2010. július 31., szombat

Milyen domain-t válasszak?

Amikor eljön az ideje, hogy új domain nevet szerezzünk be, felmerül a kérdés, hazai legyen, vagy nemzetközi? Vagyis, a .hu alá regisztráljunk, vagy mondjuk a .com, .net vagy .eu alá.
Érdekes figyelni, mennyire eltérő nézetek vannak ebben a kérdésben. Van, aki azt mondja, magyar cégnek magyar domain kell. Mások szerint, nem kell a .hu-hoz ragaszkodni. Ha külföldön is szeretne az illető megjelenni, kifejezetten ajánlják, hogy ne .hu legyen.
Végül is mindegy bizonyos határok között, hogy mi a végződés. Én a .com, .net, .org, .info, .eu közül választanék a magyaron kívül. Sok név esetén jó hangzású a .es is.

Hogy miért választ valaki mást, mint a .hu?

Néhány ok erre:
  • több, mint két hét, mire kész a regisztráció
  • már foglalt a kiszemelt domain név
  • nem tudom, kell-e hosszabb távon, ezért egy olcsó regisztrációt keresek
  • több nyelven elérhető oldal, legyen nemzetközi a domain neve
A következő kérdés, amit meg kell gondolni, milyen nevet regisztráljunk? Néhány éve még szinte megkövezték azt, aki nem cégnevet regisztrált. Ma meg azt mondják, ne (csak) cégnevet, hanem "beszédes" domaint is regisztráljunk.

Mit jelent a beszédes domain?

Olyan domain nevet, ami utal a tevékenységre, szolgáltatásra.
Ha belegondolunk a bétaalfakft.hu elég keveset mond, ellenben, ha a tevékenységre utaló libatollhegyezes.hu néven van a honlap, akkor könnyen megtalálnak minket azok, akiknek éppen a libatollhegyezés a problémájuk.

Ha első kísérletünk kudarcba fullad, és már regisztrált a kiszemelt szó/kifejezés, akkor próbálkozzunk szinonímákkal, ragozott alakokkal.
Ha viszont úgy érezzük nekünk csak és kizárólag az általunk kitalált domain kell, ami már foglalt, akkor próbáljuk ki a nemzetközi végződéseket.

Óvatosak, akik a nagy ötletet biztosítani akarják, regisztrálnak több végződés alá is. (Nehogy mások lecsapjanak rá.)

Mindenképpen érdemes a kitalált nevet ízlelgetni, hangosan kimondani, hogy hangzik, ki lehet-e mondani, meg lehet-e jegyezni, nincs-e benne magánhangzó vagy esetleg mássalhangzó torlódás, ami miatt sok lesz az elgépelés. Ha több szóból áll, az egybeírás helyett átláthatóbb a kötőjeles.
Túl hosszú a név? Mi lenne, ha kitalálnánk egy rövidebb változatot is? Akkor csak azt kellene beírni, kevesebb lenne a hiba.

2010. július 30., péntek

Új vállalkozás, új tevékenység kezdése

Amikor új ötletünk van, és új vállalkozásba kezdünk, vagy csak bővítjük eddigi tevékenységünket egy csomó mindenre oda kell figyelnünk. Itt most csak az internettel kapcsolatos dolgokról írok.

Tehát megvan a nagy ötlet, és a tettek mezejére léptünk. Bokros teendőink között nem feledkezhetünk meg az internetről sem.
Ne adj lehetőséget másoknak arra, hogy előtted regisztráljanak márkaneveddel.

Mielőtt kilépnél a színre, gondoskodj a következőkről:

Regisztráld a .hu végződés alá új domain neved. Figyelj az ékezetes és kötőjeles variációkra is.
Ingyenes domain neveket se engedj át másoknak. Ezeket ne használd, csak legyen a tiéd! Mik ezek? Pl.: atw.hu, fw.hu, uw.hu, eoldal.hu, stb.
Foglald le a következő helyeken az új termék, szolgáltatás, márka nevével a felhasználónevet:
  • Gmail.com
  • Blog.hu
  • Twitter.com
  • Facebook.com
  • Youtube.com
  • Blogspot.com
Határozd meg a célcsoportod! Írd körül, kiknek szánod a terméket, szolgáltatást! A túl tág célcsoport nem jó. Vigyázz, ne szűkítsd le annyira a célcsoportod, hogy név szerint fel lehessen sorolni, ki tartozik bele!

Gyűjts adatokat, információt, majd értékeld ezeket! Kik a versenytársak? Ismered versenytársaidat? És azokat, akik versenytársaid lehetnek? Végezz felderítőmunkát, keress, kutass a neten!
Tanulmányozd a versenytársak honlapját! Milyen az a honlap? Friss, naprakész, tartalmas? Kommunikálnak az ügyfelekkel? Hogy állnak az online marketing eszközeivel?

Figyeld kulcsszavaid előfordulását!

Figyelheted márkaneved, cégneved előfordulását is. Hogyan? Erre való a Google Figyelő, amelyet a http://www.google.com/alerts?hl=hu&gl=us címen találsz meg. Lehetőség van napi, vagy heti rendszerességgel kérni a jelentést.
A Google Figyelőről már írtam, az alábbi linken található a cikk:
A felület kinézete természetesen azóta már megváltozott, ami eddig jobb oldalon volt, az a bal oldalra került és viszont. Működésében nincs változás.

Amíg várod, hogy a .hu alá regisztrált domainedhez hozzájuss (igazán nem sok idő, ha szerencséd van, 16-17 nap alatt meg is lesz), elkezdheted a honlapod készítésével kapcsolatos munkát. Ha értesz hozzá, szerencséd van, csak időd is legyen rá. Ha nem vagy a webdizájn bajnoka, akkor keresd meg azt, aki elkészíti a honlapod. Nem ennyi lesz a munka, mert valami elképzelésednek kell lennie, mi legyen a honlapodon, és jobb, ha a szöveget megírod, amit oda szánsz. 

Ismerkedés a tárhelyemmel

Új honlap indítását határoztam el.
Beszereztem a megfelelő domaint, és vettem neki lakást is.
Most igyekszem berendezni, még vannak nehézségeim. Úgy tűnik, kell még némi anyagi áldozat, hogy teljesen komfortos legyen.
Na tessék, reggel óta már drágább lett a dolog, mert gyengült a forint. :-)
Gyakorlom a WordPress-t is. Keresem a megfelelő sablont, alakítgatom az oldalt.

2010. július 26., hétfő

Ismét az adatainkról

Időközben olvastam egy cikket arról, hogy a mai betörőknek tálcán kínálják az emberek a lehetőségeket.

Eddig a személyes adatok megadását, közszemlére tételét taglaltam, de most továbbgondolom a témát.

Tőlem távol áll az, hogy magamról fotókat tegyek fel közösségi oldalakra. Arckép van fent, azért, hogy ha a nevem alapján ismerősnek találnak, megbizonyosodhassanak, az vagyok, akire gondolnak.

Mások fotóit sem szoktam tanulmányozni, főleg, mióta sikerült az iwiw-en kiiktatnom egy csomó értesítést, például azt is, ami arról szólt, ki milyen képeket tett fel újólag. Néha belekukkantottam a képekbe, és csodálkoztam. Rendben van, kép a szülinapi tortával, a család kicsi gyerekeinek mosolyával, ballagás, esküvő.

De miért kell feltenni 50-100 vagy még több képet? Ez a sok kép aranybánya a rossz szándékú embereknek, főleg, ha a pontos címet is mellékelik hozzá, telefonszámmal.  

Ezekre a képekre ugyanis nem az a jellemző, hogy stúdióban készültek. Otthon, a nappaliban, itt állunk, ott állunk, karácsonyfa, húsvéti nyúl, festmény és értékek. Ezek láthatók. A többség persze a személyeket figyeli, de vannak, akik a hátteret. A könyvesszekrényt, a falon lógó festményeket, vázákat, bútorokat. Remekül megismerhető így idegenek lakása.

A fiatalok körében jellemzőek a bulizós képek. Mit mondjak? Ha még csak olyanok lennének, amiken szép ruhában, vastag sminkkel lennének fiatal lányok öregítve, vagy fiúk idétlen vigyorgással.

Nem, gyönyörködhetünk abban is, amikor nem éppen előnyös oldalukat mutatják. Magyarul, a félrészeg vagy tökrészeg fetrengések látványáról van szó. Engem speciel nem érdekelnek, legfeljebb elcsodálkozok rajtuk.
De.
Ami az internetre felkerül, nehezen kerül le onnan. Lehet, hogy holnap leveszik a képet a szereplők, de mi van, ha már addigra többen lementették, és a kép esetleg önálló életre kel?

Egyesek szerint a munkáltatók figyelik a közösségi oldalakat. Ez vagy igaz vagy nem, de inkább úgy igaz, hogy van olyan munkáltató, ahol figyelik. Nos, ezeken a helyeken az illető elvágta magát.
Kinek kell egy olyan munkatárs, aki hétvégeken vágighányja a szórakozóhelyeket, és félpucéran ropja a táncot? Nem ragozom tovább.

A harmadik, amit meg kell gondolni, az a kiírt üzenetek, automata levélválaszok kérdése.
Nyár van, sokan mennek nyaralni. Klassz dolog, ha valaki Honoluluba megy, de nem kéne közhírré tenni. Főleg úgy, hogy "július 10-31 között külföldi utazásom miatt nem vagyok elérhető telefonon sem."
Mi ez, ha nem felhívás keringőre? Lakásunk értékei iránt érdeklődők számára nagyon fontos információ ez.
Hiába tanítják, hogy szedessük ki az újságokat, leveleket, alkalmazzunk automata kapcsolót véletlenszerű lakásvilágításhoz, ha profilunkba bevéssük, ne keress, mert a tengerparton nyaralok, és csak két hét múlva jövök haza.
Nem irigylem azokat, akik minden évben pálmafás déltengeri szigeteken nyaralnak, de bennem is megfogalmazódik, amikor ilyen képeket látok, hogy ejha, van itt mit a kakaóba aprítani. Télen sítúra, szilveszteri, húsvéti, hosszú hétvégi képek rendszeresen feltéve. Máris tippet adtunk.

A képeket el lehet helyezni úgy is képgalériákban, hogy nem láthatja mindenki. Családunknak, barátainknak hozzáférést adunk hozzá, így elkerüljük, hogy túlságosan érdeklődő személyek tájékozódjanak rólunk.

Egyszer olvastam egy jó mondatot: csak olyan dolgot mondj el gyermekednek, amit később nem fordíthat ellened. Ezt alkalmazhatjuk az internetre is. Csak olyan képet, információt adjunk meg magunkról, amit később sem kell megbánnunk.

2010. július 25., vasárnap

Adathalászat ellen mit lehet tenni?

Olvasom, hogy újabban a Google fiókunkba akarnak illetéktelenek bejutni. Az a veszélyes a mostani támadásban, hogy egy teljesen megtévesztő oldalon akarnak beléptetni ismét a levelezőbe, csak a címsorban a google helyett más szerepel.

Itt található az eredeti cikk:

Már írtam többször arról, hogy  figyelni kell, sőt gyanakodni, és ne adjunk meg minden adatot magunkról. Látható, még saját postaládánk felé igyekezve is résen kell lenni. Nem árt odapillantani a címsorra, valóban a megfelelő oldalon vagyunk?

Ezen kívül még mit tehetünk, hogy ne legyünk teljesen védtelenek?
  • Nem egy postafiókot használunk az összes létező ügyünk intézéséhez, regisztrációkhoz, stb.
  • Nem egy és ugyanazon jelszót használjuk az összes létező helyen, ahova regisztráltunk.
  • A jelszavakat tartalmazó leveleket nem tartjuk az idők végezetéig postafiókunkban.
  • Időről időre töröljük a felesleges leveleket, még akkor is, ha nagy barátunk szerint minek törölni, amikor ekkora hely van.
  • Nem felejtjük el, hogy SOHA, SENKINEK nem küldünk el belépési jelszót, PIN-kódot!
  • Nem hiszünk olyan fenyegetéseknek, hogy ellenőrzik a belépéseket, és ha most, azonnal nem lépünk be valahova, akkor kizárnak, törölnek, felnégyelnek minket. (Van, ahol valóban egy bizonyos idő után törölve lesz a felhasználó, ha nem használja a rendszert, de ott sem azt írják, azonnal lépjen be, hanem, hogy bizonyos ideje nem járt ott, és ha nem akarja, hogy töröljék, bizonyos időn belül lépjen be ismét. Sőt, van, hogy ilyenkor elküldik a belépési adatokat is.)
Múltkorában az iwiw-en keringett egy körlevél, amit sokszor megkaptam én is, hogy ha nem lépünk be elég gyakran, és nem írunk valakinek levelet, akkor törölnek. Nem értem, hogy hiheti el bárki is, hogy egy rendszer, ahol felhasználónévvel és jelszóval kell belépni, nem tudja, mikor jártam ott? Segítőkész, de naiv emberek segítik a csalókat az ilyen körlevelek küldözgetésével.

Tehát figyeljünk, legyünk óvatosak, nézzük meg, valóban annak a cégnek az oldalán vagyunk-e, mint kellene. A gmail.com a felhasználóké, a Google levelei google.comról érkeznek. Amúgy is elgondolkoztató, ha egy cég gmail-es vagy freemail-es címről ír nekünk dörgedelmet.

Megadjam a személyes adataimat?

A szomorú az, hogy ez a kérdés sokakban fel sem merül, amikor regisztrálnak egy közösségi oldalon. Lelkesen kitöltik az összes rubrikát. Így aztán az ismerősökről is tudok meg újat. Olyan dolgokat, melyeket személyesen nem mondanak meg, arra hivatkozva, annyira azért nem vagyunk mi jó ismerősök. Nem tudom igazából, hogy keletkezett-e kára valakinek abból, hogy megosztotta lakcímét, telefonszámát, de szerintem az ördög nem alszik. Hiába titkosítjuk telefonszámainkat, ha kiírjuk az internetre. Jelzem, az online tudakozóban hiába van a telefonszám mellett a jel, hogy marketingcélra nem lehet felhasználni, ez kevésé izgatja a marketingeseket.
Visszatérve az adatok megadására. Nekem mindig az volt a nézetem, csak olyan adatot adok meg, ami nélkül nem lehet regisztrálni. Régebben ez csak felhasználónév és jelszó volt, de aztán valakinek támadt az a remek ötlete, hogy micsoda dolog névtelenül levelezni az interneten. Azóta az újraoltási bizonyítványunkra is rákérdeznek. Hát tőlem kérdezhetnek. Végigolvasom a beállítási lehetőségeket, és amit csak lehet, letiltok, hogy megjelenjen, felhasználható legyen.
Mindenki jól gondolja meg, milyen adatokat ad meg önmagáról a közösségi oldalakon. Úgy érzem, sokan felelőtlenek, és lelkesen kiírják lakcímüket, telefonszámukat is.  Érdemes végiggondolni, mit árulunk el magunkról, és mit tartunk meg magunknak.

2010. július 24., szombat

Megosztás gombok

Végre a Bloggerben is megjelentek a megosztás gombok. Nem kell összevadászni őket különböző helyekről, és kínkeservesen betuszkolni az oldalra. Nekem valahogy egy idő után már nem működtek, többnyire nem jeleníthető meg a tartalom üzenet volt helyettük.

Csodálkoztam is, hogy amikor már minden magára valami adó oldalon ott vannak a különböző megosztás gombok, akkor itt csak olyan megoldás van, ami működésképtelen.
Most már a Bloggeren blogolók is csinos kis ikonsorral kápráztathatják el olvasóikat.

A Tervezés menüben, oldalelemek hozzáadása és elrendezése. Itt kell keresnünk, mégpedig a blogbejegyzések szerkesztésénél. Itt a bejegyzési oldal beállításai részben a "Megosztás gombok megjelenítése" mellé kell pipát tennünk, és máris láthatóak lesznek az ikonok. Ugyebár mentés után.

Vagy mégsem?

Gyakorlati tapasztalatom az, hogy a régi sablonokkal nem látszik semmi. Amikor átváltottam a sablontervezőben az új sablonok egyikére, és gondosan elmentettem a változtatást, máris látszottak.
Cseles a dolog, mert nem szép színes ikonkák, hanem szürkék. Amikor az egérrel rámutatok, akkor lesznek színesek.
Tehát új sablonokkal látszanak a megosztás gombok.

Itt ismét felhívnám a sorstársak figyelmét arra, hogy ha sablont váltunk, Analytics és egyéb követőkódjainknak búcsút mondhatunk. Az új sablonban nincsenek benne, ismételten el kell tehát helyeznünk a kódokat. Egyszerű megoldás az, ha a sablonváltás előtt a html kódok szerkesztésénél megkeressük, kimásoljuk, majd az új sablon módosítása után visszamásoljuk őket. Lehet, hogy két helyen kell keresni a kódokat: a /head és a /body előtt. Már a múltkor is észrevettem, hogy mintha változott volna az elhelyezésük, hiszen én mindig leírás szerinti helyre másoltam a kis programrészleteket, most viszont úgy írják a Webmestereszközökben és az Analyticsben is, hogy a /head elé kell tenni ezeket.
A bejegyzésem után láthatóak is a helyes megosztás gombok. Ki lehet próbálni, működnek-e!

Jelzem, én is tudom, hogy a head és body szavaknál kellett volna kacsacsőröket is tennem, de amikor ott voltak, megbolondult a Blogger, és hibát jelzett, egyszerűen átírta a jeleket kóddá, és a betűtípust is megváltoztatta.

Favicon

Mi az a favicon? Bizonyára látta már, vannak olyan honlapok, melyeknél a címsorban a http:... előtt egy kis képecske van. Mondjuk az adott cég logója piciben. Ez a favicon. Bárki tud ilyet készíteni, hiszen sok ingyenes program található hozzá a neten. Még csak letölteni sem kell őket, mert online elkészíthető, és csak a kész favicont kell elmentenünk, és alkalmaznunk honlapunkon.

Hogyan készül?

Először is keressünk rá a favicon generator kifejezésre. A rengeteg találatból válasszunk egy számunkra szimpatikusat. Van, ahol részletesen leírják a lépéseket, és azt is, hogyan kell a picike képeket használni, máshol csak az elkészítésre vannak utasítások.

Keressünk a gépünkön egy olyan képet, amiből favicont fogunk készíteni.
Ezt a képet fel kell töltenünk az favicon generátor oldalára és meg kell nyomni a generate favicon vagy hasonló feliratú gombot.
Pár pillanat múlva már kész is a kép. Megnézzük, és ha tetszik, elmentjük a gépünkre. Egy ico kiterjesztésű fájlunk lesz.
Ez a fájlt kell majd a honlapunkon a root könyvtárba bemásolni.

A favicon helye a honlap HEAD részében van, ezért oda kell beírni a következő sort:

A favicon16X16 képpont méretű. Készíthetünk ekkora rajzot is, amit elmentünk bmp kiterjesztéssel, és utána a favicon generátorral vagy más programmal konvertáljuk ikonná.

2010. július 6., kedd

Fényképek

Miért írok a fényképekről?

Mert én is szeretek fényképezni, digitális fényképezőgéppel teszem, és képeim egy részét az interneten közzéteszem.

Időről időre fellángol a vita arról, vajon az analóg fényképezés vagy a digitális a  jobb. Kinek, melyik. Nem lehet teljesen összehasonlítani a kettőt. A papírképeknek megvan a varázsuk, sokak számára fontos, hogy a kép kézbevehető legyen.

A digitális fényképezés előnye, hogy maga a fényképezés olcsó, hiszen a memóriakártyáról a képeket átmásoljuk a számítógépre, és újabb fotókat készíthetünk. Készülnek is a fotók tonnaszám. Mindenki ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy mindent, ami a kamera elé kerül, lefényképezzen. Még erre is azt mondom, jó, hát kell a gyakorlás.
Csak az a baj, hogy utána ez a rengeteg kép megmarad. Mind. A rosszak is. Sokan semmit nem csinálnak az elkészült képekkel, csak egy könyvtárba teszik azokat, majd CD-re másolva átadják rokonaiknak nézegetésre. Megvallom, bármilyen csodás nyaralásról is van szó, amikor kiderül, 2000 képet kell megnézni, akkor lelkesedésem alábbhagy.

Azon sokat lehetne vitatkozni, melyik kép a jó, és melyik a rossz. Szerintem az mindenképpen rossz kép, ami életlen, vagy az, ami túl sötét, illetve teljesen kifehéredett.
Az ilyen képeket könyörtelenül törölni kell. Maradjanak meg azok, amiken felismerhető, mit akartunk fényképezni.

A mennyiséggel kapcsolatos kérdésem: most őszintén, van olyan, aki később végignézegeti az összes fényképet? Vagy vannak kedvencek, amiket szeretünk nézegetni, a többit meg hanyagoljuk?

Megnéztük már, mennyi helyet foglalnak el a képek a háttértárakon? Esetleg már a fotók nagy száma miatt venni is kellett nagyobbat? Vagy CD-re, DVD-re írva tároljuk? Egy helyen vannak, vagy több biztonsági másolat is van? Aggódunk amiatt, mi lesz, ha valami miatt elvesznek a képek?
Mit teszünk ellene?

Az említett biztonsági másolatok másik gépen, vagy CD-re, DVD-re írva jelentenek igazán biztonságot. Ha ugyanazon a háttértárolón több könyvtárban tároljuk a másolatokat, ez nem igazán nevezhető biztonságnak.
Persze a több ezer képnek igencsak nagy helyigénye lehet. Ezért is kellene szigorúan megválogatnunk azt, mit tartunk meg.

Készíthetünk kisebb válogatásokat a képekből, és ezt a válogatást tárjuk a nyilvánosság elé. Az egy hetes nyaralásról készült, válogatott 50 képet mindenki szívesen megnézi.

Ha gyakorlottabbak vagyunk, készíthetünk önműködően lejátszódó vetítést. Ehhez akár zenei aláfestést is varázsolhatunk.

Kipróbálható az is, hogy a legszebb képeinket kiválogatjuk, és ezekből papírképet készíttetünk. Ezeket a képeket hagyományos albumban is nézegethetjük, illetve lehetőség van eleve kis fényképalbumként megrendelni a papírképeket. Ilyenkor egy újabb "biztonsági másolattal" rendelkezünk:-)


2010. július 1., csütörtök

Munka és költségei

Az elmúlt napokban tanulmányoztam több oldalt, ahol szolgáltatásokat kínáltak a vállalkozók. Ezek a munkák a távtitkárnő, adatgyűjtés, irodai munkák, honlapkészítés kategóriába tartoztak. Több helyen láttam, óradíjban határozzák meg a fizetendő összeget. Több honlapnál "természetesen" nem lehetett tudni, mikortól érvényesek az árak, és azt sem, a honlap mikor frissült utoljára.
Több helyen megdöbbentő órabérekkel találkoztam. 500 Ft-os alapóradíj, ami, ha havonta 20 órára szerződést köt valaki, 300 forint alá is csökkenhet. Mi a problémám? Hiszen mindenki örül, ha olcsó szolgáltatást talál, nem? Lehet, hogy a megrendelő örül, de aki a munkát elvégzi?

Gondoljuk végig ezt az óradíj kérdést!

A megnézett honlapokon minden esetben szerepelt, hogy az, aki a munkát vállalja, saját irodájában dolgozik, számítógéppel, nyomtatóval, telefonnal, fax géppel, szkennerrel rendelkezik. Vállalkozóként, számlaadás mellett végzi a munkát. Esetenként 300-500 Ft órabérért. Szakértelmét természetesen részletezi, mimimum érettségivel, és valamilyen szakmával rendelkezik.

Végre a lényegre térek: véleményem szerint 500 Ft-os órabérért vállalkozóként nem szabad dolgozni. Megértem, hogy olyan helyen lakik valaki, ahol nincs munkalehetőség, stb, stb. De nézzük csak meg, mennyi ma a minimálbér?

Idézek, hogy pontos legyen:
"A Kormány 295/2009. (XII. 21.) Korm. rendelete a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról

A Kormány a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 144. § (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján – az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal folytatott konzultáció alapján, az ott létrejött megállapodásnak megfelelő tartalommal –, az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feladatkörében a következőket rendeli el:
1. § A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra és munkavállalóra.
2. § (1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén 2010. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 73 500 forint, hetibér alkalmazása esetén 16 900 forint, napibér alkalmazása esetén 3380 forint, órabér alkalmazása esetén 423 forint.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározottaktól eltérően a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetőleg középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimuma a teljes munkaidõ teljesítése esetén 2010. január 1-jétõl havibér alkalmazása esetén 89 500 forint, hetibér alkalmazása esetén 20 600 forint, napibér alkalmazása esetén 4120 forint, órabér alkalmazása esetén 515 forint."
 
Nos azt hiszem a számuk magukért beszélnek.
Órabér 423 Ft, középfokú végzettséget, és szakképzettséget igénylő munkáknál pedig 515 Ft.
A továbbiakban az egyszerűség kedvéért arról a vállalkozóról beszélek, aki nem nyugdíjas, semmiféle ellátásban nem részesül, nincs sehol máshol munkaviszonya, egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonya, máshol nem biztosított.
 
A fenti órabérek munkavállalókra vonatkoznak. Remélem senkiben nem merül fel az, hogy na jó, de a vállalkozó dolgozhat ennél kevesebbért is. Persze dolgozhat, sőt akár ő fizethetne azért, hogy elvégez némi munkát másoknak...
Vállalkozóként a fenti órabéreknél jóval többet kell kérnie.
 
Miért?
  • Ebben az évben úgy fizet járulékot, hogy a fő tevékenysége szerinti béreket kell figyelembe vennie, ami ugye 423, illetve 515 Ft-nál nem lehet kevesebb. De legalább a minimálbér után fizet, akkor is, ha egy forintot sem keresett, és nincs legalább 36 órás munkaviszonya.
  • A munkavégzéshez saját eszközeit használja, ezeket meg kellett vennie, ha elhasználódik, pótolnia kell.
  • Saját irodájában dolgozik, amit kialakított, lehet, hogy csak emiatt vett íróasztalt, irodai széket.
  • Fizeti az energiaköltségeket, egyéb rezsiköltségeket, előfizet gyors internetre.
  • Telefonelőfizetéseket tart fenn.
  • Honlapja van, ami szintén pénzbe kerül.
  • Hirdeti szolgáltatását.
  • Fizeti az adókat, pl. IPA, építményadó.
 
Folytathatnám a felsorolást, mert az áfáról nem is szóltam, de az egyszerűség kedvéért ennyi bőven elegendő volt.
 
A járulék mértéke idén 27%, és természetesen magánszemélyként ugyanúgy fizet, mint az, aki munkaviszonyban áll. A szuperbruttó után fizeti az szja-t, és nem illeti meg az alkalmazotti adókedvezmény.
 
Tudom, sokan azt mondják, nem kell sajnálni a vállalkozót, mert mind lop, csal és hazudik.  Ez persze nem igaz, sok vállalkozó van, aki szeret jól aludni, és reggel tükörbe nézni.... Amúgy meg a tárgyalt esetben nem is igen van mit eltitkolnia, hiszen még ott tartunk, hogy a munkaviszonyban foglalkoztatottak minimális órabérét sem kéri el a megbízótól.
 
Számolgattam kicsit, csak annyira, hogy kimutassam, mennyi a minimálórabér úgy, hogy tartalmazza a 27% járulékot, és az 1% iparűzési adót. Tudom, ennek mértéke sok helyen 2%, de most 1%-kal számoltam.
Fentiek alapján a 423 Ft órabér munkabérként történő kifizetéséhez 543 Ft árbevétel kell, az 515 Ft órabéréhez pedig 661 Ft.
 
Ez a két szám még nem mond semmit, csak azt jelzi, hogy a minimális órabér ennél kevesebb nem lehet.
 
Ebben az esetben semmilyen költséget nem vettem figyelembe. Egy tollbetét, egy perc telefonálás sincs benne. Az, hogy kinek mennyi az egyéb költsége, nagyon eltérő lehet. Ha mindenből a legolcsóbbat nézzük, akkor is szép összeget kell hozzáadni. Havi 10 ezer forintot veszek egyéb költségekre, ez igazán szerény összeg.
Havi 21 munkanappal és napi 8 órával számolva, havonta 168 óra a munkaidő. Az egyéb költségeket is lebontom munkaórákra, és hozzáadom az előzőleg már kiszámolt órabérhez. Most 597 és 714 Ft-nál tartok.
Munkavállalóként 20 nap alapszabadság egy évre mindenképpen jár a dolgozónak. Szerintem a vállalkozónak is. Tehát 12 hónap helyett a szükséges árbevételt 11 hónap alatt kell megtermelnie. Korrigálva a számokat, kiderül, hogy már 651 és 779 Ft-os minimális óránként árbevételre van szükség.
Folytathatnám még a számolgatást, de nincs sok értelme. Már eddig is látszik, hogy ha az ember vállalkozó, akkor a mindenkori minimálbérnél jóval többet kell kérnie munkájáért.
Még egy fontos dolog. Ezek a számok akkor igazak, ha napi 8 órában van megbízása. Biztos, hogy minden napra meg tud szerezni egy 8 órás munkát?
 

Idősebb korosztályok az interneten

Mostanában több cikket, statisztikát olvastam, amiben örömködnek azon, hogy jaj, nő az 50 felettiek száma az internetezők között.
Milyen érdekes, ki hitte volna? Ez legalább akkora meglepetés, mint amikor leírják, hogy 2-3 éven belül hány gyerek éri el az iskoláskort.
Nem kell hozzá jósnak lenni, hogy tudjuk, egyre több 50 éven felüli fog internetezni. Miért? Ugye ismerjük a "Nem csak a 20 éveseké a világ" című dalt. Már abban is elhangzott, hogy aki ma 20 éves, az holnap 21. Szóval én egyáltalán nem csodálkozom a dolgon. Hiszen a most 50. életévükbe lépők egy része évek óta napi szinten használja az internetet, másik része kénytelen-kelletlen dolgozik számítógéppel, és persze vannak, akik kimaradtak eddig ebből.
Aki eddig is használó volt, 50 éves és 1 napos korában nem fog leszokni az internetről. Ezért én előre megjósolom, hogy az 50 felettiek száma és aránya az elkövetkező években meglepően nagy mértékben emelkedni fog.