan tudnám én kielégíteni ezt az igényt?
De tegyük fel, hogy tudom, mi az, és lelkes amatőrként lifegtetőket tudok előállítani. Azzal az aprósággal meg nem foglalkozok, hogy a tengeri herkentyű bizniszben előírtak valamiféle képzettségeket, meg engedélyeket, meg telephely is kell. Ugyan, kit érdekel ez?!

Hát igen, itt van az első gondom. Amikor azt mondják, légy kreatív, és tarts a környékeden idegenvezetést, akkor én elcsodálkozok. Úgy tudom, ehhez engedély kell. Az engedélyhez meg tanfolyam. Akkor most mi van?

Vagy a másik, könyvelj másoknak. Elképesztő. Van, aki egy lelkes amatőrre bízza a könyvelését? Nem csak képzett könyvelők olvassák ezeket a tanácsokat!

A szedj össze néhány gyereket és vigyázz rájuk dolog sem ilyen egyszerű.

Vagy, hogy készíts másoknak honlapot. Jó, de talán egy kicsit ehhez is kellene érteni.

Gyakran arra buzdítanak, tartson tanfolyamot, ha már egy leckével előtte jár a környezetében levőknél. Azért itt megjegyezném, komoly szabályozás van felnőttoktatás témában...

A szervezz piacot (szó szerinti piacot) ötletnél már nehezen türtőztetem magam.


Összefoglalva, az internetes munkavégzés illetve vállalkozás rejtelmeinek magyarázása közben nagyon sok szabályra, előírásra nem is gondolnak. Mielőtt nekilendülünk valaminek, alaposan körül kell járni azt is, mikor kapok erre engedélyt, milyen feltételeknek kell megfelelnem, milyen képzettséggel kell rendelkezni, kell-e telephely, milyen szakhatósági engedélyek birtokában végezhető a tevékenység.
Remélem, nem azért nincs szó ezekről, mert a tanácsot adók úgy gondolják, nem kell ezekkel foglalkozni.

A sikeres online vállalkozáshoz ötletek is kellenek, ezért javasolják az előbb említett dolgokat. Annak meg, akinek semmi ötlete nincs, vagy talán önkritikus, és tudja, hogy azzal nem jó foglalkozni, amihez nem értünk, azt javasolják, írjon e-bookot. Mert azt mindenki tud írni.
Azért ebben sem vagyok olyan biztos, de legyen.

Az e-book miről szóljon? Bármiről. Na, jól megmondták megint a tutit. Persze előtte kutasson piacot, tudja meg, mire van szükségük az embereknek. Írja meg az e-bookot, kezdjen egy blogot, és máris alig várják a vevők, hogy vásárolhassanak.

Így lassan bezárul a kör, mert miről tudna írni? Gondolkodik sokat, majd úgy gondolja, ha annak bejött a szisztéma, akinek megvette a tananyagát, akkor megírja ő is a saját, hogyan legyél sikeres online vállalkozó e-bookját.

2011. szeptember 28., szerda

Partnerprogramok

A partnerprogramokat olyan lehetőségként ismertük meg, melyekkel úgynevezett passzív jövedelemhez juthatunk.

A partnerprogram fogalma sem egyértelmű, mert láttam már olyan partnerprogram leírást, aminek a lényege az volt, hogy az illető dolog előfizetői számítottak partnernek, és nekik volt kiírva valamilyen lehetőség, hogy kedvezményeket vehessenek igénybe.

Azokról a partnerprogramokról szólok, melyeket honlappal rendelkezőknek, esetenként honlappal nem rendelkezőknek is meghirdetnek. A mikor egy cég a reklámjait ilyen módon helyezi el mások honlapján. Egy részük kattintás után fizet, míg mások az eladások után.

Az általános eljárás az, hogy regisztráció után kap az illető egy egyedi kódot, ami az ő honlapján elhelyezett reklámokhoz kötődik, és ennek segítségével figyelik a tőle érkező látogatókat.

Nagy változatosságot mutat az, mikor fizetnek. Néhány variáció:
  • kattintás után
  • kattintás után valamennyit, de csak akkor, ha az előírt számú kattintás vevőt is hozott
  • vásárlás után
  • feliratkozás esetén
  • előfizetés meghatározott időre történő kifizetése után.
Általában van egy bizonyos minimálisan elérendő jutalék, ami után ki is fizetik azt.

Mértéke a néhány ezer forinttól a 10 ezer forintos minimumig terjed, de úgy emlékszem, régebben találkoztam 20 ezres minimummal is.
Általában göngyölítik, és egyszer, valamikor eléri azt az összeget, ami után fizetnek is.

Az eddigi gyöngyszem az volt számomra, melyben leírták, év közben göngyölítik, kivéve december, mert akkor, aki nem küld számlát, elveszti a pénzt, mert jótékony célra fordítják. Ahogy így ezt leírom, hirtelen eszembe jutott, mennyire ügyes megoldás ez. Ha valaki nincs résen, és nem küldi a számlát, mert pl. még a múlt hónapban messze volt a limittől, akkor el is vesztette az egészet. A partnerprogramot hirdető cég meg villoghat nagyvonalúságával, csak ugye nem a saját pénzéből teszi ezt.

Ha jobban elolvassuk a feltételeket, kiderül, nagyon nem egyenlő felek kötik a szerződést. Én, mint megjelenítő, meg kell hogy feleljek az elvárásaiknak. Megnézik a honlapomat, bármikor bármiért letilthatnak, és persze akkor nem is fizetnek. Ha tőlem megy oda érdeklődő, és azonnal nem vásárol, akkor X ideig még az én jutalékom lesz a vásárlása, de az X+1 napon már nem. Ezen kívül, több helyen, ha az illető nem emlékszik, hogyan is jutott el arra az oldalra, vagy egyszerűen meglátja ugyanazt a hirdetést, és megörülve neki, kattint, máris elvesztettem a jutalékra való jogosultságomat, mert a második megjelenítő elvette a vevőjelöltet tőlem.

Azt az apróságot nem is említem, hogy mi van azokkal, akik nem vásároltak azonnal, csak később, és az én kódomon maradtak ... volna, ha a sütiket nem törölték volna időközben a gépükről, vagy nem másik gépről vagy böngészőből jutnak el oda.

Sok-sok kikötés van arra, mikor nem kapok semmit, vagy mikor jutok hozzá a jutalékomhoz.

Sokszor javasolják, generáljak nagy forgalmat a honlapomra, és akkor többen fognak rákattintani a partner linkjére. Vagy küldjek hírleveleket, írjak cikkeket, szóljak hozzá fórumokon, stb.
Nekem ez azt jelenti, elvárnák tőlem, hogy én reklámozzak egy céget a saját időmben, eszközeimmel és pénzemen, és majd ők, valamikor valamennyit esetleg kifizetnek nekem.

Miért vagyok szkeptikus?
Mert még nem hallottam olyan emberről, aki ismert volna olyat, akinek havi 10-20 ezer forint is összejönne a kattintásokból. Persze a partnerprogramok meghirdetői szerint dőlni fog a lé.

Vannak statisztikák arra, hányan kattintanak hirdetésekre. Ez a szám bizony elég alacsony. Ha bevallottan is 300-500 érdeklődőből lesz 1, azaz egy vásárló, akkor elég gyorsan ki lehet számítani, milyen jutalékunk lesz. Akinek napi több ezres látogatottsága van, valószínűleg jutaléka is lesz.
De mi van velünk, a többiekkel?

Sok honlapot néztem meg különböző statisztikát megmutató helyeken, és a kisebb cégek oldalainak is havi 1500 alatt van a látogatószámuk.
Sok honlapnak a napi 20 se igen jön össze. El lehet kezdeni számolni. Ha egy kattintásra fizetnek mondjuk 8 forintot, vajon mikorra lesz 10.000 Ft a kattintásokból.

Vagy ha az eladás után adnak jutalékot, akkor mikor lesz meg az 500 kattintás, ami valószínűsít egy vásárlót? Álmodozás azt hinni, hogy egy hónap alatt lesz 500 kattintás. Az emberek néhány százaléka kattint csak hirdetésre nálunk.

Miért?
Gondolom unja már a sok hirdetést, meg azt is gondolom, hogy igen, irigységből. Nehogy már ennek a balféknek pénzt hozzak a kattintásommal, hát mit képzel ez?

Megjegyzem, én sem vagyok lelkes hirdetésre kattintó, de a levelezőben megjelenő hirdetéseket például mindig végigfutom, mert gyakran olyan hirdetést találok, ami valami olyanra hívja fel a figyelmemet, amit nem ismerek. Többször találtam már így nagyon jó oldalakat.

Én már nem is érdeklődök olyan partnerprogram után, ami 10.000 Ft-nál vagy még magasabb összegnél fizet. Számoltam, és kiderült, évi egy kifizetés sem jönne össze. Még azért is izguljak, fennmaradjon a cég, melynek hirdetését megjelenítem?

A másik ok, amiért nem tudok hinni ebben a jövedelemforrásban, hogy nem vagyok meggyőződve róla, hogy minden kattintást elszámolnak.

Konkrétan volt olyan eset, hogy egy ismerős elmesélte, meglátott egy hirdetést az oldalamon, és gyorsan rákattintott, mert pont egy olyan utat hirdetett, ami őt érdekelte. Én meg rohantam másnap az admin felületre megnézni, látszik-e a kattintás. Nem látszott.
Sőt, abban a hónapban összesen sem volt 1 kattintás.

Volt olyan, hogy heteken át még az illető hirdetések sem jelentek meg az oldalamon, majd amikor ismét előkerültek, a kattintások száma erősen a nullához közelített. Lecseréltem a hirdetéseket, gondoltam, hátha már unják azokat, másféle témájúak kerültek fel, de semmi.

Jó, a honlapom látogatottsága ebben az időben kb. 2 ezer oldalmegjelenítés volt egy hónapban, de ebből nekem sikerült elérnem a nulla kattintást. Az oldal témájához illő hirdetés, egy cégtől, más hirdetés nincs az oldalon. Erősen elkezdtem számolni, hogy vajon ilyen ütemben mikor érem el az ezer forintot.

A legtöbb helyen egy oldalt lehet beírni a mezőbe, ahol hirdetést vállalok. Én még nem írtam egyik cégnek sem, hogy mi van, ha nekem 10 oldalam van, és abból 5 olyan, ami elbírja azt a témát, tehát azt nem tudom, hogy lehet-e több oldalam is. Ki fogom próbálni, mit reagálnak. Azért nem írtam eddig, mert annyira kategorikusan egy honlapot emlegetnek mindenhol, és persze annak tartalmát okvetlenül látniuk kell.

Kedvencem az a partnerprogram is, ahol még a havi látogatottságomat is megkérdik, meg sokféle dolgot a cégjegyzékszámig bezárólag, hogy mindent ellenőrizhessenek. Persze csak nagy látogatottsággal rendelkezőnél akarnak megjelenni, amit valahol értek is. Ennyit az egyenlő esélyekről.

Ahogy már anyukám is megmondta sok évvel ezelőtt: "A kutya is oda ..., ahol már van." Ez itt is igaz. Ha nagy látogatottságom van, akkor fogok pénzt keresni. Viszont, ha nagy látogatottságom van, akkor valószínűleg az alaptevékenységemben is van bevételem, illetve, akkor már én kérhetek pénzt azért, hogy kitegyek egy hirdetést, és én választom meg, kiteszek-e egy hirdetést. Tudom, azért ennyire nem rózsás a helyzet, de mégiscsak más, ha én ajánlok egy helyet havi 10-20 ezerért, vagy akár 100 ezerért, és nem én pitizek 8 Ft-os kattintások utáni pénzért.

Ahogy elnéztem, a 8 Ft még nem is olyan rossz:-) És ez kattintások utáni, tehát nem kell, hogy  még utána tőlük vegyen bármit is az illető.

Változatlanul nem látom, hogyan jönne össze havi 10-20 ezer forintos jövedelem egy-egy partnerprogramból, de nagyon szívesen olvasnám azokat a hozzászólásokat, melyek cáfolják azt, amit leírtam.





2011. szeptember 27., kedd

Ingyenes eszközök használata

Sok kisvállalkozó úgy érzi, hogy "gáz" az, ha például ingyenes Google Docs szolgáltatásokat vesz igénybe, és ilyen űrlapot épít be honlapjába.
Szerintem az a gáz, hogy ezt van, aki a szemére veti.

Egy form elkészítése nem olyan egyszerű, és ha készen is van, szerveroldalon is készen kell állni a használatára. Ehhez lehet, hogy plusz szolgáltatásokat kell vásárolni, vagy másfajta tárhelyet.

Ma az egyik legnagyobb biztosító levelében volt egy link, ami egy kérdőív kitöltésére buzdított.
A kérdőív meglepetésemre Google Docs volt.

Ha a könnyebb megvalósíthatóság, gyorsaság és egyebek miatt egy nagy cég, ahol elvileg vannak mindenféle probléma megoldásához értők, ezt választja, akkor egy egyszemélyes vállalkozástól se várjanak mást.

2011. szeptember 26., hétfő

Akkor most milyen legyen?

Az internetes világ arra is jó, hogy mindenhez hozzá lehet szólni, el lehet mondani a véleményeket, tapasztalatokat.
Az elmúlt hetekben ismét eljött az önéletrajzírások ideje. Sokan először írnak "élesben" önéletrajzot, mások már sokadszorra, sokszor elkeseredetten, reményvesztetten.

Olvasom a cikkeket, amelyekkel segíteni kívánnak azoknak, akik önéletrajzot kénytelenek írni. Egyik ilyen helyen közzétették a "másik oldal" véleményét is. Illetve egy cégvezető véleményét.

Nem tudom, az is lehet igaza van, ő bizonyára úgy érzi. Nekem valahogy eleve furcsának tűnt az egész hozzászólás. Cégvezetőként is gondosan olvassa az illető honlapot, ahonnan tudja, milyen javaslatokkal áll elő a tanácsadó, és ő, mint cégvezető ezeknek a be nem tartását "kéri számon" a pályázókon.
Az önéletrajzok "izgalmasságáról" volt szó az írásban.

Most komolyan: honnan tudja az a szerencsétlen önéletrajzot író ember, hogy akinek elküldi a művet, az inkább a szokványos stílust és formát kedveli, vagy éppen ellenkezőleg, vagány, feltűnő, egyedi megoldásokat vár el a pályázótól.

Éveken át tanították nekünk, hogy az önéletrajz egy tiszta, szellős, átlátható, semmi fölösleges dolgot nem tartalmazó, szenvtelen "leltár" legyen. Akkor most hogyan is van?
Honnan kellene kitalálni, most a racionálisat kéne küldeni, vagy az ömlengőset?

Közben ismét elolvastam ama bizonyos cikk hozzászólásait, melyek száma igencsak megnövekedett.

A végeredmény számomra az, hogy a hozzászólók elmondták  a véleményüket a sablonos vagy milyen legyen az önéletrajz témában, közben meg kiderült, a vita kirobbanását okozó jelentkezés nem is önéletrajz volt. Az illető azt unja ugyanis, hogy email-ben emberek jelzik neki, milyen munkát vállalnának, és egy ilyen jelentkezést bemásolt az olvasóknak. Ez szerintem egy másik tészta. Számomra ez nem állásra jelentkezésnek tűnt, hanem egyszerűen munkát/megbízást keres az illető, vagy felajánlja együttműködését egy másik vállalkozónak.

Az önéletrajzokkal kapcsolatban az az egy biztos, hogy semmi sem biztos!

2011. szeptember 23., péntek

Linképítés és egyebek

Manapság az egyik legfontosabb dolga a honlap tulajdonosának, hogy megfelelő számú hivatkozást szerezzen oldalára. Ez azért jó, mert ha sok helyen hivatkoznak az oldalára, akkor a Google úgy értékeli, ez a honlap egy jó, hasznos tartalommal rendelkező honlap, amit érdemes a kereséseknél a találati lista elejére sorolni.

És akkor mi van?
Ez azt jelenti, hogy a honlap látogatottsága emelkedik, hiszen az emberek, amikor keresnek valamit, nem a 2300. találatra kattintanak, hanem majdnem bizonyosan az első 50 találat valamelyikére. Egyesek szerint az első 10 számít, én ebben nem hiszek. Azért nem, mert nagyon sok esetben kereséskor az első oldalon még ma is azok a találatok jönnek elő nagy számban, amik igazából nulla információtartalommal bírnak. Cégjegyzékek, adatbázisok, és olyan oldalak, ahol a "keresett információ nem található" szöveg fogad, de természetesen az egész oldal tele van hirdetéssel. Ilyenkor hajlandó vagyok több oldalon átrágni magam, mire elérek az olyan találatokig, ahol már konkrét cégnevek is vannak, nem csak a különböző gyűjtőhelyek fantázianevei.

Tehát a linkek mindenható ereje mozgatja sokak tevékenységét.

Most jön az, amiért eme kellemesen hosszú bevezetővel terheltem az olvasókat.

Szívesen írok újdonságokról, akár jó kezdeményezésekről is.
Amit nem szeretek, az az, amikor valaki csak azért ír egy hozzászólást, megjegyzést, vagy nevezzem bárhogyan, hogy kapjon tőlem is egy linket.
Igen, irigy vagyok, és gonosz.

De félre a tréfával, ha egy honlap tulajdonosa, vagy egy blogger úgy gondolja, hogy jó lenne neki innen is egy link, az legyen szíves, és írjon nekem, beszéljük meg a dolgot. Cserébe én is kérem a linket, vagy a blogom megemlítését.
Saját szolgáltatás, vagy termék direkt reklámozását ellenszolgáltatásért vállalom. (Magyarul, ha azt akarja, hogy reklámozzam a honlapját, termékét vagy szolgáltatását, akkor elárulom, van kiadó helyem, és számlatömböm is.)

Az olyan típusú hozzászólásokat, hogy ehhez a témához itt van egy remek honlap, pont ezzel foglalkozik, stb. ezután is moderálom. Főleg akkor, ha az illető honlapon látom, hogy a tartalma díjfizetés ellenében nézhető meg.

Tehát bloggerek, nyitva  a kapu, itt oldalt megjelentethetjük a bloglistában egymás blogját!

Hirdetők számára pedig javaslom a kapcsolatfelvételt!

2011. augusztus 16., kedd

Feliratkozáskor olvasható szövegek

Kedvencem az, amikor a hírlevélre történő feliratkozáskor szinte megfenyegetnek.
Tudom, nálunk ez előírás, hogy mi mindenre kell felhívni a figyelmet.
Az, hogy tájékoztatnak arról, hogy levelet fogok kapni, még hagyján. Meg az is, hogy hozzájárulok ahhoz, hogy az email címemet kezeljék.

Azt nem szoktam érteni, miért kell odaírni, hogy kijelentem én egy céges emilről iratkozok fel. Ahogy így elmélkedek, lehet azért, mert így könnyebb nekem levelet küldeni spamelés veszélye nélkül?
Eddig erre nem is gondoltam, csak most jutott eszembe.

Eddig úgy értelmeztem, hogy azért kell kijelentenem, majdnem hogy büntetőjogi felelősségem tudatában, hogy céges emailem  van, mert ők csak cégeknek akarnak értékesíteni, meg észt osztani.

Most itt vagyok kétségek között.
Vajon miért írják ezt ki?

A legszebb az, hogy amiért "tollat ragadtam" az a fenti szöveg megjelenése egy olyan blogon, ami nekem, mint embernek szól, hiszen ételekről akar írni nekem, melyik hasznos, jó, egészséges, stb.

Most szuper gonosz leszek, és azt mondom, kis utánajárással kiderült, ki is a blog szerzője, jobban mondva kinek a kije. Így persze már érthető több dolog, közte ez a szöveg is. Biztos készen kapta, mint amit jó használni. Talán csak nem ész nélkül.

A másik kedvencem az, amikor az elsődleges email címem megadására szólítanak fel. Nem tudom értelmezni. Mi az elsődleges email?
Remélem, mindenkinek több emial címe van, és van olyan is, amivel mondjuk az ügyfélkapuhoz regisztrált, vagy más, hivatalos szervnél. Ezzel meg nem iratkozik fel különböző hírlevelekre.

Szóval, hogy értelmezzem az elsődleges emailt?

A legszebb persze az, hogy azok sem az "elsődleges" email címükkel iratkoznak fel a konkurens céghez, akik fennen hirdetik, hogy az, aki nem így tesz, egy más egyéb aljasságokra is hajlamos ember.


2011. augusztus 15., hétfő

Külföldi hírlevelekről

A marketinges hírleveleken igyekszem átrágni magam, ami az angol nyelvtudásom miatt nem olyan gyors munka, de úgy érzem, fejlődök. Néha, már-már úgy érzem, értem, amit olvasok. Én szoktam a legjobban csodálkozni ezen.:-)
Tehát az angol nyelvű hírlevelek nyelvtanulásnak is jók. Sajnos, nagyon sok olyan szó, kifejezés van, ami nincs a szótárakban.

Tegnap egy lelkes ifjú hírlevélsorozatát olvastam, aki a blogolásról ír, arról, ő hogyan kezdte el, és hogyan lett ez az ő "vállalkozása". Jó volt olvasni, hogy másokat is hasonló dolgok foglalkoztatnak, hogy mások se úgy születtek, hogy mindent tudjanak erről a témáról.
Jó volt olvasni, mert majdnem teljesen értettem. Ha jól értettem azt a mondatot, akkor azért, mert a fiúnak sem az angol az anyanyelve. Persze lehet, hogy pont az, csak fordító barátunk ferdített. Pedig pont ezt néztem meg, mert nem voltam biztos abban, hogy jól értem-e. Fordító után még kevésbé:-)
A lényeg az, hogy leírt olyan dolgokat, maik engem is foglalkoztatnak, amik bennem is kérdéseket vetnek fel, és kíváncsian várom a következő levelet. (Megvenni nem fogom a tudásanyagát, ha egyáltalán arra megy ki a játék.)

Nekem az tetszik az amerikai piacon, hogy mindenre, de mindenre van vállalkozás, ami működik, mi több, jól működik. Ez megdöbbentő. Nem a mi tunyaságunk, sutaságunk, tehetségtelenségünk, lustaságunk az oka, hogy ez  nálunk nem így van. Tudomásul kell venni, hogy 10 millió az nem 300 millió. Ha nagyon szegmentálok, itthon sikerül egy akkora területet választanom, ahol lehet, csak 50-100 érdeklődő van. Nyelvi korlátok miatt sem tud a mi piacunk sokkal nagyobbá válni.
Szóval az, hogy a marketing nem úgy általában van, hanem szakosodnak.
Olvasok egy fickót, aki a nonprofit szférának ad marketing tanácsokat.
Egy másik az ékszerkészítéssel foglalkozókat oktatja. (Hobbiból pénzkereset.)

Az is érdekes, amikor a különböző helyekről érkező levelekben az akciók lejártát olvasom. Van, hogy a keleti parti, van, hogy a Mountain Time Zone szerint, van, hogy a nyugati parti idő szerint járnak le az akciók. Ez jó alkalom arra, hogy az időeltolódásokban továbbképezzem magam.

Természetesen már összeszedtem néhány olyan igazi "nagyot" is, akikről sokszor olvasni. Megvallom, az ő hírleveleik főleg arról szólnak, mikor hol lesz előadásuk, vagy mikor lesz a videokonferencia, webinárium. Ugye ez engem nem érint igazából. Még ha, érdekelne is, mire én megértek egy mondatot, addigra már a tizediknél tartanak. Ezért is jó olvasni, mert a kiejtésből fakadó nem értéseket legalább elkerülöm.

Néhányan a hírleveleikben alkalmazzák azt, hogy személyes dolgokat is belekevernek az írásba. Például elmesél egy régi történetet, és úgy kanyarodik a témához. Remélem legalábbis, hogy nem csak az írói munkásságukat tükrözik ezek az emlékek.

Egy idő után valahogy rájöttem, hogy a tárhelyszolgáltatómnak is van hírlevele. Annyira nem volt egyértelmű, mert nem tolta a képembe állandóan, hogy gyere, iratkozz fel!
Tehát egyszer csak feliratkoztam GoDaddy hírlevelére. Itt minden héten az éppen aktuális akciós vásárlásról értesítenek, persze ott a kuponkód, csak költsek. Amúgy, ha ésszel csinálja az ember, ezekkel a kuponkódokkal sokat lehet spórolni. Van, hogy vásárlási limitösszeg nélkül adnak 15-20 vagy még több százalékot. Máskor összeghatárhoz kötve, emlékeim szerint maximum 30%-ig mennek el a kedvezmények. Ehhez persze abban a néhány napban kell vásárolni. Ha nem életbevágó, akkor ki lehet várni a következő hetit.
És mert ez itt akár a reklám helye is lehet, elmondom, nekem is van itt az oldalon két reklám, amivel olcsóbban lehet vásárolni GoDaddy-nél. Az egyikre kattintva a domain vásárlást lehet megoldani 7,49 $-ért (plusz 0,18 $), a másikkal a hosting szolgáltatást lehet olcsón kipróbálni.

Azért a külföldi hírlevelek között is vannak olyanok, ahonnan az ember gyorsan leiratkozik.
Volt egy sorozat, aminek első darabja érdekes volt, viszont utána már állandóan egy mlm oldalra akartak küldeni. Két hónapig bírtam, majd leiratkoztam.

Úgy tapasztalom, hogy a hírlevelek, ha ügyesen választjuk meg, hova iratkozunk fel, nagyon sok információval látnak el bennünket. Sokszor tudást adnak, azonnal hasznosítható tippeket, vannak lelkes emberek, akik az ingyenes oktatást sem sajnálják tőlünk. Igazából nem éri őket hátrány, mert pl. én biztosan nem megyek el egy tanfolyamra mondjuk Arizona-ba, és nem azért, mert elolvastam az ingyenes anyagokat. Szerintem azok számára meg meggyőzőbb lehet ez a módszer, akik az igazi célcsoportot jelentik.

Nekem összességében úgy tűnik, hogy legalábbis az általam már látott amerikai hírlevelek profibbak, jobb kinézésűek, mint amikkel itthon találkozni lehet. Tisztelet a kivételnek.

2011. augusztus 12., péntek

Tapasztalataim a hírlevelekkel

Ahogy már írtam, sokféle hírlevelet kapok.

Az egyik hírlevéltípus az, amiben hasznos dolgok vannak, felhívják a figyelmet az új hírre, cikkre, bejegyzésre.

A másik fajta hírlevél az, amit sorozatként előre megírtak. Ezekben menetrend szerint jönnek az információk, és többnyire az a céljuk, hogy 2-3 hónap múlva vegyek meg valami forradalmian jó dolgot. Ami persze éppen nagyon kedvezményesen kapható, és még 3-4-5 vagy akár 10 ajándékot is kapok mellé.

Amikor már leírta, hogy vásárolhatok, akkor a kedvezményes vásárlás lejáratára kezd figyelmeztetni, és végtelen hosszúságban taglalja a termék előnyeit. Van, hogy már napi több levélben siettet, le ne maradjak a tutiról.

Ha nem vásároltam, akkor vagy piszkálódik, és emlegeti, nem látja a nevemet a vevők között, vagy csak simán fenyegetni kezd.
Én fenyegetésnek értékelem azt a szöveget, ami arról szól, hogy milyen hátrányaim lesznek, ha most és azonnal nem élek ezzel a csodálatosan kedvezményes lehetőséggel.

Sok hírlevél sorozat a nem vásárláskor meg is szűnik. Utána hosszú szünet, és esetleg egy idő múlva újra vásároltatni akar.

Ennél a típusnál szimpatikusabb az a módszer, amikor szintén vásároltatni akarnak, de az előre megírt sorozathoz néha kapcsolódik egy rendkívüli hírlevél, ami valamilyen fontos új dolgot ír le. Például valamilyen jogszabályi változás van, ami ide kapcsolódik, vagy hasonló.

Vannak olyan hírlevélsorozatok, ahol az illető nagy lelkesedéssel vetette bele magát a hírlevelek írásába, de 3-4 levél után lelkesedése abbamaradt. Több levél nem jön.

Volt olyan sorozatom, ami érdekelt volna, de vagy rájött az írója, minek mondaná el ingyen a dolgokat, ha ebből él, vagy megunta a hírlevelezést, nem tudom.
Mindenesetre addig tartott a lelkesedése, ameddig az új honlapja nem kezdett el működni, utána egy levelet sem kaptam tőle.

A hírlevelekről időnként jó lenne leiratkozni.

Amikor már sok a napi levél, amikor már lepörgött egyszer a teljes sorozat, és azt veszem észre, kapom újra az elsőt, vagy amikor nem tetszik valami a hírlevelekben.

Leiratkozni sokszor nem is könnyű.
Vannak olyan oldalak (ezek nem kisvállalkozók oldalai), ahol szinte lehetetlen leiratkozni. Elkezdi kérni az adataimat. Tudom, feliratkozáskor nem kérték anyám nevét, de most igen.

Van, ahol email-ben kell kérelmezni a leiratkozást, megfelelő tárgysorral, adattartalommal.

Vannak olyan oldalak, ahol ha az ember feliratkozik, máris többféle listára kerül fel cégen belül. Ha meg le akarok iratkozni, az egyikről sikerül, a többiről persze nem, hiszen nem is iratkoztam fel egy cégen belül több hírlevélre, legalábbis úgy, hogy tudtam volna a különféle oldalakról, hogy egy céghez tartoznak.
Az egyikről leiratkozok, a többi küldi, sőt, egy idő múlva újra kapom azt, amitől végre megszabadultam.

A kedvenceim azok a leiratkozást megerősítő üzenetek, amikben kifejtik, hogy én most nagyon rosszat tettem, mert ezentúl az ő remek tippjeik és tudásanyaguk nélkül kell élnem, amit ők meg sem értenek. Ezt persze néha durvábban fogalmazzák meg.

Ha már visszaüzennek, akkor nekem elegendő lenne annyi, hogy üzenetét megkaptuk, esetleg sajnáljuk bla-bla, és nem küldünk több levelet. A szellemi és vállalkozási képességeimet nem szeretem, ha ilyenkor emlegetik.

Persze nem csak ilyen jellegű üzenet van leiratkozáskor, gyakran az "Ön sikeresen leiratkozott" üzenet látható, ami lehet, hogy személytelen, de legalább nem sérteget.

A hírleveleket olvasni is szoktam, ami időnként eléggé nehéz feladat. Van néhány olyan cég, ahonnan a hírlevél rendszeresen olvashatatlanul érkezik. Az ékezetes betűk, írásjelek helyett hieroglifák (kódok) vannak. Ezeket nem szeretem. Próbáltam már átküldeni másik levelezőbe, hátha az a gond, de ez nem mindig segít. Van, amikor igen!

Nem hinném, hogy nálam lenne valami baj, mert a többi helyről érkező leveleim helyesen jelennek meg. Egyszer vettem a fáradságot, és írtam a hírlevél küldőjének, hogy nem tudom elolvasni a levelet, mert HTML kódként látom. (Ugyanis erre is volt néhány példa.) Válaszként megkaptam, hogy nem jól nézem, ők tökéletesen küldik, vegyek másik böngészőt, menjek tanfolyamra, de úgy egyáltalán ne mondjak olyat, hogy az ő levelükkel bármi probléma lehet olvasáskor. Ugye érthető, hogy a leiratkozás mellett döntöttem.

Jó dumának tartom azt, amikor valaki nyáron téli üzenetet küld, majd amikor néhányan írnak neki, valami elcsúszott, akkor megírja egy másik levélben, vagy a honlapján, hogy nahát, minek írogatnak ilyet, nem tudják, hogy ez egy tudatos döntés volt? És ezzel akarta elősegíteni a nem tudom mit.
Na persze, csak valahogy az írás stílusa nem olyan volt, mint amikor valaki tényleg direkt írt volna fura dolgot.

Sok "haladó" tudással rendelkező cég a hírlevelében követőkódot helyez el, és figyeli, ki mikor hova kattintott. Ez biztos nagyon jó nekik, mert sok fontos információhoz jutnak. Biztos?
Nem szeretem ezt se, és sokszor galád módon nem kattintok, hanem megnézem a honlapjukat. Nem szeretem, ha figyelik, mit olvastam el, majd küldik az ajánlatot, nekem miben kellene fejlődnöm.
Hát, hogy gyanakvásban nem, az biztos!:-)

Eddig nagyjából a magyar hírlevelekről írtam.

Külföldieket is olvasok nagy számban. Olyanokról is iratkoztam már le, de valahogy nem vették annyira zokon.

A hobbis hírleveleimet imádom. Szépek, képek is vannak, értelmes dolgok is, és gyakran a kedvezményes vásárlás lehetősége. No meg, a legfontosabb, az ingyenes kis füzetek, projektek.

Persze hetente többször is ott van, hogy fizessem elő az aktuális havonta, kéthavonta megjelenő lapot, vagy vegyem meg az új vagy régi különszámot, de ritka eset az, hogy csak ez lenne a levélben. Néhány jó tipp, egy könyvről ismertető, vagy rövid riport valakivel.
Tudom, a lényeg itt is  a vásárlás, de valahogy stílusosan csinálják.

Így sikerült a héten megvennem egy negyedévente megjelenő lap régi számát 10 centért. Ami nagyon jó, mert legalább látom, mi van egy ilyen kiadványban, mennyi reklám, és mennyi számomra értelmes dolog. Elárulom, a következő akciót várom, amikor egy konkrét, kiszemelt újságot fogok megvenni, remélem legalább 50% engedménnyel. (A fele úgyis reklám:-).)

Marketing témában is olvasok hírleveleket, szerintem tanulságosak. Mindent persze nem hiszek el!:-)
Úgy érzem a téma olyan nagy, hogy egy másik bejegyzésben folytatom.

2011. augusztus 10., szerda

Hírlevél lista - mánia

A hírlevél hatékony eszköz a vevők elérésére. Az érdeklődőkből vevőket szerezhetünk segítségével.
Hírlevélre ma már szinte mindenhol feliratkozhatunk.

Ezek a listák dagadnak, duzzadnak, és a hírlevél küldője úgy érzi, hű, de jó vagyok ebben a témában!
Tegyük fel, szorgalmasan írja is a hírleveleket, küldi is őket.

Ha érdeklődő típus, és hírlevélküldő rendszert használ, akkor sokféle információhoz juthat. Például megtudhatja, mennyien nyitották meg a levelét, mennyien kattintottak a benne elhelyezett linkre, stb.
Ha nem érdeklődő típus, vagy egyszerű, mezei módszerrel küldi a leveleit, akkor ezekre a kérdésekre nem tud válaszolni.
Legfeljebb az tűnik fel neki, hogy én küldöm ezeket a leveleket, de semmi eredménye. Se érdeklődés, se vásárló.

Ha a listát vette valahonnan, akkor még csak azt sem mondhatja el, hogy a listán levők valaha érdeklődést mutattak a termékei, szolgáltatása iránt.

Vajon jó az, ha a hírlevél lista csak nő és nő?
Ha belegondolunk, nem jó.

Nem jó, mert elhiteti velünk, jó úton járunk, közben meg az eredményesség nem növekszik.
Nem jó, mert egyre több kimenő hírlevelünk van, ami költség. Attól függ, milyen és mekkora költség, hogy milyen konstrukcióban, milyen módszert használunk, és milyen gyakran írunk.

Mit lehet tenni, hogy kiszűrjük azokat, akiket már régen nem érdekel, mit írunk?
Egyáltalán ki meri szűrni?
A kisördög ott alszik, és azt mondja, na ne, és ha elveszted mindet, ha éppen most akart volna már vásárolni?

Szerintem nem kell félni ettől a lépéstől, mert inkább legyen a hírlevélre feliratkozottak száma a régi fele, ha a megmaradó felét érdekli is, mit küldözgetek neki.

Hogyan csökkentsem a hírlevélre feliratkozottak számát?

  • Jó módszer lehet, ha írok 1-2 levelet arról, hogy változás lesz, mindenkit leiratkoztatok, és kérek minden érdeklődőt, ismét iratkozzon fel. Persze az se árt, ha a kiírt időpontban feliratkozók nem a leiratkozó üzenetet kapják meg egy hét múlva hírlevélként.
  • Valami mást ajánlok, és kérem, akit érdekel, iratkozzon fel oda, mert az a téma csak ott lesz ezentúl.
  • Kérem, erősítsen meg engem abban, hogy továbbra is akar levelet kapni tőlem.

Azért azt tudni kell, hogy sokan el sem olvassák majd ezeket a leveleket.

Az aktivitásért cserébe persze valami ajándékot is kilátásba kell helyezni! Egy kis tanulmány, néhány oldal okosság az adott témához kapcsolódva.
Ha boltom van, akkor adhatok egy kedvezményre jogosító kupont is.
A kuponnak legyen lejárati ideje, nehogy másfél év múlva jöjjön a kedvezményes vásárlásért, mert az jár neki!

A több ezres lista még nem jelenti azt, hogy rendszeres vásárlóim is vannak. Nem a hírlevélre feliratkozottak száma a fontos, hanem az, mennyien vásárolnak, és főleg az, mennyit költenek. A vállalkozás eredményességét nem a lista méretében mérik, hanem árbevételben, nyereségben.

2011. augusztus 9., kedd

Miért iratkozok le hírlevelekről?

Természetesen sok hírlevélre iratkoztam fel. Mert érdekelt a téma.

Néhány hírlevélről leiratkoztam, sőt, megvallom, volt olyan is, ahol a hírlevél küldőjének email címét a kizárandók közé tettem rögtön.

A leiratkozások okai:
  • termék erőszakos ajánlgatása
  • termék tukmálása fenyegető szöveggel
  • érdektelen téma
  • hosszú ideig nem jelentkeztek (legalább fél év)
  • tárgyi tévedések a leírtakban
  • finoman szólva mástól származó értékesítési szöveg és termék (az eredetit is olvasom)
  • tömeges helyesírási hibák
  • hülyének nézték az olvasót a szövegben
  • lelkiismeretfurdalást akartak elérni, mert nem vásárolok
  • szememre vetették, hogy MÉG MINDIG nem vettem tőlük semmit
Nagyjából ezek az okok voltak, és ahogy visszaemlékszem, 1-1 esetben fordult elő mindegyik.

Csak azért nem szoktam feliratkozni, hogy valamilyen anyagot megszerezzek, tehát az ajándék letöltése utáni leiratkozással nem éltem. Azért vagyok ilyen jól informált erről, hogy ilyen létezik, mert több oldalon olvastam, hogy ha nem akarok levelet kapni, letöltés után rögtön iratkozzak le.

Érdekelne, mások még milyen okokból iratkoznak le hírlevelekről. A megjegyzéseknél lehet megírni! Köszönöm!

2011. augusztus 8., hétfő

A webáruház kérdése biztosan sokakat foglalkoztat.
Legyen, vagy ne legyen? Vajon megéri-e? Éppen most kell elkezdenem?
Teljesen érthető a sok kérdés.

Adatokat, tapasztalatokat nehezen lehet szerezni egy-egy áruház működéséről. Ha nincs közeli ismerősünk, nem nagyon jutunk információhoz.

Ezért is jó, hogy már nem első alkalommal olvasható a Webshop-Experts Kft. felmérésének eredménye.

A Nagy Webáruház Felmérés 2011 júniusában készült, tehát friss adatokat tartalmaz.

Grafikonokon követhetjük például, hogy hogyan változott a látogatók száma, mennyi az átlagos költés, mikor vásárolnak az emberek, számít-e a vásárlásoknál az áruház kora, milyen módon mérik a teljesítményt, stb.

Érdemes végigbogarászni az egész tanulmányt, nem csak annak, aki webáruházat tervez.

A felmérésről szóló cikk, és maga a tanulmány is itt található:

2011. augusztus 6., szombat

Vállalkozás és hobbi

Tudom, hogy szavam pusztába kiáltott szó, de mégis el kell mondanom.

Ma már számtalan helyen lehet eladni megunt, kinőtt, régi vagy új holmijainkat. Több tematikus oldal is létezik, például olyanok is, ahol saját készítésű tárgyakat lehet árulni.
Ez utóbbiakhoz néhány gondolat.

A főoldalra kikerült válogatást nézegetem. Mert jó megnézni, hiszen az összes kategória összes termékét az ember nem nézi végig. Tehát jó, mert szép dolgokat látok.

Az árak is ott vannak. Az árkérdés amúgy is gyengém, mert én is vállalkozó vagyok, akitől elvárnak egy minimális jövedelmet, amit nem könnyű összeszedni hónapról-hónapra.

Ezek után mit látok? Olyan kézműves termékek, amiket, ha valaki villámkezű, és sorozatban gyártja azt a bizonyos valamit, akkor is legalább fél órát foglalkozik az elkészítésével, 300 Ft-ba kerülnek.
Már egyszer levezettem, hogy ezért a 300 Ft-ért mi mindent csinál az ember, most csak azt jelzem, ebben az anyagár is benne van. Ha az anyag, amit az elkészítéshez használt, 10 forintnyi, akkor azt kell mondanom, 290 Ft-ért dolgozott a készítő, mínusz a feltöltési díj és jutalék. Vagyis aprópénzre váltotta a munkaerejét.

Ez, mondhatjuk, legyen az ő problémája. De sajnos nem az.
Mert lehet, hogy a készítő amúgy dolgozik valahol, és ezeket a kézműves tárgyakat csak hobbiból csinálgatja. Neki minden fillér talált pénznek tűnik.
Az is lehet persze, hogy már régen munkanélküli, és örül annak, ha 200 forintot tud keresni. A kettő között meg akármi előfordulhat.

Miért nem csak az ő problémája ez?

Mert ezeken a portálokon sok vállalkozóként dolgozó kézműves is árulja portékáit, és vannak olyanok is, akik szintén adószámmal, de kicsit mégis más módon mint a vállalkozó.

Ahogy írtam, a vállalkozónak minden hónapban fizetnie kell. Ha középiskolai végzettséget igénylőnek tűnik a tevékenysége, havi 94 ezer forint után kell megfizetnie a járulékokat. Kerekítek, rászámolok, és az egyszerűség kedvéért azt mondom, 150 ezernek havonta be kell jönnie, a minimális dolgokhoz.
Lehet, demagóg dumának tűnik, de számoljuk ki, ez naponta mennyi árbevétel és hány 300 ft-os tételből lehetne megtenni.
150 ezer osztva 30 nappal, az 5 ezer forint. 5000 : 300 az kerekítve 17.
Ennyit kéne eladni egy napi árbevételhez. Igen, tudom, nem ennyiért adja, és foglalkozzon más tevékenységgel.

Úgy tűnik, valóban igyekeznek a vállalkozó árusok egy árszintet tartani, olyat, amit még elfogadnak, vagyis amiért még megveszik a termékeket. A végtelenségig viszont nem mehetnek lefelé az áraik.
Azt senki sem várhatja el, hogy azért végezzen más munkákat is, hogy az ilyen termékeken keletkezett veszteségét pótolja.

Az a baj, hogy aki hobbiból, zsebpénzt akar keresni, sőt még azt sem, csak úgy van vele, hogy az anyag ára jöjjön be, és akkor ingyen éltem a hobbimnak, nos, ő nem törődik senki mással.
Nem is érti a problémát.
A magyar valóságot pedig ismerjük. Ha két közel hasonló közül lehet választani, akkor a vásárlók nagy része egyből az olcsóbbért fog nyúlni. Lehet, nem olyan szép, nem olyan kidolgozott, de olcsó.
Amíg nyugaton a kézzel készített tárgyak reneszánszukat élik, és nagy pénzeket fizetnek értük, addig nálunk az a gyakorlat, hogy a kínai dolgok áraival kell versenyezniük. Elég nehéz egy 100 Ft-os bármivel árban versenyre kelni.

Mit akartam ezzel mondani?
Azt, hogy nagyon jó lenne, ha a hobbi árusok nem vinnék le oda az árakat, ahonnan feltekintve a béka hátsója az Ararát hegyének tűnik.

2011. július 31., vasárnap

Gondolatok a Like gombokról a blogon

A Like gomb több módon jelenhet meg egy oldalon. Beállítható úgy, hogy számolja is, hányan lájkoltak, sőt, megmutathatja a lájkolók fényképét is. Akkor mutatja meg, ha be van jelentkezve Facebookra az, aki olvassa azt a bizonyos oldalt.Biztosan feltűnt már, hogy gyakran ismerőseinket látjuk a lájkolók között. Ez nem véletlen.
Ha még senki sem nyomta meg egy helyen a Like gombot, akkor felszólít minket, legyünk az elsők ismerőseink közül, aki megteszi.

Remélem, sikerült elmagyaráznom a működést.

Tehát a blogunk és a Like gomb kapcsolata.

Az előző bejegyzésben leírtam, hogyan kell a Like gombot Bloggerben a blogban elhelyezni.
http://online-vilag.blogspot.com/2011/07/like-gomb-bloggerben.html

Most elárulom, miért gondoltam úgy, hogy ne látszódjanak a lájkolók fényképei a blogban.

Az ember írja a blogját, szereti, és szeretné, ha többen látogatnák. Ugye, nem mindenki olyan szerencsés, hogy az írásait feszült figyelemmel kövessék olvasói, és az új bejegyzéseit azonnal elolvassák, kommentálják. Ezért szeretnénk a blogunknak egy kis hírverést, amit a lájkolással tudunk megoldani.

Szerintem furán néz ki, amikor egy oldalt, egy cikket, postot, vagy bármi mást csak az lájkol, aki készítette. Ha rajta kívül még többen is megtették, akkor nem annyira feltűnő, de egy kisebb forgalmú blogban lehet, hogy napokig csak az írója fényképe díszelegne ott, mint akinek nagyon tetszik ez az írás.
Megoldás lehetne erre, hogy nem lájkoljuk a saját bejegyzéseinket, de a cél éppen az, hogy népszerűsítsük a blogot.
Amikor megnyomjuk a Like gombot, ez látható is az üzenőfalunkon, sőt nem csak a sajátunkon, hanem az ismerősökén is.
Tehát lájkolunk, mert több látogatót szeretnénk, de nem tesszük ki a képet.

Tudom, lesz olyan, aki azt mondja, de csúnya dolog a saját dolgainkat lájkolni és ráadásul eltitkolni mások elől. Nem érzem a rendszerek becsapásának, hiszen a saját bejegyzésem nekem valóban tetszik. (Ha nem tetszene, nem lehetne elolvasni.)

2011. július 29., péntek

Like gomb a Bloggerben

Sok helyen olvastam a Like gombokról, azok használatáról, és sikerült találnom kódot is hozzá. Az oldalsávon tudtam elhelyezni, ugyanúgy, mint a többi html kódot.

A Facebookon is van egy hely, ahova a honlap címét beírva elvileg generál egy kódot, de ez sajnos nem így működik. Nekem úgy tűnt, nem szereti, ha beírok oda valamit. Minduntalan az a hibaüzenet jött elő, hogy kódot csak ellenőrzött fejlesztők változtathatnak, vagy valami hasonló. Lényeg, a Facebookon belül nem sikerült bloggeres oldalhoz Like-gomb kódot generálni.

Keresőbe beírva, ma a találati listán volt egy bloggeres blog is, ami leírta, hogyan kell a Bloggerben Like gombot varázsolni.

Itt van a bejegyzés: http://www.bloggersbloggers.com/2010/04/facebook-like-button-facebook-like-gomb.html.

Ez a link jelenleg (2012. március) nem működik, a domain nem lett meghosszabbítva.
Ezért ide tettem a scriptet, amiről a továbbiakban szó van. Kipróbáltam a lejjebb olvasható módszerrel, beillesztettem és működik.


Nekem a leírt módon nem működött, de végigolvastam a cikket, a végén ott van, ha nem működik, akkor az UPDATE felirat utáni kódot kell bemásolni a blogba.

Ezzel már tökéletes lett valóban.

Tehát a módszer:

Bemegyünk a Bloggerben az irányítópultba, kikeressük a Tervezést, ott pedig a HTML-kód szerkesztése menüpontot. A vezérlősablon kibontásához pipát kell tenni, ekkor lehet úgy beleírni a sablonba a kódot, hogy ne az oldalsávon legyen, hanem minden bejegyzés után.

A szerkesztés menüben van a keresés, amit a CTRL+f billentyűkombinációval is elérhetünk.
A keresőmezőbe beírjuk: post-footer-line.
Ez azt jelenti, a bejegyzések utánra tesszük a Like gombot.

A keresett sorból lehet, hogy több is van a sablonban. Az én sablonjaimban 3 volt. A keresősávon a következő-re kattintva mutatja meg keresett szöveget, és azt is kiírja, hányszor van a szöveg a sablonunkban.

Amikor megleltük a helyet, már csak arra kell vigyázni, hogy jó helyre másoljuk a kódot.
Tehát ezt a sort kerestük: (itt < jel van)div class='post-footer-line post-footer-line-1'(itt >jel van)
Nálam még a sor tovább folytatódik: span class...
Ezután kell a scriptet bemásolni a sablonba.

A bejegyzésben le van írva, melyik részét hogyan lehet módosítani. Én a szélességét vettem 200-ra. Így keskenyebb lesz.

Úgy gondoltam, nem kell a lájkolók képét látni a blogban, így a kódot módosítottam.
Ez a rész az, ahol az van, hogy látszódjanak-e a képek: show_faces=true. Itt a true szót false szóra javítottam. Ezek után már nem látszanak a kis képek.

Amikor a scriptet bemásoltuk a blog sablonjába, a sablon mentése gombra kell kattintani, mert ha nem tessszük, akkor hiába dolgoztunk eddig.

Amikor készen van a mentés, meg is nézhetjük blogunkat, a vadonatúj, postok (bejegyzések) utáni Like gombokkal díszítve.

2011. július 15., péntek

A Faviconról

Ismét fejlődött a Blogger. A héten észleltem, hogy a Bloggerben is be tudunk állítani egyedi Favicont.

A tervezés oldalon van, és kiböki a szemünket, mert a legfelső sor. Ha mégsem böki, annak az az oka, hogy sikerült két szöveget egymásra pakolniuk, így kissé olvashatatlan lett.
De sebaj, mi tudjuk, ott van.

Használata gyerekjáték.

A linkre kattintva kis párbeszédablak jön elő, ahol fel tudjuk tölteni a Faviconnak szánt képet.
Azt azért jó tudni,hogy a kép maximum 100 Kb lehet, és négyzet alakúnak kell lennie.
Ha ezeket a feltételeket teljesítjük, akkor már csak el kell menteni a változtatást.

Az IE-ben persze nem fogjuk látni rögtön, ehhez a csillagok szerencsés együttállása is kell, de lehet, elég, ha a böngészési előzményeket töröljük.
Opera böngészővel semmi gond nem volt, a kis fülön ott díszelgett az új Favicon.

Jelzem, Faviconunk eddig is volt, ez a helyes kis narancssárga stilizált b betű. Woorank szerette ezt is, de mégiscsak más, ha saját képet tehetünk oda, ami illik a blogunkhoz.

2011. július 14., csütörtök

Ott és itt

Aki sokat internetezik, érdekli az online pénzkeresés, gyakran talál olyan írásokat, melyek az online munkát, pénzkeresést taglalják, és annak könnyű mivoltáról regélnek. Például, semmi befektetés nem szükséges, létrehozunk egy honlapot, hirdetéseket teszünk rá, és nekünk csak a forgalmat kell odaterelni, például hirdetésekkel.

Elolvasom ezeket az írásokat, és nem igazán látom, hol is ebben az a nagy biznisz. Nem ismerek olyan embert, aki ismer olyat, aki havi több tízezer forintot keresne hirdetések megjelentetésével.

A partnerprogramokat is olyannak mondják, amivel befektetés és kockázat nélkül dől majd a lé. Azért érdekelne, odaát, egy egyszerű bloggernek, vagy kisebb honlap tulajdonosának mennyire dől.

A partnerprogramokkal itthon sokkal nehezebb helyzetben vagyunk.
Partnerprogramként vannak meghirdetve azok is, amik igazából egy nagyobb cég számára ingyen hirdetési felületet nyújtanak, szinte előreláthatóan azt, hogy ezért fizetnie nem kell soha.

Több partnerprogramot elolvastam, mind lelkes volt, hogy nekem igazán semmi dolgom nincsen, tegyem ki a hirdetésüket, persze előtte regisztráljak, adjak meg egy halom adatot, és ha az én oldalamról odamegy valaki, és az a valaki ott majd X időn belül vásárol, akkor én az elköltött pénz 5%-át megkapom.
Illetve nem kapom meg, mert van egy kifizetése minimum, ami 10-20 ezer forint a legtöbb esetben. Olyan is van, hogy elszámolás csak évente egyszer van. Aki nem éri el a kifizetési limitet, az gyűjti tovább. Nem vagyok könyvelő, de szerintem az a sok lógó tétel ott is gondot jelenthet.

Számolni kezdtem. Vesz valaki az áruházban egy könyvet 5.000 Ft-ért. Annak az 5%-a 250 Ft. A 10 ezerhez ezek szerint 40 db 5.000 Ft-os vásárlás kell. Olyan, aki nem kérte vissza később a pénzét.
A kérdés, 40 vásárló az én oldalamról mennyi idő alatt gyűlik össze.

Arról is olvastam cikkeket, hogy nálunk nem kattintanak reklámokra az emberek, de legalábbis sokkal kisebb mértékben, mint máshol.
Az apró csavar amúgy is ott van a feltételekben: ha először tőlem ment oda az illető, majd másnak a honlapján is meglátott egy odamutató hirdetést, akkor máris a később látogatót küldő oldal a nyertes.
Tehát, ha valaki tőlem odakattintott, megnézte, tetszett, majd azt mondta, gondolkozik a dolgon, és mondjuk másnap egy egészen más oldalon szintén szembejött vele ugyanannak a cégnek a hirdetése, arra örömmel rákattintott, és vásárolt, máris nem én kapom a jutalékot.

Ezt természetesen nem is tudjuk ellenőrizni.
Nem tudjuk, mert lehet, hogy én ma itthon megnézek valamit, tetszik, gondolkodok, majd holnap egy másik helyen, esetleg másik településen egy másik gépről belépve vásárolok. Ember nincs, aki megmondja, hogy én tegnap hogyan jutottam el arra az oldalra.

Akkor már inkább fizessen aprópénzt a kattintásért a partnerprogram.
Az egyik oldalamon az elmúlt hónapban egész szép látogatottság volt, és senki sem kattintott az ott elhelyezett releváns hirdetésekre.
Van olyan ismerősöm, aki annyira parázik, hogy szinte meg sem nézi az oldalamat, mondván, ő nem igazi érdeklődő, és nem akarja becsapni a kattintásával a Google-t. Azért ez nevetséges szerintem, de jó duma arra, ha valakinek a honlapját nem akarjuk megnézni.

Ha valahol kicsit nagyobb is a jutalék, nehezen jön össze az az 5 vásárló is, ami a kifizetési minimum jutalékot jelentené.

Az én dolgom semmiség, leveleimben, kiadványaimban, honlapomon helyezzem el a hirdetést, írjak róla blogbejegyzést, reklámozzam azt a céget/terméket, vagy az én honlapomat, hogy jöjjenek a látogatók.

Ez rajtam kívül másoknak mind jó biznisz. Annak, aki partnerének akar, azért, mert rámtestálta a hirdetési költség egy részét, és még azt is mondja, ha pénzt akarok keresni, tegyek érte.
Annak a cégnek is jó, ahol én a hirdetést feladom, hiszen árbevétel.

Mit jelent a címben az ott és itt?
Ahogy írtam, sok "hogyan keressünk pénzt az interneten" tartalmú oldal van, és ugye senki sem csodálkozik, hogy főleg amerikai.
Tudjuk, ott sincs kolbászból a kerítés, de azért vannak dolgok, amik könnyebbé teszik az online pénzkeresést.

Például én már hónapok óta kacérkodok egy gondolattal, hogyan bővítsem a vállalkozásomat. Ehhez elolvastam már sokszor azt a honlapot, ahol a lehetőséget ki akarom használni.
A lényeg: időnként vannak nagy árengedmények, amiket én is kihasználhatok. Gond csak az lehet, hogy a dollár-forint árfolyam nem túl kedvező.

A vásárláshoz, mivel internet bizniszről van szó, a legnagyobb cégek kuponokat adnak, 50-100$ értékben. Ez eddig nagyon klassz dolog.
Majd mielőtt nagyon megörülnénk, érdemes elolvasni az apró betűt. Az ördög a részletekben rejlik, tudjuk.
Az apró betűs részhez tartozó, elsőre nem látható magyarázatban fehéren-feketén benne van, hogy ezek a kedvezmények kizárólag az USA állampolgárait, na jó, lakóit illetik meg. Esetleg egész Észak-Amerika lakóit.
Európaiakat nem. Trükközni sem érdemes, mert a megfogalmazás szerint érthető, hogy a fizetőnek kell USA rezidensnek lennie, és a megrendelésnek is onnan kell érkeznie. (IP címből ellenőrizhető.)

Tehát, az elején említett variáció, ami arról szól, hirdessem az oldalam, hogy több látogatóm legyen, akik majd kattintanak, ott valóban nem igényelnek nagy befektetést. Tudjuk, hogy  akárhány hirdetési fiókunk lehet, tehát időnként biztos leesik néhány kupon. Egy tárhely előfizetéshez is háromféle hirdetési kupon jár, amit egyszer lehet felhasználni az előfizetés ideje alatt, de ha a kezdetekkor nekem 200-300 dollárnyi ingyenes lehetőségem is van, akkor ez azt jelenti, hogy ki tudom próbálni, mennyire hatékony a hirdetés, be tudom gyakorolni, megismerhetem a valódi hirdetések világát úgy, hogy nem költök rá sokat.

Igen, itthon is lehet kapni időnként 10 ezer forintos kupont, de ritkábban, kevesebb helyen. Ha pedig egy 300 ezer forintos tanfolyamnál kapom, akkor egészen máshogy néz ki, mintha egy 40 ezer forintos vásárláskor. Sőt, nem is 40, mert akkor már alapból van legalább 15% árengedmény.

Azért írtam le ezt a pár gondolatot, hogy amikor olvasunk különböző amerikai tippeket arról, hogyan legyünk sikeres online vállalkozók, akkor tudjuk, ott az indulás mindenképpen olcsóbb.
Arról nem is beszélve, hogy a piac nagysága össze sem hasonlítható, az emberek mentalitása és pénztárcája is más.