Fénykép a honlapon - buktatók

Amikor az interneten megjelenünk, írunk, honlapot készítünk, sok kis apró buktatóval találjuk szemben magunkat.

Például a fényképekkel kapcsolatban. Nem a felhasznált képek jogtisztaságáról beszélek, az egy más dolog.
Most konkrétan magáról a fényképről egy gondolat, - azokról melyeken emberek is szerepelnek a képen, szépen felöltözve. 

Egészen pontosan a ruha gombolásáról van szó.

A női ruhák jobb oldalán vannak a gomblyukak, a férfiak ruháin a bal oldalon. A fényképet szemből látjuk, tehát a női ruhákon bal oldalon, a férfiakén jobb oldalon.

Ha valakinek ez a megfordítás gondot okoz, nézzen vagy gondoljon a saját ruhája gombolására. Ha a képen férfi van, a zakója pedig a kép bal oldalán mutatja a gomblyukat, akkor bizony baj van. Nem nagy baj, de tenni kell ellene.
Ebben az esetben két dolog történhetett.

• Az egyik: a szabó nem állt a helyzet magaslatán, és rossz oldalon helyezte el a gombokat. Ez mondjuk eléggé elképzelhetetlen.
• A másik gond az lehet, és ez történt, hogy a fényképet függőleges tengelye körül elforgatták. Miért forgatna el bárki is egy képet?

Régebben legalábbis tartották magukat ahhoz, hogy egy divatfotón a képen levő személy nem néz ki az újságból, vagyis mindig a lap belső oldala felé néz. Ha a fotó nem így készült, megfordították.

Képeinket sokszor az internetről szerezzük be, és ezért előfordulhat, hogy összekeverednek az oldalak.

Megoldás:
A fájlt megnyitjuk egy képszerkesztővel, ami lehet a Windows-ban alapból benne levő Paint, és felcseréljük a két oldalt. Vízszintes tükrözés a művelet neve a Paintben.
Ha angol nyelvű a program, és nem tudjuk értelmezni a menüpontok szövegét, ajánlom a menükhöz tartozó kis képeket, abból rájövünk, mit kell tenni.
A művelet elvégzése után ne feledkezzünk meg a mentésről. Képünk máris helyesen mutatja a személy öltözékét.

 

Könnyű blogot írni?

Felmerülhet a kérdés, vajon könnyű ez a blogolás, vagy talán mégsem?

Az ember amikor még csak olvassa mások blogját, csak a végeredményt látja. Itt vannak a bejegyzések, több vagy kevesebb, de van néhány. Vajon gyorsan meg lehet írni egy ilyet? Érdemes lenne nekem is elkezdeni? Gondolkozik az ember a válaszokon, aztán vagy belevág, vagy nem.

Miről szóljon a blog? Az mégis gáz, ha arról írok, reggel felkeltem, reggeliztem, mit reggeliztem, mennyit, és miért, stb. Hm, akkor miről írjak? Amíg ezt ki nem találjuk, addig bizony nehéz blogot írni.

Könnyű blogot írni akkor, ha van olyan mondanivalónk, amit szeretnénk kibeszélni magunkból. Ha szeretnénk valamit elmondani, megmagyarázni másoknak. Akkor könnyen tudunk írni, nem kínszenvedés a blogolás.

Legközelebb arról írok, milyen fajta blogok vannak.

Adattárolás

Az adatok tárolása mindig gondot okoz. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. Ma már nem az a gond, hogyan férnek el a fájlok a rendelkezésre álló kicsiny területen, hanem inkább az, hogy hol fogom a keresett állományt megtalálni. Az ember kitalál okos dolgokat arra vonatkozólag, hogyan is rendszerezi a fájlokat, de valahogy mindegyik módszerről kiderül, hagy kívánnivalót maga után. :-)

Most nem is erről szólok, hanem a ma egyre gyakoribb módszerről, vagyis az adatok távoli tárolásáról. Ma egyre több lehetőségünk van arra, hogy saját fájljainkat valahová feltöltsük, másoknak is hozzáférhetővé tegyük. Igen, van, amikor ennek előnyei is vannak, például akkor, ha egy állományon többen is kell, hogy dolgozzanak, vagy ha meg akarjuk mutatni remek fényképeinket másoknak.

Itt egy kis kitérő a fényképekkel kapcsolatban. Nem akarok senkit sem megbántani, de komolyan hiszik az emberek, hogy idegeneket érdekelnek az ő családi fényképeik? Na jó, egy eseményről néhány kép, még rendben van, de az a mennyiség, amit képesek elkattogtatni 1 perc alatt, majd mindezt felpakolják az internetre, az már túlzás. Elárulom, hogy a szűk családi körön kívüli ismerősöket nem érdekli ám Pistike/Marika/Öcsike/Csöpike első születésnapjáról készült 1000 kép. A gyermek előre néz, előre néz, 2 cm-rel odébbról előre néz, újabb 3 cm-ről odébb fotózva is előre néz, majd száz képen keresztül mosolyog ugyanúgy, újabb 200 képben elfújja  a gyertyát, stb. Mindezek a létező legnagyobb méretben és felbontásban kerülnek fel a netre. Azok is, ahol ami csak lehet, életlen lett, az is, ami alulexponált, vagy éppen minden kiégett rajta, esetleg még az is, amelyen csak a nagypapa nadrágját látjuk hátulról premier planban. Őszintén, van, aki ezeket a képeket kellő érdeklődéssel végignézi?

Sokkal hatásosabb, ha kiválogatjuk a legjobban sikerülteket, és azokkal szórakoztatjuk ismerőseinket.

Emlékszünk még arra az időre, amikor nem volt digitális fényképezőgép? Egy nyaralásra 1-2 tekercs filmmel indultak az emberek. Jól meggondolták, mit fotózzanak le, és igyekeztek a legjobbat kihozni a lehetőségből. Nem árt erre is gondolni.

Visszatérve az adattárolásra. Nagy a csábítás, hogy gyerünk, ide töltsd fel amid van, mi vigyázunk rá, nagyon klassz, mert akárhonnan a világból elérheted, ha akarod mások is hozzáférhetnek. Biztos, hogy csak azok?

Előny az, hogy nem kell vinni a háttértárolót, hiszen a neten van minden. Igen, ez nagyszerű, de normális esetben mekkora adatmennyiség az, amit hurcolnánk magunkkal? Mekkora a pendrive kapacitása, súlya és nagysága cm-ben? Nem hiszem, hogy olyan nagy gond magunkkal cipelni. Persze jó, ha véletlenül otthonhagyjuk, és a fontos helyen mégis elő tudjuk varázsolni, bár ekkor már úgyis égünk.

A következő gondom ezzel a netes tárolással az, hogy internet elérés nélkül nem megyünk vele semmire.

Előnye az is, hogy egy újabb elérési utat, felhasználónevet és jelszót tarthatunk fejben miatta.

A végére hagytam a legfontosabbat. Miért gondolja valaki, hogy nagyobb biztonságban vannak az adatai valahol, a megfoghatatlan messzeségben, mint a saját számítógépén vagy a saját adattároló/adathordozó eszközein? Ott nem léphet fel hiba?

Mi van, ha elfelejtem a jelszavamat/felhasználónevemet?

Biztos, hogy illetéktelenek nem férnek hozzá?

Biztos, hogy az a hely ingyenesen tárolja az adataimat? Holnap is?

Emlékszünk arra, milyen para volt, amikor mondjuk egy dolgozat elveszett? Vagy amikor azt hittük hogy elveszett? Akkor mindenki megtanulta, hogy inkább több helyen legyen elmentve az anyag, minthogy az egész munkát elölről kelljen kezdeni. 

Nem mondom, hogy nem hasznosak az interneten kínált lehetőségek adataink tárolására, de mindenki fontolja meg alaposan, milyen adatokat tart ott. Ne ringassuk magunkat hamis illúzióba, hogy ami a neten van, az tökéletes biztonságban van, bármikor hozzáférhető. Egy példány legyen a saját gépünkön is.

Elveszhetnek a levelek?

A címben feltett kérdést gondolom mindenki feltette már magának. Esetleg sikeresen el is hessegette még  a feltételezést is. Ugyan, hogy veszhetnének el, hiszen sok mega-gigabájtnyi méretű fiókokkal rendelkezünk, a szolgáltató meg nagyon dicséri önmagát. Igen, ez mind rendben van, nem is a szolgáltatókat akarom most szidni, tehát ezt a lehetőséget vegyük úgy, valóban elképzelhetetlen.

Akkor hogyan veszhetnének el a leveleim?

Sokkal egyszerűbb  módon.

Nézzünk néhány esetet:

• 
  
  Munkahelyünktől kaptunk e-mail címet, és ezt használjuk is. Tegyük fel, fontos, munkával kapcsolatos levelezésre. Bízunk munkahelyünk szervereiben, nem mentjük el a leveleket. Igaz, vannak olyan levelek is, amiket jó lenne eltenni, mert később még fontosak lehetnek. De hát jó helyen van, állásunk biztos, miként a cég is. Azonban egy szép napos délelőtt 9 óra után hívatnak minket, és közlik, hogy köszönik eddigi szolgálatainkat, holnaptól már nem kell befáradnunk dolgozni. A kulcsokat és belépőket most tegyük le az asztalra, elkísér minket egy kolléga, hogy a fiókból összeszedjük személyes dolgainkat, és viszlát. Nos, ekkor sajnos elvesznek leveleink, hiszen a felhasználónevünket is azonnal letiltják. Persze, lehet, hogy a távozás ennél kedélyesebben alakul, a lényeg ugyanaz.
• 
  
  Szintén munkahelyi e-mail címünk van, és egy hiba/mulasztás miatt törlődnek a levelek a szerverről. Beleesnek abba a bizonyos fekete lyukba, ahol az eltűnt levelek pihennek örökre. Pá, levelezésünk...
• 
  
  Otthoni internet előfizetésünkhöz kapcsolódó e-mail címet használunk. Nem mentjük le a leveleket, hiszen jó helyen vannak, elférnek. Valamilyen okból szolgáltatót váltunk. Pl. elégedetlenek vagyunk, jobb ajánlat van, elköltözünk olyan helyre, ahol másik szolgáltatóval tudunk csak szerződni. Levelezésünk elvész, ha nem gondoskodunk mentéséről időben.
• 
  
  Óvatos duhajok vagyunk, és regisztrálunk ingyenes szolgáltatónál is e-mail címet. Jó nagy tárhely tartozik hozzá, ki is nevet, ha a kukából töröljük a szemetet, merthogy minek azt... Életünk úgy alakul, hogy valamilyen oknál fogva nem tudunk belépni postafiókunkba. Néhány hónappal később megdöbbenéssel tapasztaljuk, hogy már nem is tudunk belépni. Rémülten és dühösen keressük az okot, míg ki nem derül, hogy mondjuk 3 hónapi "tétlenség" után a postafiókok automatikusan törlődnek. Vagy nem törlődnek végleg, csak éppen az összes addigi levél tűnik el belőle visszahozhatatlanul.

Ezek a példák tehát nem arról szólnak, hogy valaki rosszindulatúan törölte levelezésünket, vagy saját ügyetlenségünknek köszönhetően sikeresen eltüntettük őket.

Mit tehetünk? Tehetünk egyáltalán valamit?

A fontos leveleket mentsük el gépünkre, a nagyon fontosakat esetleg nyomtassuk is ki. Másik módszer az, hogy regisztrálunk olyan e-mail címet, amit nem használunk levelezésre, csak arra, hogy saját magunknak a fontos leveleket továbbküldjük. Szerencsés, ha ez a cím egy másik szolgáltatónál van, mint az, ahonnan küldjük a leveleket. Az sem árt, ha a ritkán használt postafiókokba rendszeresen belépünk, akkor is, ha nincs új levelünk.

Ha nem webes felületen levelezünk, hanem letöltjük valamilyen programmal gépünkre, figyeljünk arra is, hogy van-e olyan követelmény a szolgáltatónál, hogy mondjuk havonta egyszer mindenképpen webes felületen kell belépni a rendszerbe. Nehogy ennek elmulasztása okozza postafiókunk törlését, ami persze ebben az esetben nem jelenti a levelek elvesztését.

Mik azok a Webmestereszközök?

Az előbbiekben említett Webmestereszközökről néhány szó.

Google szolgáltatás ez is, amely a honlapok tulajdonosait segíti abban, hogy jobbá tudják tenni honlapjukat. Itt is egy követőkódot kell elhelyezni az oldalon, ezen keresztül figyeli honlapunkat.

Feltérképezi a honlapot, megnézi a hibákat, leellenőrzi a linkeket, megmondja mennyien iratkoztak fel blogunkra.

Keresési lekérdezésekről mutat statisztikát, amiből megtudhatjuk azt is, milyen kulcsszóra hányadikok vagyunk a találati listán, valamint azt is, hányszor jelentünk meg a lekérdezésekre, és hányszor kattintottak linkünkre.  

Ellenőrzi, hogy vannak-e ártalmas szoftverek az oldalunkon, megkeresi a feltérképezési hibákat, html javaslatokat ad, ha szükséges.

Tehát sokféle módon vizsgálja meg honlapunkat, és annak teljesítményét, ezzel segítve a tulajdonos, illetve a honlap fejlesztőjének munkáját. 

Újabb Google szolgáltatás magyarul

Tegnap tapasztaltam, hogy a Google Alerts értesítés helyett Google Figyelő értesítést kaptam. Egy újabb szolgáltatás, ami ezentúl magyar nyelven is elérhető.

Mire való a Google Alerts/Figyelő?

Segítségével (kulcs)szavakra, kifejezésekre állíthatunk be figyelést. Ha valahol megjelenik az Interneten az általunk beállított szó/kifejezés, küld egy értesítést e-mailben erről. Megkapjuk a linket is, ahol olvasható az a bizonyos figyelt szó/kifejezés.

Mi az értelme ennek?

Cégünkkel, termékünkkel, vagy bármi mással kapcsolatban megjelenő tartalmat figyeli, megkímélve minket ettől a munkától.

Használata

Bejelentkezés után beírjuk azt a szót, kifejezést, amit figyelni szeretnénk. Hírekben, blogokban, beszélgetésekben tud keresni, kiválasztjuk, milyen körben szeretnénk figyeltetni. Gyakoriságként választható a napi, heti, illetve valós idejű értesítés. Megadjuk, 20 vagy 50 találat legyen maximálisan, majd megadjuk e-mail címünket és az értesítés létrehozása gombra kattintunk.

A Google Figyelő itt érhető el.