2010. január 26., kedd
Kinek hihetek? Honlap, internetes marketing
2010. január 15., péntek
Közösségi oldalak használata
Ha ismerős ajánl neki egy üzletet, szolgáltatót, mestert, akkor nagyobb bizalommal fogja felkeresni.
Meg lehet kérdezni másokat, tudnak-e mondjuk jó tisztítót, lakatost, fodrászt, vagy éttermet.
Az olvasott híreket meg lehet osztani másokkal, és mi is elolvashatjuk, hogy ismerőseink milyen érdekes vagy fontos dolgokat tartanak figyelmünkre érdemesnek.
Sőt, mondhatom úgy is, ma már minden összefügg mindennel, amit valahol leírunk, megjelentetünk az interneten, azonnal megjelentethetjük ezeken a közösségi oldalakon.
Tehát, ha írok a blogomba, meg tudom oldani, hogy Twitteren ez egy csiripként megjelenjen. A blogomon elhelyezhetek egy helyes kis ikont, ami arra ösztönzi az olvasókat, kövessenek Twitteren, vagy jelöljenek ismerősnek Facebookon, esetleg legyenek rajongóim. Na jó, nem értem kell rajongani, hanem az általam létrehozott oldalért.
Miért is jó ez? Ha szkeptikus akarok lenni, az mondom, majd kiderül idővel, jó-e ez nekünk.
De, ha vállalkozó vagyok, akár egyénileg, akár társasan, meg kell látnom a lehetőséget. Ott van az a sok ember, és csak arra vár, hogy megismerhesse termékemet, szolgáltatásomat. (Emlékszünk ugye, amikor különböző oktatásokon ezt hallottuk.) Komolyra fordítva a szót, igen, ott van a lehetőség előttünk. Jelen kell lenni. Hallani, olvasni kell rólunk. Meg kell, hogy ismerjék vállalkozásunkat. Mivel foglalkozunk, milyen problémára tudunk megoldást nyújtani.
Hatalmas lehetőség vállalkozásunk reklámozására. Többnyire ingyen!! Nem teljesen ingyen, mert energiát, időt rá kell szánni. Tanulni kell, figyelni, reagálni, megírni, bővíteni az ismerősi kört.
2010. január 14., csütörtök
Csirip, csirip, Turulcsirip
Most a mikroblogról ejtek néhány szót.
De térjünk rá a csiripelésre.
Sokan hallottak róla, sokan már használják. Regisztráció után kezdhetjük is gondolataink közhírré tételét a Twitteren. 140 karakterben, tömören megfogalmazva.
Ne ragadjunk le ott, hogy elfecseghetjük mit ettünk, fázunk-e vagy vásárolni kell indulni, esetleg éppen a porszívózás helyett internetezünk.
Ennél több van ebben a dologban. Felhasználhatjuk arra, hogy minél több dologról értesüljünk a Twitteren keresztül. Sőt. Kereshetünk olyanokat, akiket "követünk". Furcsa kifejezés, azt jelenti, olvasni fogjuk az ő bejegyzéseiket. A Twitteren bátran bejelölhetünk bárkit, nem von minket felelősségre, miért tesszük. Többen majd viszonozzák ezt a követést, és ők a mi követőnkké válnak. Vagyis, ha írunk egy csiripet, akkor az náluk is megjelenik.
Egyelőre ennyit a csiripelésről és a Twitterről.