2010. december 6., hétfő

Gondolatok a honlapkészítésről

Az ember olvassa a sok honlapkészítő cég anyagát, és egyet biztosan megtud. Nagyok a különbségek. Mindenben. Szolgáltatás, árak, de a nézetek között is. Milyen a jó honlap?

Az egyik helyen ajánlják a sablont, mert az  jó és gyors, nem kell vele vacakolni, előre látja az ügyfél, mit fog kapni a végén, stb.
A másik vélemény szerint minden sablonból készült honlap egyforma, és azoknak bizony semmi esélyük, mert milyen gáz, ha van már olyan honlap kinézetre, mint az enyém.

Ezzel kapcsolatban villant be nekem egy gondolat. Jó-jó, el kell adni a honlapkészítési szolgáltatást jó pénzért, amiben azt ígérjük, tyű de egyedüli leszel komám, de. Mennyi az esélye annak, hogy én két ugyanabból a sablonból való honlapot fogok egymás után böngészni, ugyanabban a témában?

Azért a sablonból dolgozó/dolgoztató se annyira hülye, hogy direkt olyat kérjen, amilyen a versenytársé. (Tekintsünk el attól, akinek direkt a megtévesztés a célja, és igen, igyekszik lemásolni egy oldalt.)
Jelzem, mi van, ha az nem is sablonból van. Úgy érzem kevés esélye van annak, hogy ugyanazt válassza valaki a felkínált lehetőségekből, mint a versenytársáé.

Annak meg szerintem semmi esélye nincs, hogy mondjuk hónapokkal, hetekkel később felismerjek egy sablont egy másik honlapon. Leellenőrizni meg tuti nem fogom, mert ki emlékszik minden oldalra, amit megnyit?

Véleményem szerint azért nem ördögtől való a sablonból készülő honlap. Lehetőséget teremt arra, hogy akár a honlap tulajdonosa, akár webfejlesztő megtakarítson egy hosszadalmas munkát, azt, amíg kitalálják, milyen elrendezés, milyen színek legyenek. A sablonok között lehet válogatni, majd pedig alaposan átalakítani tetszésünk szerint. Képek, betűk mérete, színe, háttérszín. Ha ezeket átalakítjuk, már szinte rá se lehet ismerni az eredetire.

Aki meg teljesen egyedit akar, majd megtervezi/megtervezteti magának.
A sablonok lehetőséget adnak arra, hogy kisebb költséggel tudjunk egy-egy honlapot elkészíteni.

2010. december 1., szerda

Bloggal az élen

Jó hangzatos a cím, de mit jelent?

Azt tudjuk, hogy a Google szereti, ha rendszeresen, és elég gyakran frissülnek az oldalak.
Nem is értem, miért, de a Bloggert külön kedveli. (Ez irónia volt.)

Figyelem már régóta, mikor jelennek meg bejegyzéseim a keresőben. Elég hamar. Ma írtam egy bejegyzést, nem egészen egy órája, most eszembe jutott, rákeresek. Sikerült. Ott vagyok a keresés tetején, persze ebben van kis turpisság, mert a bejegyzés címét írtam be, és így, ebben a sorrendben használva a szavakat, az én blogom a legjobb ebben.
Nem is ez a kis turpisság a lényeg, hanem az a tény, hogy a Bloggerben tett blogbejegyzések nagyon hamar indexelésre kerülnek. Nem kell heteket várni rá, mikor vagyok végre a keresőben.

Mire jó ez? Például arra, ha van egy üzleti oldalunk, amit kevesen találnak meg, blogolással szerezhetünk rá látogatókat. Ha a blog, amit írunk a témában, jó helyezést ér el a keresőben, akkor a blogon keresztül eljutnak hozzánk az új látogatók. Ehhez nem árt, ha a blogunkban elhelyezzük oldalunk linkjét is, mert egyelőre a gondolatátvitel még nem működik a Google berkein belül sem.

2010. november 22., hétfő

Kézművesek árképzése

Már írtam munkabérről, arról, hogyan számoljuk ki vállalkozóként, mennyi az órabérünk.

Most arról írok, hogyan számoljon az, aki kézműves dolgokkal foglalkozik, és ott áll a nagy kérdés előtt, mennyiért adjam a dolgaimat.

Egyet nem szabad: alulértékelni a munkánkat. Az emberben rossz érzés alakul ki, ha úgy érzi, nincs megfizetve a munkája. Hát még akkor milyen bosszantó, ha ő maga értékeli le saját munkáját.

Kézműves tárgyak készítésével nem lehet meggazdagodni. Ezt azoknak mondom, akik csak egy polcon levő ár alapján úgy ítélik meg, felháborító az ár. Nem biztos, hogy felháborító. Lehet, az illetőnek sok, de tessék végiggondolni a következőket.

A kézműves munka mit is jelent?
Pontosan azt, amit olvasunk. A kézműves maga dolgozik azon a bizonyos tárgyon. Sokszor ez teljesen kézi munkát jelent, máskor gépeket is használ a megmunkáláshoz.
Egy biztos: nem automata gépsoron dolgozik, százezres nagyságrendben előállítva a terméket. Ha valamit készítünk, ugyanakkor nem tudunk mással is foglalkozni.
Az embernek két keze és egy feje van, és egyszerre csak egy helyen tud jelen lenni. Ebből következik, hogy ha egy kézműves terméket készítünk éppen, akkor nem tudunk ügyet intézni, könyvelni, árulni, blogot írni, postára menni.

Ez a hosszú bevezető ahhoz kellett, hogy megértsük, a munkánknak értéke van.
A minimálbérről már hosszan elmélkedtem, most egy példát írok le ahhoz, hogy hogyan számolja ki a kézműves termékei eladási árát.

Mi is kell egy termék előállításához?

Különböző alapanyagok, szerszámok, energia, víz, műhely, munka.

Nézzük, hogyan lesz ebből ár.
Példaként egy ékszereket készítő kézművest vegyünk példának.
Össze kell szedni, mi minden szükséges a termék előállításához.
Tudni kell, miből mennyire van szükség, így ki tudjuk számolni az anyagköltséget. Ezeket összeadjuk, és megszorozzuk néggyel. (Ugye aki vállalkozóként készít bármit, nem a helyi hobbiboltban vásárol!)
Csomagolásra is szükség van, szórólap, névjegy, ennek mindnek van költsége. Ezt is összeszámoljuk, természetesen egy darabra vetítve az árakat.
Az előbb kiszámolt anyagköltséghez adjuk a csomagolási és egyéb költségeket.
Ezek után a munkabérünket kell kiszámolni. Ehhez tudni kell, mennyi idő szükséges az előállításhoz. Meghatározzuk saját órabérünket, nem feledve azt, hogy vállalkozók vagyunk, tehát egy szép összeget írunk órabérnek, mert járulékot is fizetünk.
Az órabért és az elkészítéshez szükséges órák számát összeszorozva megkapjuk, mennyi a termékünk bérköltsége.
Ezt az előbb már kiszámolt anyag és csomagolási költséghez adjuk.
Ennek az egésznek 10%-át vesszük, ebben van benne a rezsiköltségünk. (amit eddig nem vettünk figyelembe) Ezt a 10%-ot hozzáadjuk az előbbi eredményhez.

Íme, ez az az ár, ami alatt egyedi vásárlónak nem adhatjuk el kézműves termékünket.

Miért nem?
Mert ha nem így számolunk, veszítünk az üzleten. Tudom, sokan úgy gondolják, a kézművesmunka legyen olcsó. Nem az. Nem veheti fel a versenyt árban egy kínai gyárban nagy sorozatban gyártott termék árával.

Példa a számításra:

anyagok költsége 500 Ft, anyagköltség 4X 2.000 Ft
csomagolás, stb 100 Ft,
összesen 2.100 Ft.

Munkaórák száma 1, órabér 1.000 Ft; munkadíj 1.000 Ft
összesen 3.100 Ft

előbbiek 10%-a  310 Ft
összesen 3.410 Ft.

Ekkor korrigálhatunk az árakon. Felfele kicsit, vagy lefele kicsit, ahogy jobban néz ki, ahogy a vevőknek kellemesebb, és figyelembe véve, mennyit hajlandóak érte fizetni. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezt látva rögtön felezzük az árat, mert azt hajlandók megfizetni.
A példabeli 3.410 Ft a kiskereskedelmi ár. Ennyiért adjuk el a fogyasztónak.

Mi legyen, ha jön egy kereskedő, és kérdi, mennyiért viheti el a termékeket?

Itt észen kell lenni. Hány darabot akar vinni, és fizet-e azonnal? Ha 1-2 darabot visz, akkor az olyan, mintha eladnám a fogyasztónak, eldönthetem, adok-e neki egy kis kedvezményt, ami ne legyen több 10%-nál. Hiszen én éppen a termékemet árulom valahol, ahova el kellett jutnom, ahol helypénzt fizetek.

Nagykereskedelmi ár a kiskereskedelmi ár 50-60%-a. Ez viszont akkor alkalmazható, ha a kereskedő legalább 6-8 darabot vásárol. Ezt ő kiskereskedelmi áron fogja továbbadni.
A mi hasznunk az, hogy egyszerre megvettek tőlünk 6-8-10 vagy több terméket, nem fekszik benne a pénzünk, nem kell az árusításával időt tölteni, és pénzt áldozni rá.
Az, hogy 50% vagy 60% megfontolás tárgyát képezi. Függ attól, hogyan alakul a munka és az anyag aránya.  Arra figyeljünk, hogy az anyagköltség és a munkabér kiteljen belőle. Ellenkező esetben csak vesztünk az üzleten.
Így átnézve a kalkulációt, talán érthető az, miért szoroztunk néggyel az elején. Ha az anyagköltséget önmagában számolom, és spórolok a munkabéremen is, valamint nem számolom bele az egyéb költségeket, mint a csomagolás, valamint egy fillér hasznot se kalkulálok bele, akkor az árumat csak fogyasztónak adhatom el nagyobb veszteség nélkül, de árengedményt már neki se adhatok.

Ha pedig bízom abban, hogy valaki átvesz tőlem egy bizonyos árut azért, hogy ő adja el a fogyasztóknak, akkor számolnom kell azzal, hogy mindenképpen fog engedményt kérni. Hiszen hogy néz az ki, hogy ugyanazt áruljuk, csak ő kétszer annyiért, mint én, a készítő. (Minimum 20-30% engedményt kérni fog a tapasztalatom szerint.)

Ha megnézzük a kalkulációt, látható, az elfogadott kisker-nagyker ár arány alkalmazása esetén, ha pusztán az anyagköltség, órabért számolom az árba, 1500 Ft-os árból kellene levonni azt a 40-50%-ot, ami már erősen veszteségessé tenné az üzletet. A 3410 Ft 50%-a 1705 Ft, ami még éppen fedezi a költségeket.

2010. október 16., szombat

Állandó változásban

Az ember egy hétig nincs netközelben, és máris úgy érzi, egy csomó mindenről lemaradt. Így jártam én is, mire ismét bejelentkeztem a Webmestereszközök-be, már más volt, mint annak előtte. Ez még nem is lenne baj, csak érteném, mit jelentenek az új oszlopok. Megnéztem az angol nyelvű blogban, hát attól nem lettem okosabb. Kb. annyit foglalkozott vele, hogy az idő halad, és minden változik. De most akkor mit jelentenek a piros és zöld számok. Melyik a nekem jó, és melyik a kedvezőtlen. Ezt még nem sikerült kilogikáznom.
A lényeg az, hogy a Google gondoskodik arról, hogy részesei legyünk a LLL-nek (Life Long Learning) Vagyis a tanulás az egész életen át, másképp mondva élethosszig tartó tanulásnak, vagy fordítsuk akárhogyan is. Hála neki, heti rendszerességgel tanulunk újabb és újabb dolgokat.

Amihez én értek, azt mindenki tudja

Az ember óhatatlanul beleesik abba a hibába, hogy úgy érzi, amivel foglalkozik, ahhoz mindenki ért. Esetleg úgy érzi, mindenki jobban ért ahhoz a dologhoz. ez nagyon kellemetlen érzés.
Miért van ez? Mert ha egy bizonyos dologgal foglalkozunk, akkor valószínűleg témába vágó cikkeket olvasunk, szakmabeliek blogbejegyzéseit olvassuk, az ismerőseink között is hasonló tudásúak vannak - ha csak részben is, ráadásul az internetes ismerősök is hasonló dologgal foglalkoznak.
Így kialakul az emberben az az érzés, ó, hát ez a dolog már lerágott csont, hiszen mindenki érti, tudja, használja.

Ez bizony elveszi az ember kedvét, mert úgy gondolja, valami olyat tudok, ami mindennapos, mindenki tudja, semmivel sem tudok többet a témában, mint bárki más.
Igyekszik mélyebbre ásni, vagy ellenkezőleg, elveszti a lelkesedését.

Én is hasonlóképpen jártam, amikor úgy kezdtem érezni, mindenki jól kezeli a számítógépet, internetezik, letölt-feltölt, el és átküld, ír, olvas és számol, rajzol és honlapot készít, blogol és fényképet retusál. Úgy éreztem, már semmi szükség a munkámra, ügyesek voltunk, mindenkit megtanítottunk a számítógép rejtelmeire.

Aztán szerencsére időnként elkaptam egy-egy mondatot buszon, villamoson, illetve néhány ismerős kérdezett ezt-azt. A kérdésekből kiderült, ó, mégsem, van itt még babér számomra, hiszen alapvető, és egyszerű dolgokkal nincsenek tisztában, páni félelem ül ki arcukra, ha valamit meg kell csinálni a számítógépen, a csatolásról meg azt sem tudják, mi fán terem. A CD-n küldött anyag elolvasása kihívást jelentő feladat, amire napokig készül az illető.
Nem írástudatlan, képzetlen emberekről van szó. Olyanokról, akiknek eddig nem volt szükségük a számítógépre, nem használták, nem tanulták. A fiatalság pedig a maga szokásos módján segít, egy pillanat alatt végignyomkodja megfelelő gombokat és billentyűket, és már szalad is tovább.

Megnyugodva vettem észre, jól jön még a tudásom, nem kell ezentúl valami olyannal foglalkoznom, amihez tudom, hogy nem értek.

Ezt azért írtam le, hogy aki hasonló cipőben jár, és elolvassa a bejegyzést, el tudjon gondolkodni, ő miért is érzi úgy, hogy mindenki marketinges, programozó, fodrász vagy manikűrös, esetleg ezermester.
Azért látjuk így, mert a hozzánk hasonló szakmájú, érdeklődésű, problémájú emberek között mozgunk.
Ha sikerül kilépnünk ebből a körből, megleljük azokat, akiknek fogalmuk sincs arról, amivel mi foglalkozunk, és örömmel veszik segítségünket.

2010. október 15., péntek

Prezentáció

Sokak számára eléggé ijesztően hangzik ez a szó, míg mások nagyon kedvelik. Mondhatnánk számítógépes előadást, bemutatót is, de a prezentáció tudományosabban hangzik, és kevesebben értik, miről is beszélünk. :-)

Tehát miről is van szó?
Valahol, valakiknek valamilyen témában előadást, beszámolót, ismertetést kell tartanunk. Ehhez remekül használható a prezentáció. Megírjuk az előadás Vázlatát!!!! a számítógépen, megformázzuk, majd a megfelelő időben és helyen levetítjük. Nagy sikert érhetünk el egy ilyen bemutatóval. Van, ahol már régóta alapvető követelmény, hogy ilymódon tájékoztassák a vezetőket az eredményekről.

Sajnos sokan nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá egy prezentáció elkészítéséhez, és tudom, hogy azt a módszert használják, hogy egy valaki által valamikor elkészített prezentációt megnyitva, annak szövegét szorgalmasan lecserélik. Soha, semmilyen ikonra nem mernek kattintani, ahogy elkészült a prezentáció, úgy is fog meghalni az idők végezetével...

A prezentációnak a mondanivaló vázlatát kell tartalmaznia. Igen, azt. Nem a teljes leírandó, megtanulandó tananyagot. Bármily meglepő, ezt a tanárok is tudják, és szeretnének kellemes, szellős prezentációkat készíteni, de akkor legalább ötször üvölthetik el azt, amit szeretnének, ha diákjaik leírnának. Így persze a diák azt mondja, minek menjek órára, amikor a h. tanár csak levetít és felolvas egy prezentációt. Azért teszi a tanár ezt, mert a diák lusta/nincs pénze/nincs motivációja megvenni a tankönyvet, esetleg nincs is tankönyv. Így viszont minden ott van, le kell másolni. Ez van.

Tehát a prezentáció egy szépen megformázott vázlat, amelyet feltuningolunk képekkel, diagramokkal.
Azért nem szabad minden lehetőséget kihasználni, mert pl. lehet internetről is vetíteni videót, de ha kiderül, előadásunk helyén nincs internet, bizony beégünk.
A kis filmecskék, kis méretű ablakban megjelenve nem éppen a jól látható kategóriáját képezik, ki kell próbálni, hogy a szoba túlsó feléből mit látunk belőle. És akkor még nem is mondtam nagyot, hiszen egy több száz fős terem végében is ülnek.

Figyelni kell a betűk méretére is. Nem 12-14-es mérettel írunk, hanem legalább 22-24 pontossal. Hiszen messziről kell elolvasni. Kontrasztos legyen a háttér és a betű, de bizonyos kombinációkat kerüljünk. Pl. a piros háttér fehér betűvel eléggé szemrontó. Sárga hátteret is kerüljük.
Ha csak egy egyszerű alkalomról van szó, akár a fehér háttér fekete betűnél is maradhatunk. Vannak olyan egyszerűbb sablonok, amelyekkel elérhető az olvashatóság. Sokszor sajnos a szép, díszes sablonoknál a szöveg rosszabbul olvasható.

Nem kell egy prezentáción bemutatni az összes lehetőséget, amivel már megismerkedtünk a formázás területén. Hagyjunk valami érdekeset legközelebbre is. Annyi dolgot beállíthatunk, változtathatunk, annyiféle díszítési mód van, hogy egyszerre semmi esetre se tuszkoljuk bele a prezentációba.
Hiszen a nagyon feltűnő, díszes, csillogó-villogó prezetnáció elvonja a figyelmet a mondanivalóról.

Önéletrajz: Önéletrajz, nem papíron beadva

Önéletrajz: Önéletrajz, nem papíron beadva: "Az egyik lehetőség, hogy postán keresztül, vagy személyesen juttatjuk el pályázati anyagunkat a címzetthez. A másik, ma már egyre gyakoribb ..."

2010. október 14., csütörtök

Szöveget írni mindenki tud

Igen? Vagy talán mégsem? Na jó, tud, de milyet?
Most nem a szöveg tartalmáról szeretnék írni, hanem arról, hogy bármilyen szöveget is írunk, annak valahogyan ki kell néznie. A szövegszerkesztő programok arra szolgálnak, hogy az írott anyagaink szépek, jól olvashatók, és lehetőség szerint hibátlanok legyenek.

Szövegszerkesztője mindenkinek van, aki a Windows operációs rendszer valamely verzióját használja. Ha csak szöveget szoktunk írni, számolni nem kell, és prezentációt sem kell készítenünk soha, teljesen felesleges bármiféle irodai programot is beszerezni.

A Windows operációs rendszer kellékei között találunk egyből két szövegszerkesztőt is. Az egyik a Jegyzettömb (Notepad), a másik pedig a WordPad.

A Jegyzettömb kevesebb tudással rendelkezik, csak néhány dolgot lehet formázni segítségével, így például a betű típusát, méretét, stílusát, de lehet vele szövegrészeket másolni, áthelyezni, beilleszteni, törölni.
A munka elmenthető és kinyomtatható.
Olyan fájl formátumot alkalmaz, amit mindenfajta szövegszerkesztő el tud olvasni. Ez nem hátrány, sőt.
Ezen kívül segítségével honlapot is tudunk készíteni. Programkódokat is írhatunk benne, ha a tudás birtokában vagyunk.
Tehát az egyszerű Jegyzettömb nem egy lesajnálni való ócskaság, hanem hasznos segítőnk.

A WordPad már majdnem olyan, mint nagy testvére, a Word. Csak ez ingyen van, illetve az operációs rendszerrel együtt kapjuk, külön nem kell fizetni érte. Érdemes használni, mert sokféle formázási lehetőséget tud. Tudása és kinézete a különböző Windows verziókban más és más, de abban megegyeznek, hogy egy kulturált kinézetű üzleti levelet meg lehet velük írni.

Ezért írtam, hogy szöveget írni mindenki tud, mert akinek operációs rendszer van a gépén, annak valamilyen szövegszerkesztője is van.
Az egyszerű szövegszerkesztők nem rendelkeznek kényelmi funkciókkal, mint például a helyesírás ellenőrzése, ezt személyesen kell megtennünk.
A szépírás alól viszont felmentést adnak, és bármikor újra betölthetjük az egyszer már megírt szövegünket. Persze csak akkor, ha gondoskodtunk annak mentéséről is. 

Jelszavakról

Biztos mindenki emlékszik olyan amerikai filmre, ahol a hős szobájában a betolakodók/nyomozók meglátják a számítógépet, bekapcsolják, és próbálják megfejteni a jelszót.
Elsőre nem megy, próbálkoznak, majd benéznek a fiókba, átlapozzák a naptárt, esetleg ránéznek a monitorra, végső esetben megkérdik egymástól, milyen csapatnak is drukkol az illető, és ki is a kedvenc baseball játékosa.
Ha ez sem vezet eredményre, megnézik a szobában a képeket, és láss csodát, már bent is vannak az illető adatai között.

Sajnos, ez nem annyira vicces, mint ahogy látszik, mert sok ember valóban így védi adatait. A jelszót, attól való félelmében, hogy elfelejti, elképesztő helyekre írja ki. Remélem, az valóban csak vicc, hogy a szőke nő piros rúzzsal ráírja a monitorra, mert ennyire nem lehet hülye senki sem.

Ami viszont nem vicc, az az, hogy az asztal fiókjában egy papíron van, monitorra post it segítségével írja ki, naptár hátlapján, stb. Nem akarok ötleteket adni.

Magában az, hogy fel van írva, még nem baj. A baj az, amikor felhasználónév, jelszó együtt van tárolva, pontosan megadva, hol használja az illető. Legalább külön lenne! Persze, akkor összekeverné.
A jelszavakat is felírhatjuk, csak válasszunk olyan módot, amiről nem ordít, hogy ez egy jelszó.
Pédául valamilyen szövegkörnyezetben elhelyezzük a jelszót. Ilyenkor arra kell emlékezni, hol is van ez a szó.

Most magáról a jelszóról. Munkahelyeken sokszor találkozunk jelszóadási szabályokkal. Ott bizony nem könnyű jelszót találni, főleg, ha 30 naponként új kell, és a karakterek nem ismétlődhetnek ugyanazon helyen egy bizonyos ideig.
Ha otthonra szeretnénk jelszót találni, akkor is figyeljünk néhány dologra. A teljesen evidens szavakat semmi esetre se használjuk. Pl. hónapok neve, napok megnevezése, keresztnevek, lakóhelyünk neve.

Ajánlják sok helyen, sőt csak olyan jelszót fogadnak el, ami kis és nagybetűket, számokat és speciális karaktereket is tartalmaz. Megadják, melyikből minimálisan hányat kell elhelyeznünk a jelszóban. Ez lehetővé teszi, hogy megjegyezhető szavakat használjunk, csak emlékezni kell, hol vannak a számok, a nagybetűk és a speciális karakterek.
Haladók 18-20 karakteres jelszavakat is használnak, ezt jól megtanulják, és biztosan használják.
Ha ezt túlzásnak érezzük, akkor legalább a jól megjegyezhető szó közbe szúrjunk be számokat és speciális karaktereket.
Azért azt is meg kell mondani, nem mindenhol lehet speciális karaktereket használni, sőt esetenként nagybetűket se.
Más oldalakon viszont a rendszer mutatja is, hogy gyengének vagy erősnek tartja jelszavunkat. Ha a rendszer szerint gyenge, mindenképpen változtassunk rajta. Gondolom a magyar szavak miatt egy egyszerű értelmes szó és a végén valamilyen szám típusú jelszót több helyen erősnek értékelt a rendszer. Ez megjegyezhető.

Még egy dolog. Nem árt, ha időnként lecseréljük jelszavainkat. Ugyanis az ördög nem alszik.

2010. október 13., szerda

Táblázatkezelőkről

A táblázatkezelés sem ördöngösség, mégis sokan tartanak tőle. Néhány dolgot meg kell tanulnunk, ezután viszont sokkal gyorsabban és könnyebben tudjuk elvégezni táblázatkezelési feladatainkat.

Mire is való egy táblázatkezelő?
Arra, hogy számolási feladatainkat megkönnyítse. Például kell egy statisztika arról, mennyi vevő járt nálunk az utóbbi 1 évben, és mennyi volt a forgalom havonta, vagy hogy átlagosan mennyi pénzt hagyott nálunk egy vevő.
Vagy ki kell számolni azt, mennyi tapétára, és tapétaragasztóra lesz szükségünk, valamint, hogy a fellelhető árak alapján mennyibe is kerülnek ezek az anyagok.
Esetleg az osztálypénztárba befizetett összegeket szeretnénk követni, vagy akár hobbiból követjük a hőmérséklet változását, és arról kéne egy szép grafikon.

Ezekre mind alkalmas egy táblázatkezelő.
Tehát, ha számításokat tartalmazó táblázatunk van, grafikusan szeretnénk adatokat ábrázolni, nagy mennyiségű adatot szépen akarunk megformázni, vagy kisebb adatbázis jellegű feladatokkal foglalkozunk, jó szívvel ajánlom a táblázatkezelőt.

A táblázatkezelőben az a jó, hogy beírjuk az alapadatokat, és a beépített függvények, vagy saját képleteink segítségével elvégezzük a számításokat. Ha valamilyen alapadatban változás következik be, és azt kijavítjuk a táblázatban, az összes számolást újra elvégzi a program.

Ezen felül táblázataink szépek is lesznek, kinyomtathatjuk, továbbküldhetjük, vagy csak egyszerűen elmenthetjük azokat.

Érdemes megtanulni a táblázatkezelő használatát, sokat segít a munkában.
Táblázatkezelő is sokféle van, vannak ingyenesek is, és vannak olyanok, amiket meg kell vásárolni. A használatuk minden esetben nagyon hasonló.

Érdemes vállalkozóként is megbarátkozni a táblázatkezeléssel, mert nagy segítséget ad a mindennapi munkához.

2010. október 7., csütörtök

Reklámanyag saját kezűleg?

Már megint egy hülye ötlet? Nem annak szánom.

Olyan vállalkozókra gondolok, akik kicsiben űzik az ipart, egyedül dolgoznak, esetleg van néhány alkalmazottjuk, de a vállalkozás mérete nem akkora, hogy ezt a feladatot érdemes lenne kiadni másnak.
Még egy feladat, nem elég dolgozni abban, amiért vállalkozunk?

Meggondolandó, hogy kiadjunk-e egy feladatot valaki másnak, vagy megoldjuk egyedül.
Egy kisvállalkozás nem fog hatalmas reklámkampányokat készíteni, reklámanyaggal sem árasztja el környezetét, levelezése sem akkora, hogy bárki hiányolná a nyomdai fejléces levélpapírt.

Az arculatkialakítás nagyon divatos  valami; persze, kell logó meg mottó, meg minden, mi szem-szájnak ingere. Nem akarok mások üzlete ellen beszélni, de tudjuk, egy mikrovállalkozónak (kényszervállalkozónak) erre nincs szüksége. Főleg, ha nem érintkezik írásban az ügyfelekkel. Pl. egy vízszerelőnek nem kell okvetlenül arculatkialakítással foglalkozni, sokkal fontosabb az, hogy a megrendelők elégedettek legyenek munkájával, és továbbadják telefonszámát.

Amire minden vállalkozónak szüksége van, az a névjegy, honlap, szórólap, e-mail, esetleg kupon, termék vagy szolgáltatás ismertető.
Ezek kis ügyességgel és Office programokkal is elkészíthetők. A honlapot kivenném ebből a sorból, azt ha csak egy mód van rá, ne a Ms Office programokkal készítsük el.

A névjegy kiszerkesztése, elkészítése sem ördöngösség, ha csak 10-20 db kell, de hirtelen, jobban járunk, ha magunk nyomtatjuk ki. Egyszer kell elkészíteni, módosítani pedig akkor kell, ha változott valamilyen adat rajta.
Sőt. Ha csak feketével nyomtatjuk a névjegyet, a későbbiekben az eltett szép, tiszta A4-es lapot már csak fénymásolni kell.
Természetesen nagyobb mennyiségben a nyomdai úton előállítottat javaslom, de azt is tudom, hogy 50 db névjegy milyen sokáig eltart.

A szórólapot is megszerkeszthetjük Wordben.  A szöveget akkor is tőlünk kérik, ha más szerkeszti. Ötletekhez, mintaként tegyünk el néhány jónak tartott szórólapot, és próbáljuk a szerkesztésben utánozni. Itt sem többszínnyomásos, grafikával díszített, fényképes, hétnyelven beszélő szórólapról van szó. Arról, amiről nagy valószínűséggel tudjuk, akárhogyan is néz ki, kézbevétele után 10 másodpercen belül a többség már ki is dobja.

E-mail sorozatunkat, - amihez szintén minden esetben nekünk kell adatokat szolgáltatni, miről szóljon, milyen termék, kedvezmény stb legyen benne, -  elkészíthetjük egy ihletett napon. Utána már csak küldeni kell.

A többségnek nincsenek olyan gondjai, hogy a többezres listára nem tudja elküldeni a leveleit kézi módszerekkel, hiszen nincsenek többezres listái. 10-20 embernek simán elküldjük a leveleket. Itt egy tipp ehhez: a címzett saját magam legyek, mindenki más titkos másolatot kapjon. Ez az, amit BCC néven találunk az e-mailben.

A kuponokat is megszerkeszthetjük Wordben. Ehhez táblázatot javaslok, egyforma cellákat hozunk létre. Az első cellában elkészítjük a kupont, ezután átmásoljuk a többi cellába. Szintén érdemes félretenni egy kinyomtatott A4-es lapot, amit később fénymásolhatunk.

Termék, szolgáltatás ismertetőre lehet, elegendő egy fél A4-es oldal. Így egy oldalon két ismertetőnk lesz. Többféle megoldással lehet készíteni. Két hasáb, vagy táblázat segítségével. A margókra figyeljünk oda!
Szintén egyszer írjuk és szerkesztjük, a kész ismertetőt átmásoljuk a másik oldalra, vagy ha többféle kell, akkor mindkét oldalon más termék vagy szolgáltatás ismertetése szerepel. A többször említett tegyünk félre egy kinyomtatott lapot műsor itt is fontos.

A névjegy, kupon esetében vastagabb (nehezebb) papírt használjunk. A nyomtató leírásában benne van, milyen nehézségű papírral tud dolgozni. Kicsit nehezebb még menni szokott. Lehet, hogy nem automatikusan, hanem úgy, hogy állunk mellette, és segítjük a papírt a hengerek között továbbjutni. Nem toljuk bele a gépbe, csak segítjük. Egyesével adagolva a papírt jól sikerül a művelet.

Milyen vastag papírról legyen szó?
A 160 grammos papír már eléggé kartonnak kinéző. Vagy a névjegyhez, kuponhoz vehetünk névjegykartont, ami sokféle színben kapható. Nem olcsó, de mennyiért készítenének 20 db névjegyet?

Szórólap van ilyen is és olyan is. Van szép fényes vastag papíron, és egészen vékony papíron is. Elég lenne a vékonyabb papír,  ha lehetne kapni, és vinné a nyomtató. Talán találunk 70 grammos papírt, de ehhez nem fűzök nagy reményeket.

A reklámanyag készítést saját kezűleg azoknak ajánlom, akik gyakorlattal rendelkeznek szövegszerkesztésben, illetve hajlandóak néhány dolgot megtanulni a cél érdekében.
Néhány 10 darabos tételekkel sehol nem szeretnek foglalkozni, tehát ha ekkora mennyiséget kell főleg gyorsan előállítanunk, jobban járunk, ha magunk készítjük el a névjegyet, szórólapot, kupont.

Akinek ezres nagyságrendben van szüksége ezekere a dolgokra, mindenképpen jobban jár, ha nyomdához fordul.

Milyen előnye van ennek a kézi módszernek?
Néhány előny:
  • gyors
  • igényeknek megfelelően változtatható
  • kis mennyiség készülhet
  • utánnyomás szinte azonnal lehetséges
  • akkora mennyiséget lehet egyszerre elkészíteni, amennyire most van szükség
A módszer hátrányai:
  • időigényes a szerkesztés
  • programok ismeretét igényli
  • papírfajták használata korlátozott
  • a vágással is nekünk kell foglalkozni
  • nyomtató szükséges hozzá
Első ránézésre ellentmondás van az előnye a gyorsaság, hátránya az időigényesség között.
Nincs ellentmondás, hiszen a szöveget nekünk kell megadni mindig, és a vállalási határidő általában több nap. Kivétel a bevásárlóközpontok azonnali készítéssel foglalkozó pultjainál leadott rendelések. Ez esetben megvárható a szerkesztés, nyomtatás; ez is idő.
A gyorsaság a változtatásoknál érezhető. Ha csak egy telefonszámot, vagy árat, címet akarunk változtatni, az megvan 1-2 perc alatt, kinyomtatjuk és kész. Ha nem mi csináljuk ezt, akkor a módosítással sokkal több idő megy el.

Csak a Microsoft Office programokat említettem, természetesen más programcsomagok is alkalmasak reklámanyagunk elkészítésére. Azonban vigyázzunk: ne lőjünk ágyúval verébre. A nagytudású, speciális programok használata csak akkor javasolt erre a célra, ha tudjuk kezelni, és a programok már amúgy is rendelkezésünkre állnak.

2010. október 4., hétfő

A fájlnevekről

A Windows operációs rendszer már egy jó ideje elfogad hosszú fájlneveket, ékezetes fájlneveket is. Ez nagyon jó dolog. De.
Gondoljunk vissza a kapott csatolt állományok fájlneveire. Én a napokban több olyan csatolmányt is mentettem, aminek szép hosszú fájlneve volt, sok szép ékezetes betűvel.
Gondolom azok voltak, mert elolvasni nem tudtam. A fájl mentésekor már csak hieroglifákat láttam a fájlnevekben, nem az ő, ű, á stb. betűket.


Javaslatom a következő:
A továbbküldésre szánt állományok nevében ne alkalmazzunk ékezetes betűket, engedélyezett különleges karaktereket. Azért senki nem ró meg minket, ha ékezet nélküli a fájlnevünk. Ez nem helyesírási hiba.

Saját gépen használva lehet ékezetes fájlnevünk, ha a gépünk alapból nem tünteti el azt.

A másik dolog a fájlnevek hossza.

Réges-régen az volt a szabály, hogy a fájlnév 8 karakter hosszú, és azt követi a pont után 3 karakteres kiterjesztés. Vannak olyan esetek, amikor a számítógép levágja a 8 karakternél hosszabb neveket. Ha ez még az ékezetes betűk olvashatatlanná tételével is jár, akkor elég nehezen találjuk meg azt, amit keresünk.

Abból még baj nem származott, ha a fájlnevet 8 karakteresnek választjuk, ékezet és speciális karakterek nélkül.

Na igen, van kiterjesztés. Akkor is, ha a Windowsunk úgy van beállítva, hogy nem mutatja az ismert kiterjesztéseket. Én jobban szeretem, ha látom a kiterjesztéseket is.

2010. szeptember 30., csütörtök

Mentés, mentés, mentés

A mentés fontosságát a kezdő felhasználó nem látja be rögtön. A maga kárán fog tanulni.
Miért? Mert nem hiszi el, amit mondanak neki, vagy csak elfelejti alkalmazni a tanultakat, esetleg azért, mert nem veszi észre, hogy éppen helyzet van.


Az a mentés mentés, amikor kiadjuk a mentés parancsot. Rákattintunk a mentés ikonra, vagy a menüből kiválasztjuk és a beállítások után az OK gombot is megnyomjuk.

Az automatikus mentés, nem mentés. A Word, Excel, PowerPoint tud nagyon megtréfálni bennünket.
Úgy látjuk, állandóan ment, hiszen be van állítva az automatikus mentés. Aztán kilépéskor kérdez valamit, amire sokan zsigerből válaszolják, hogy nem. Sokszor nem tudják megmondani, mi volt a kérdés.
Utána jön a csodálkozás, sírás-rívás, hogy elveszett egy félnapi munka.

Mit tehetünk?
Előzzük meg a bajt!

Ha szövegszerkesztés, táblázatkészítés vagy más munka közben időnként mentünk, akkor később kevesebb gondunk lesz.

Honnan tudom, mentettem-e már valamit?
Ha a program címsorában olyat látok, mint pl. Dokumentum1, akkor valószínűleg nem mentettem.
Azért nem mondom, hogy biztos, mert adhatom ezt a fantáziadús nevet is a fájlomnak. Tehát Dokumentum1 van a címsorban.
Nyomjuk meg a mentés ikont, ha már egy kicsit is dolgoztunk. Megadjuk hová, milyen néven kérjük a mentés.
Ezután időközönként kattintsunk rá a mentés gombra. Ha fontos változtatás volt, mindenképpen.
Akkor is, ha csörög a telefon és felvesszük. Bármi megtörténhet telefonálás közben is.

Azt szoktam mondani, inkább eggyel többször mentsünk, mint eggyel kevesebbszer.

2010. szeptember 15., szerda

Honlapokról

Ezerszer olvasom, hallom, mennyire fontos a jó weblap. Ezt sokan meg is fogadják, és időt, pénzt, fáradságot nem kímélve fejlesztik, fejlesztetik honlapjukat.

Mostanában néhány dolgot kerestem, érdeklődtem többféle termék és szolgáltatás után, és ismét megállapítottam, van még mit tenni.

Rengeteg borzalmas honlapot láttam. Ismét találkoztam olyanokkal, amelyekről nem tudom megállapítani, vajon élő cég áll mögöttük, vagy csak 4-5 éve egyszer elkészítette a valaki az oldalt, és magára hagyta. Az élet legcsekélyebb jelét sem mutatják.
Másik dolog, amit nem értek, hogy minek dicsekszenek olyannal, ami nincs? Itt konkrétan a látogatókra gondolok.
Ha egy honlapot az utóbbi 6 évben összesen 16 ezren néztek meg, azzal talán nem kellene dicsekedni. Nem magánember személyes blogjáról, vagy hobbijáról szóló oldalról beszélek, hanem nagykereskedések oldalairól. Budapesti nagykereskedések. Sikerül olyan titkosan üzemelniük, hogy szinte meg sem találja őket az ember. Kiszámoltam, napi 7-10 látogató? Egy üzleti honlapnál? Nagyon kevés. Még annál is kevesebb.
A vicc az, hogy véletlenül meg nem is lehet rájuk akadni. Az előző napokban a Google keresőjét nyaggattam, és bizony nem jöttek elő ezek a találatok. Hogy akkor mégis mi módon találtam meg? Egyszerű. Legalább a termékeik címkéjén közlik a honlapjuk címét, tehát közvetlenül beírtam a keresőbe.

A teljes honlap szinte képgaléria. Ami nem lenne baj, ha éles és nagy képek lennének. Sajnos ezek egyik kategóriába sem tartoznak. Kicsi képek, nem túl élesen. Árak meg természetesen sehol. Illetve a képen vannak, az árcédulák látszanak, de a képről nem lehet leolvasni. Nem is ez lenne a cél, hogy egy fotóról találjam meg, mi mennyibe kerül, hanem hogy legyen egy árlista. Vagy legalább egy ici-pici kivonat az árlistából. Hát itt bizony nincs ilyen.
Valószínűleg még nem hallották, hogy jobb, ha nagyjából tájékozódik az árakról a reménybeli vevő. Vagy nekik semmi szükségük holmi árak közzétételére, hiszen így is van vevőjük. A vevőik pedig nem érdeklődnek a honlap iránt. Elképzeltem a vevők honlapját:-) Még szörnyűbb lehet a kép.

Mondhatják persze, hogy nem írnak ki árakat, mert ez tulajdonképpen titok, különben a végfelhasználók rájönnének, mi merre hány méter.

Eközben sok nagykereskedés nyit a lakosság felé, és azt mondja, igen, lehet itt vásárolni, nincs mennyiségi minimum, hiszen kis pénz is pénz.

Ismételten megállapítottam, lenne itt még mit tenni, és nem is a hét nyelven beszélő, agyondizájnolt és agyonprogramozott honlapokat hiányoltam. Csak az olyat, ahol a magyar ékezetes betűket nem kérdőjel helyettesíti, ahol magyar magyarul beszélnek a honlapon, ahol van némi információ, nem csak kép. Akár az is, hogy csak kereskedőket, viszonteladókat szolgálunk ki, és ehhez ilyen és ilyen papírt, igazolást kell bemutatni.

Összefoglalva, a vállalkozások egy részének ma is használhatatlan honlapja van, lehet, ezek a cégek meg úgy érzik, hogy a honlap fejlesztésére költött pénz teljesen felesleges volt.

2010. szeptember 11., szombat

Megjelent az új Office

Nem mondom, hogy hatalmas meglepetésként ért a hír, miszerint kapható az új Ms Office programcsomag, de azért felmentem a Microsoft honlapjára megnézni.
Ha jól látom, akkor megszűnt az a nagy összevisszaság az elnevezések között.
Engem kifejezetten zavart, hogy az előző verzióban szinte minden variációt külön csomagként, külön névvel forgalmaztak. Ha a Word, Excel-en kívül még másik 2 programot is akart valaki használni, nagy esélye volt rá, hogy ezt nem egy csomagban találta meg,  hanem két különfélében, illetve megvehette a majdnem legdrágábbat. Ha meg annyira elvetemült valaki, hogy képes adatbáziskezelőt is használni, akkor készüljön arra, hogy mindig a legdrágább csomaggal kell megelégednie.

Nos, idei kellemes hír, hogy diák/otthoni csomag 3 gépre tehető fel, természetesen semmiféle üzleti célra nem alkalmazható.

A következő csomag kissé szerény, a diákverzióhoz képest csak az Outlook a többlet, de ezt a csomagot munkához lehet használni.
Akinek nem elegendő a Word, Excel, PowerPoint, OneNote, Outlook együttese, annak a Professional verziót ajánlják.

A nagybani vásárlók más csomagok közül választhatnak, de úgy érzem, ez kevéssé érinti az otthon dolgozókat.

Próbáltam megtudni, pontosan mit tartalmaznak a csomagok, itt az Office eszközökre gondolok, erről nem találtam információt. Bevallom, azért órákat nem töltöttem az információra vadászva.

A kérdés az, ha van már régebbi verziójú Office programcsomagja egy vállalkozónak, szüksége van-e az idei verzióra? Átlagos használat mellett semmi szükség rá. Magánvéleményem, hogy az Office 2000 volt a legjobban használható.
A 2003-hoz is sok újat kellett megtanulni, megszokni. Némely dolog kivitelezése bonyolultabbá, áttekinthetetlenebbé vált. Pl. a körlevelet sikerült annyira megvariálni, hogy az ember vért izzadt, mire megértette a kezdő felhasználóval, miért jó ez neki. A régi egy párbeszédablak helyett ugrálni kell ide-oda, ráadásul nem sorrendben, hagyjuk...
Az Excel is erősen önállósodott, vannak dolgok, amiket már szinte magától csinál, az a baj, hogy nekem nem úgy van szükségem rá, és azt nem hagyja.

Az Office 2007 eljövetelével mindent, amit tanultunk eddig, újratanulhattunk. Nekem az a menü nélküli szalag nem jött be. Kattintgatok össze-vissza, és keresem a normális, megszokott formázásokat. Nem kevés időbe telt, mire egyáltalán megtaláltam, hogy hol kell menteni, vagy hol kell a menüt megkeresni. A barátkozást ezzel a verzióval ezen a szinten hagytam abba.

Az Office 2010 még ezen is túltesz, hiszen javulni, "egyszerűsödni" kell:-))))

Szerintem nem ér hátrány senkit, aki marad a megszokott, betanult, régebbi verzióknál.

Ugye azt az apró körülményt nem is említettem, hogy az évek során már át is térhettünk ingyenes irodai programcsomagokra.
Egyet azért meg kell hagyni. Ha a megadott formátumokban akarunk előállítani állományokat, úgymint a Ms Office által használt formátumai, akkor erre legalkalmasabbak a Microsoft Office csomag programjai. Ezek legalább önmagukat felismerik, megnyitják, elmentik, míg ez nem mindig mondható el más programcsomagokról .doc, .xls, .ppt fájlok esetében.

2010. augusztus 19., csütörtök

Még egyszer a fényképekről

A fényképekről már sokszor írtam.
Most, az önéletrajzos bejegyzéseknél azért egy dolgot ismét megemlítek.
Ha valamelyik közösségi oldalon olyan képeket helyeztünk el, melyek nem segítik elő azt, hogy jó színben tüntessük fel magunkat, akkor azokat a képeket sürgősen, még a pályázat elküldése előtt távolítsuk el.
Az igazi az lenne, ha ilyet fel sem tenne senki az oldalára.
Hogy mi legyen a jóbarátok, és országos haverok által feltett, és kommentált képekkel? Reménykedni lehet abban, hogy nem bukkannak rájuk, vagy meg lehet kérni az említett barátokat, haverokat, szedjék le ők is ezeket  a képeket.
Ha nem akarják?
Háát, mi sosem fényképezünk?

2010. augusztus 18., szerda

Miért nem kell sok helyen fényképet küldeni az önéletrajzhoz?

Azért, mert a fénykép egyfelől , hiszen látjuk a jelentkezőt, másfelől rossz, mert látjuk a jelentkezőt.

Nem, nem őrültem meg, és nincs ellentmondás. A fénykép előnye egyben a hátránya. Írtam már az előbbi bejegyzésben is, hogy a fénykép alapján szimpatikusnak találnak valakit, és azt behívják. Igen, ez így egy pozitív dolognak tűnik.

Akkor, ha engem találnak szimpatikusnak, és engem hívnak be. De ha a fényképem alapján engem NEM találnak szimpatikusnak, és a kép miatt nem hívnak be, akkor ez számomra nem oly örömteli esemény. Akkor azt fogom mondani, engem hátrányos megkülönböztetés ért.

Ez az oka annak, hogy pl. az USA-ban nem erőltetik a fényképet. Más angolszász országokban sem. Vannak szakmák, ahol igen, de végül is, gondoljunk bele, az ügyfelekkel sosem találkozó munkatársnak miért kellene úgy kinéznie, mint aki csak tévedésből nem lett világszépe?

Nem is a szépség a fő ok. Amerikában ma is a bőrszín. Azért nem kell a kép, hogy a fotója alapján eleve ne utasítsanak el olyanokat, akik el tudják látni az adott feladatot, csak éppen a főnök tetszését nem nyeri el bőrük színe.
A másik ok az emberek súlya (testtömege?). Azért se utasítsanak el valakit, mert átlépte mondjuk a 75 kilós súlyhatárt. (vagy a BMI indexe több, mint 30:-))
Egész egyszerűen az esélyegyenlőség miatt nem kérnek fényképet.

Ha kell a fénykép, akkor küldeni kell, ha nem kérték, ki-ki eldönti, küld-e.
Még annyit, hogy a fénykép nem adja vissza az emberek egyéniségét, nem látni róla, hogy milyen szemtől szemben beszélni vele, azt meg pláne nem mutatja meg, beválik-e valaki az adott munkahelyen.

2010. augusztus 17., kedd

Fénykép és önéletrajz

Minden ellenkező híreszteléssel szemben, az sincs kőbe vésve, hogy fénykép is kell az önéletrajz mellé.
Ha külön kérik a hirdetésben, akkor kell. Ha nincs róla szó, nem kell.

Érvek a fénykép mellett:

  • Legalább látják a jelentkezőket

  • Személyes találkozáskor felismerik az érkezőt

  • Olyan legyen az új kolléga, aki szimpatikus

Érvek a fénykép ellen:

  • Előre megnézik a jelentkezőket

  • Szimpátia alapján hívják be interjúra az embereket

  • Kiről készült már jó igazolványkép?

Tényleg, mire jó, hogy fényképes önéletrajzokat küldünk? Ez csak elméleti kérdés volt, nem akarok rá válaszolni. Ha kell, kell, ha nem, akkor mindenki eldönti, képeset küld vagy sem.

Ha kell a fotó

Álláskeresésnél nem küldözgetünk nyaralási képeket, még akkor sem, ha Bali szigetén jártunk jól látható módon. Amikor önéletrajz mellé fényképet csatolunk, akkor az a kép legyen olyan, amelyen megjelenésünk üzleties. Öltöny, ing, nyakkendő, nőknél kosztüm, vagy nem kivágott és nem átlátszó blúz. 
Természetesen frizura-smink tökéletes...
Kerüljük a tavalyi vállalati ünnepségen készült üzleti megjelenésű csoportképből kivágott orcánkat is.

Ha képet készíttetünk, igyekezzünk ott, ahol tud is fényképezni az, aki kezeli a fotómasinát. Tudom, nem mehetünk oda hozzá úgy, hogy elnézést, magát csak az igazolványkép készítő kezelésére tanították be, vagy esetleg fotósiskolát is végzett? Igazi fotós meg tudja mondani, melyik orcánk előnyösebb a képen. Persze ez nem azt jelenti, hogy profilból fényképez, de nem biztos, hogy a telibe kapott kép lesz a nyerő. Kis fordulat, derék kihúz, toka ügyesen eltüntet (csökkent), stb. Vannak azért trükkök, bár a fotós is hozott anyagból dolgozik, de mégsem kell úgy kinézni mindenkinek az ilyen képeken, mint az a bizonyos kilométerkő.

Ha saját akaratból küldjük a képet, akkor is tartsuk be a fentieket.

Igen, tudom, vannak kreatív szakmák, és állítólag ott rém trendi, ha valami extrémet, vicceset "kreatívat" küldenek. Erről tessék előre tájékozódni.

A fotó hogyan jut el a címzetthez?

Hát nem úgy, hogy a szép, 4*4-es (9*13-as) méretű képünket odatűzzük! Bizony nem.
Kell egy kis technikai művelet. Elő a szkennert, és szkenneljük be a képet. 300 dpi bőven elég. Ez a kép is elég nagy lesz:-)
Ha megvan a kép, és még mindig jól nézünk ki rajta, akkor most kicsinyítsük le olyan igazolványkép méretre.
Mentsük is el ekkorában, a minőséget ne rontsuk le! Most milyen?
Ugye, már nem annyira jó a helyzet. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ezt a képet rábűvöljük az önéletrajzunkra. Föl, a jobb felső sarokba.
Ki is kell majd nyomtatni az önéletrajzot, ha nem e-mailben kell jelentkezni. Ja, hogy nincs színes nyomtató? Hát ez az. Ezért írtam, hogy ha nem kötelező, mellőzzük a képet. Szegény fotóval annyi minden történik, és mire kinyomtatjuk a dokumentumot már nem az a kép, ami az elején volt.

Ha e-mailben küldjük, nézzük meg, mekkora fájlt alkottunk önéletrajz címén. Ha a képet csak úgy kicsinyítjük, hogy egérrel összébb húzzuk, akkor az bizony egy  hatalmas fájl marad. Ezért kell menüből kicsinyíteni, átméretezni. Akkor lesz a fájl mérete kisebb. Amin viszont ne spóroljunk, az a minősége. Mentéskor esetleg megkérdi, milyen minőségű legyen, 90% alattit ne válasszunk, mert a végén saját magunkat se ismerjük fel.

Még egy tanács a fájl mentéséhez. A fájlnév legyen a nevünk, ékezet nélkül, vezeteknev_keresztnev.doc formában.

A következő bejegyzésben leírom, miért nem kérnek sok országban fényképes önéletrajzot.

2010. augusztus 16., hétfő

Még mindig önéletrajz

Vannak olyan hibák, melyeket nem célszerű elkövetni önéletrajz írásakor.

Ilyen hibák:

  • valótlanság

  • helyesírási hiba

  • nem a kért formátumú önéletrajz beadása

  • fizetési igény beírása

  • annak taglalása, miért jelentkezik

  • előző munkáltatók szidalmazása

  • kilépések okának beírása

  • stb.

Nem akarok ötleteket adni, hogyan lehet elrontani egy önéletrajzot.

Annak a leírása, miért is jelentkezünk arra a  bizonyos posztra, a kísérőlevélben történik. Ezt nevezik motivációs levélnek. Szerintem kicsit túllihegnek nálunk mindent, mert a legfőbb motiváció úgyis az, hogy valamiből meg kell élni, és reméli az illető, végre álláshoz jut. A világmegváltásra való hivatkozás, vagy az, hogy pusztán a kiszemelt cég nagysága, és remek mivolta ösztönözte az illetőt, nekem nem tűnik őszintének.

Sok helyen mégis a jól megírt motivációs levél az, ami miatt valakit megfelelőnek találnak. Miért? Nem tudom, lehet, hogy lusták elolvasni és összehasonlítani a jelentkezők tapasztalatát, végzettségeit.
Nekem a motivációs levél kicsit hazugnak tűnik, udvarolok benne egy cégnek, (majdnem mást írtam) hogy miért is vagyok szerencsés, amiért jelentkezhettem, meg miért is szeretnék valami eszméletlen módon pont ott dolgozni.
Mindenki vérmérséklete szerint írja meg a motivációs levelét.

Ha egy mód van rá, kerüljük azt, hogy meg kelljen mondani a fizetési igényünket. Finoman szólva csúnya dolognak tartom, hogy arra kényszerítenek embereket, mondjanak egy számot. Ezt majd később kifejtem, miért csúnya dolog. Azért van olyan dolog, amit tárgyilagosan bele kell írni:


Milyen állásra jelentkezünk, hol olvastunk róla, illetve honnan tudtuk meg a lehetőséget, és  ha van, a hivatkozási számot is fel kell tüntetni.
Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy konkrét, élő embernek tudjuk címezni a levelet, tegyük meg! Írjuk oda a nevet, ha tudjuk a titulust is.
 Még egy szomorú hír:

Ahány pályázat, annyi motivációs levél. Ezt méginkább át kell írni, mint az önéletrajzot! Nem küldhetek levelet úgy, hogy megdícsérem nagyszerű szoftvertermékeit a vegyipari cégnek, vagy a remek környezetet emlegetem motiváló tényezőként, amikor egy belvárosi pincében van a cég.

A megírt önéletrajz és motivációs levél még nem elegendő a pályázathoz. Általában kifejezetten kérik is az állás betöltéséhez szükséges iskolai végzettségek, szakképzettségek, nyelvvizsgák igazolását. Ez az említett bizonyítványok fénymásolatban való megküldését jelenti.
Alakul a boríték!:-)

Ha felsőfokú végzettségünk van, nem kell a középiskolai bizonyítványt, ugyanígy, ha érettségiztünk, nem kell az általános iskolai bizonyítványt elküldeni. Szakképzettségből is azt, ami az adott helyen szükséges.
Ugyanabból a nyelvből több, különböző szintű vizsga esetén is a legmagasabb szintűt másoljuk csak le.

Tehát jól megírt önéletrajz és motivációs levél, plusz a mellékletek. Ezek képezik a pályázati anyagot.



Még egy hibalehetőség! Vigyázzunk a címzésre, és a beadási határidőt is tartsuk be! Ajánlottan adjuk fel, így legalább van a kezünkben egy papír, amivel magunknak igazolhatjuk, feladtuk a pályázatot. Sőt, külön díjért vállalja a Posta azt, hogy a következő napon odaér a levél.

Emlékezzünk! Soha nem küldünk eredeti iskolai bizonyítványokat! Senkinek! Ha minket választottak, úgyis bekérik, és gyönyörködnek benne élőben, lemásolják, (hiszen az az igazi) majd visszaadják. Erre figyeljünk, mindenképpen adják vissza minden eredeti bizonyítványunkat, okiratunkat.

2010. augusztus 14., szombat

Önéletrajzról egyszerűen

Mi is az önéletrajz?

Mondhatjuk úgy is, az önéletrajz segítségével adjuk el magunkat a munkaerőpiacon.
Tekinthetjük marketingeszköznek is. Azonban arra vigyázzunk, hogy az önéletrajzban nem ildomos szépíteni a valóságot, vagyis olyat ne írjunk magunkról, ami nem igaz.

Mit tartalmaz az önéletrajz?
  • személyes adatok
  • iskolai végzettség
  • szakképesítések
  • nyelvtudás
  • szakmai tapasztalat
  • esetenként érdeklődés, egyéb képességek, hobbik

Van egységes önéletrajzi formátum?

Nincs szabvány arra, hogyan nézzen ki az önéletrajz.
Ismerünk amerikai (angolszász), német típusú önéletrajzot, gyakran használják az európai önéletrajz mintát; van, ahol a legrégebbi végzettség és munkahely van elöl, máshol pedig az időben visszafelé haladva adják meg az adatokat.
Az, hogy egy iskoláról, munkahelyről mit kell leírni, szintén nincs szabályozva.
Célszerű a név, székhely megadása, valamint iskola esetén a végzettség megnevezése, a végzés dátuma.
Munkahely esetén az időintervallum megadása, a betöltött munkakör.

Tényszerű adatokat adjunk, nem kell fogalmazást írni a részletekről.

Sokszor olyan önéletrajzot várnak el, amiben a munkavállaló "eredményeit" kérik részletezni. Véleményem szerint ez sok munkakörben teljesen értelmezhetetlen, mert nem eredmény az, legalábbis szerintem, hogy elvégeztem azt a feladatot, amiért oda engem felvettek. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy ottléte alatt valami nagy változás zajlott le, a vállalat nagy fejlődésen ment keresztül, többnyire a megszokott munkavégzés folyik.
Egy értékesítő el tudja mondani, hogy X céget Y millió forintos árbevételhez segítettem, vagy hogy Z számú új ügyfelet szereztem.
Mit mond vajon egy recepciós? X számú ügyfelet irányítottam a megfelelő irodába? Felvettem a telefont, amikor csörgött? Nem voltam udvariatlan?
Vagy egy utókalkulátor: Y cégnél a rám bízott összes feladatot elvégeztem?

Nagy kérdés az, hogy a magánéletről mennyit írjunk az önéletrajzba. Szerencsére ma már nem kell beleírni szüleinket, az óvodát, az úttörőcsapatot. Fiatalabbak nem is értik, miről van szó.:-)

Szabadidős tevékenységet van ahol ajánlják beírni, mások szerint viszont felesleges. Akik szerint jó, ha ott van, azzal érvelnek, ha valaki mondjuk ejtőernyőzik, vagy motorcsónakversenyző hétvégén, akkor az egy nagyon megbízható munkaerő, mert drága hobbija van...
Mit csináljunk, ha rejtvényt szeretünk fejteni, vagy térképet böngészünk? Hát igen...

Amit viszont mindenképpen le kell írnunk, akár az egyéb készségek, képességek alatt, az a számítógép-kezelési ismeret:
  • operációs rendszer(ek)
  • irodai programcsomag(ok)
  • nagygépes rendszer(ek)
  • speciális programok ismerete
Ha programozni is tudunk, bár nem az a végzettségünk és munkánk, azt is ide írhatjuk.

A nyelvtudásnál nem csak a vizsgával igazolt nyelvtudást adhatjuk meg, azt is le lehet írni, ha beszélünk egy nyelvet, bár erről nincs papírunk.
De vigyázat! Itt a legkönnyebb elbukni, ha valótlant írunk.

Az önéletrajz nem olyan valami, amit egyszer megírunk és kész.
Aktualizálni kell időnként. Ha új végzettségünk van, ha több a régi  munkahely, vagy bármi egyéb változás van a leírtakhoz képest.
Nem kell ennyiszer kinyomtatnunk, csak legyen meg. Ha szükség van rá, az utolsó aktualizálást kelljen csak megtenni.

2010. augusztus 11., szerda

Változott a Gmail

Ma reggelre megint egy újdonság várt. Bizisten a legtöbb meglepit a Google-tól kapom:-)

Ahogy betöltődött a levelező, olyan fura volt, mintha nem teljesen töltődött volna be. Vártam és néztem, amikor feltűnt, hogy egy kis üzenet vár.
Ez volt rajta:
"A Gmail új arca
Csökkentettük a képpontok mennyiségét, és egyszerűbbé tettük a névjegyek és a feladatok megjelenítését."

Itt máris elakadtam. Csökkentettük? És ennek most örülnöm kell? Eddig mindenki arra volt büszke, ha valaminek nőtt a felbontása. Na mindegy, olvassunk tovább.

"A Címtár frissítései
Lehetőség van vezetéknév szerinti szűrésre, valamint egyéni címkék hozzáadására, például telefonszámokhoz vagy más mezőkhöz."

Valószínűleg azért értelmezem ezt is másként, mint kellene, mert én nem tartottam fontosnak csoportokat létrehozni, ezért én ezt úgy látom, hogy rendezni lehet vezetéknév szerint is.
Ami mondjuk jó dolog, más kérdés, hogy az emberek egy része vezetéknév, keresztnév sorrendben adja meg a nevét, másik része pedig keresztnév, vezetéknév sorrendben.
Ennek köszönhetően a lista ismét csak káoszos, mert van, ahol jó, és aki eddig jó helyen volt, az most került rossz helyre.
Ez nem a Google hibája, ez egyszerűen a magyar nyelvből adódik. Az is igaz, van olyan, amikor eleve az űrlapok is rosszul kezelik ezt a kérdést.

Címkéket hozzá lehet adni, új csoportokat hozhatunk létre, egyszerre küldhetünk mindenkinek levelet, akiket kijelöltünk. Ez utóbbi nem tudom hogy volt-e eddig, nekem eddig nem volt szükségem arra, hogy sok embernek ugyanazt a levelet küldjem el.

Olvasom a lehetőségek között, lehet e-mail címeket egyesíteni.
Kijelöljük az e-mail címeket, azt mondjuk, névjegyek egyesítése, máris teljesíti, és ez után értelmezhetem, mi is történt.
Tehát a kijelölt e-mail címekhez nevet, címet, és még több adatot megadhatok, egyszerre küldhetek a címekre levelet. Én úgy tudom elképzelni, hogy ha egy személynek vagy cégnek több e-mail címét tudom, akkor egyesítve ezeket, egyszerre mindegyikre tudok levelet küldeni.
Idegenek esetében értelmetlennek tartom.

Aki rendszeresen használja a névjegyzéket, biztosan észreveszi a változásokat. Nekem nem sokat mondanak a ezek, de én keveset levelezek, és akkor sem használom a névjegyzéket, elegendő az, hogy levélíráskor felajánlja a címzetteket.

Amit észrevehetünk elsőre, az az, hogy a Google logo kicsit más lett, a mappáinkat bal oldalon másként látjuk, mint eddig. A levélírás linkből pedig gomb lett.

A teendőinket is beírhatjuk egy kis ablakba. Jelzem ez a szolgáltatás rögtön közölte is, jelenleg nem érhető el.

Összefoglalva, történtek változások, némelyike azonnal észrevehető, mások nem. Vannak olyan változások, amik a Gmailt rendszeresen, üzletileg is használóknak könnyebbséget jelentenek, a többieknek fel sem fognak tűnni.

A magam részéről ellenállok az újdonságoknak, és most sem fogom a címjegyzékemet a kért módon feltölteni, nem kapcsolok össze semmit semmivel, és a feladataimat PC (papír-ceruza) módszerrel fogom nyilvántartani ezután is. Az legalább független az áramtól, az internet-eléréstől, számítógép jelenléttől.

2010. augusztus 3., kedd

Mindig jó a rövid link?

Klassz dolog a rövid link, kicsit titokzatos, Twitteren egyenesen kívánatos, mert így még írhatunk is a link mellé valamit.
Már nem csak Twitteren, hanem egyre több helyen találkozok rövid linkkel. Megvallom, nem kattintok rá, ha nem tudom, mit takar. Sokan látogatottságot akarnak növelni a rövid link alkalmazásával. Kíváncsiak lesznek az emberek, rákattintanak, és meglátnak egy számukra teljesen érdektelen oldalt. Persze azzal a lendülettel kattintanak az X-re.  
Külön kedvelem a mindenféle szöveg nélkül továbbküldött rövid linkeket, számomra tökéletesen ismeretlenektől. Úgy döntöttem, ezeket kihagyom, annyira nem tudnak érdekesek lenni, hogy rákattintsak bármelyikre is.
Mint blogot írónak, nekem is jól esik a látogató.
Nemrégiben kezdtem alkalmazni a Bloggeren azt a lehetőséget, hogy egy kattintással elhelyezhetem a megosztás gombokat a bejegyzésem végén. Ha valaki rákattint a twitter ikonra, máris alkot egy twittet, rövid linkkel. A blog neve, a bejegyzés címe után következik a rövid link. Legalább nem zsákbamacska.
Figyelem a Webmestereszközöket is, és megállapítottam, hogy "A webhelyére mutató linkek" között nincsenek olyanok, amelyek rövid linkek lennének. Egyébként az is látszik, hogy a Bloggeren levő blogoknak nem tud rámutató linket adni egy másik bloggeres blog.
Jó a rövid link, de nem minden esetben.:-)

2010. augusztus 2., hétfő

Honlapkészítési gondok

Van már domain név, tárhely is, már csak el kell készíteni a honlapot. Van akinek ez nagyon egyszerű feladat. Pl. azért, mert kisujjában van a honlapkészítés hogyanja, vagy azért, mert kiadja a feladatot valakinek.

A gondok akkor kezdődnek, ha úgy érezzük, meg tudjuk oldani a feladatot. Vagy azért, mert rendelkezünk bizonyos ismeretekkel, vagy azért, mert szeretnénk kézben tartani a dolgainkat, és ezért inkább megtanuljuk. Akár azért, mert egyelőre erre van időnk, de pénzünk nincs megfizetni mások munkáját.

Hogyan készüljön a honlap?
Az ember lusta, és nem annyira kecsegtető a legegyszerűbb módszer, ami úgy kezdődik, nyisd meg a jegyzettömböt. Azt tudja, hogy a Word lesz az utolsó, aminek segítségével honlapot készít, de mi van a kettő között.

Tényleg rengeteg lehetőségünk van, sokszor talán túl soknak is tűnik, mert nehéz választani. Amikor egy módja volt egy html oldal elkészítésének, nem kellett ezen elmélkedni. Ma viszont programok tömege segíthet ebben. Vannak html szerkesztők, ahol a html nyelv ismeretében készül honlapunk, vannak vizuális szerkesztők, vannak grafikai programok, és vannak tartalomkezelő rendszerek.

Ezek közül kell kiválasztani, mivel dolgozunk.
A választást jól meg kell fontolni.

A jegyzettömb munkás, de olcsó és egyszerű. Mindenhol használható.
Html szerkesztőt válasszak? De melyiket? Ingyeneset, avagy megvásároljam? Esetleg reménykedjek abban, hogy a 30 napos próbaidő alatt kész lesz a honlapom? De mi van azután, ha lejárt a kipróbálásra szánt idő, és nekem később kell módosítanom?

Vizuális szerkesztőt keressek? Ahol tologatom a szövegdobozokat és gombnak valókat, a kódot meg nem látom? A speciális állomány miatt mással nem is tudom beolvastatni esetleg...

Divatos grafikai programmal? Ja, hogy annak is próbaverziója van, az jó. És később hogyan változtatok? Megvenni ugyanis nem fogunk egy több százezerbe kerülő, nehezen kezelhető grafikai programot azért, hogy honlapot készítsünk magunknak.

Válasszak tartalomkezelőt? Ó jaj, megint meg kell tanulni egy programot.

Hogyan készül majd  a honlapom? Offline módban és feltöltöm, vagy online a tárhelyen?

Ha szerencsénk van, az is kiderül, a tárhelyen van honlapépítő, amivel online módon, aránylag könnyen elkészíthetjük honlapunkat.

Válasszam mégis inkább a WordPress-t? Fel kell telepíteni, sokszor van új verziója, de elég könnyen elkészül egy átlagos honlap vele. Ingyen van, és ingyen sablonok vannak hozzá tonnaszám.

Megannyi kérdés, amit felteszünk magunknak.

Szerintem azt kell eldönteni, milyen lesz a honlapunk.
Egyszer elkészül, és hagyjuk pihenni, vagy gyakran kell majd módosítani.
Ha később nem nagyon foglalkozunk vele, akkor meg lehet oldani a legegyszerűbben.
Ha napi, heti rendszerességgel kell változtatni, bővíteni, akkor viszont jól meg kell gondolni, hogyan készüljön. Ki fogja módosítani? Ekkor már valamilyen tartalomkezelőben kell gondolkodnunk.

A kérdések megválaszolása után jön a neheze. Elkezdünk a kiszemelt programmal dolgozni. Ekkor fog kiderülni, jól választottunk-e, avagy jöhet a következő program.

2010. augusztus 1., vasárnap

Tárhely is kellene

Megszerzett domain nevünkkel még nem megyünk sokra. Kell egy hely, ahol majd elhelyezzük honlapunkat. Ehhez pedig tárhelyszolgáltatót kell keresni.
Mindenki szeretne jó tárhelyszolgáltatót találni.
De milyen a jó tárhelyszolgáltató? Ez egy jó kérdés, amire úgy lehet válaszolni, hogy kinek melyik.

Attól függ, melyik jó, hogy mit várunk el a tárhelytől. Gyors legyen, nagy adatforgalmat engedélyezzen, több honlapot lehessen rajta üzemeltetni, olcsó legyen, lehessen kérdezni, ha nem értünk valamit?

Egy biztos: alaposan körül kell nézni a piacon. Ha egy kukkot sem tudunk angolul, akkor ne akarjunk amerikai tárhelyet, mert csak a gond lesz vele.

Az elmúlt hetekben vadul kerestem tárhelyszolgáltatót.
Találtam hazait is, elég korrekt áron, csak valahogy a szolgáltatások nemigen voltak részletezve a honlapon. Nem tudtam eldönteni, mit adnak, és mi az, amiről én azt gondolom, biztosan van. Voltak gyanúsan olcsók, rettentően kicsi helyet biztosítók, mindenért felárat kérők, cPanel-t használók, és fapadosak is.

Aztán kiléptem a nemzetközi piacra. Körülnéztem. Elhűltem. Ekkor már tudtam, hogy szó sem lehet magyar tárhelyről, még akkor sem, ha neheztelnek érte, hogy nem a hazait választom. Különben felmerült  bennem, hogy a hazai, bérházban lévő kis bt-nek vajon milyen szervere lehet, és mi van, ha egy külföldi tárhelyen osztoztatja ügyfeleit.

Tehát körül kell nézni a piacon, el kell dönteni, nekünk mi a fontos, mekkora tárhely kell, milyen szolgáltatásokat várunk el, vagy szeretnénk; legyen-e lehetőség fejleszteni,  fontos-e a magyar nyelvű ügyintézés, mennyit szánunk a tárhelyre.

Ezek után lehet összehasonlítani a szolgáltatókat. Ez sajnos egyáltalán nem egyszerű, mert szinte olyan, mintha az almát, a cseresznyét és a szőlőt akarnánk összehasonlítani.

2010. július 31., szombat

Milyen domain-t válasszak?

Amikor eljön az ideje, hogy új domain nevet szerezzünk be, felmerül a kérdés, hazai legyen, vagy nemzetközi? Vagyis, a .hu alá regisztráljunk, vagy mondjuk a .com, .net vagy .eu alá.
Érdekes figyelni, mennyire eltérő nézetek vannak ebben a kérdésben. Van, aki azt mondja, magyar cégnek magyar domain kell. Mások szerint, nem kell a .hu-hoz ragaszkodni. Ha külföldön is szeretne az illető megjelenni, kifejezetten ajánlják, hogy ne .hu legyen.
Végül is mindegy bizonyos határok között, hogy mi a végződés. Én a .com, .net, .org, .info, .eu közül választanék a magyaron kívül. Sok név esetén jó hangzású a .es is.

Hogy miért választ valaki mást, mint a .hu?

Néhány ok erre:
  • több, mint két hét, mire kész a regisztráció
  • már foglalt a kiszemelt domain név
  • nem tudom, kell-e hosszabb távon, ezért egy olcsó regisztrációt keresek
  • több nyelven elérhető oldal, legyen nemzetközi a domain neve
A következő kérdés, amit meg kell gondolni, milyen nevet regisztráljunk? Néhány éve még szinte megkövezték azt, aki nem cégnevet regisztrált. Ma meg azt mondják, ne (csak) cégnevet, hanem "beszédes" domaint is regisztráljunk.

Mit jelent a beszédes domain?

Olyan domain nevet, ami utal a tevékenységre, szolgáltatásra.
Ha belegondolunk a bétaalfakft.hu elég keveset mond, ellenben, ha a tevékenységre utaló libatollhegyezes.hu néven van a honlap, akkor könnyen megtalálnak minket azok, akiknek éppen a libatollhegyezés a problémájuk.

Ha első kísérletünk kudarcba fullad, és már regisztrált a kiszemelt szó/kifejezés, akkor próbálkozzunk szinonímákkal, ragozott alakokkal.
Ha viszont úgy érezzük nekünk csak és kizárólag az általunk kitalált domain kell, ami már foglalt, akkor próbáljuk ki a nemzetközi végződéseket.

Óvatosak, akik a nagy ötletet biztosítani akarják, regisztrálnak több végződés alá is. (Nehogy mások lecsapjanak rá.)

Mindenképpen érdemes a kitalált nevet ízlelgetni, hangosan kimondani, hogy hangzik, ki lehet-e mondani, meg lehet-e jegyezni, nincs-e benne magánhangzó vagy esetleg mássalhangzó torlódás, ami miatt sok lesz az elgépelés. Ha több szóból áll, az egybeírás helyett átláthatóbb a kötőjeles.
Túl hosszú a név? Mi lenne, ha kitalálnánk egy rövidebb változatot is? Akkor csak azt kellene beírni, kevesebb lenne a hiba.

2010. július 30., péntek

Új vállalkozás, új tevékenység kezdése

Amikor új ötletünk van, és új vállalkozásba kezdünk, vagy csak bővítjük eddigi tevékenységünket egy csomó mindenre oda kell figyelnünk. Itt most csak az internettel kapcsolatos dolgokról írok.

Tehát megvan a nagy ötlet, és a tettek mezejére léptünk. Bokros teendőink között nem feledkezhetünk meg az internetről sem.
Ne adj lehetőséget másoknak arra, hogy előtted regisztráljanak márkaneveddel.

Mielőtt kilépnél a színre, gondoskodj a következőkről:

Regisztráld a .hu végződés alá új domain neved. Figyelj az ékezetes és kötőjeles variációkra is.
Ingyenes domain neveket se engedj át másoknak. Ezeket ne használd, csak legyen a tiéd! Mik ezek? Pl.: atw.hu, fw.hu, uw.hu, eoldal.hu, stb.
Foglald le a következő helyeken az új termék, szolgáltatás, márka nevével a felhasználónevet:
  • Gmail.com
  • Blog.hu
  • Twitter.com
  • Facebook.com
  • Youtube.com
  • Blogspot.com
Határozd meg a célcsoportod! Írd körül, kiknek szánod a terméket, szolgáltatást! A túl tág célcsoport nem jó. Vigyázz, ne szűkítsd le annyira a célcsoportod, hogy név szerint fel lehessen sorolni, ki tartozik bele!

Gyűjts adatokat, információt, majd értékeld ezeket! Kik a versenytársak? Ismered versenytársaidat? És azokat, akik versenytársaid lehetnek? Végezz felderítőmunkát, keress, kutass a neten!
Tanulmányozd a versenytársak honlapját! Milyen az a honlap? Friss, naprakész, tartalmas? Kommunikálnak az ügyfelekkel? Hogy állnak az online marketing eszközeivel?

Figyeld kulcsszavaid előfordulását!

Figyelheted márkaneved, cégneved előfordulását is. Hogyan? Erre való a Google Figyelő, amelyet a http://www.google.com/alerts?hl=hu&gl=us címen találsz meg. Lehetőség van napi, vagy heti rendszerességgel kérni a jelentést.
A Google Figyelőről már írtam, az alábbi linken található a cikk:
A felület kinézete természetesen azóta már megváltozott, ami eddig jobb oldalon volt, az a bal oldalra került és viszont. Működésében nincs változás.

Amíg várod, hogy a .hu alá regisztrált domainedhez hozzájuss (igazán nem sok idő, ha szerencséd van, 16-17 nap alatt meg is lesz), elkezdheted a honlapod készítésével kapcsolatos munkát. Ha értesz hozzá, szerencséd van, csak időd is legyen rá. Ha nem vagy a webdizájn bajnoka, akkor keresd meg azt, aki elkészíti a honlapod. Nem ennyi lesz a munka, mert valami elképzelésednek kell lennie, mi legyen a honlapodon, és jobb, ha a szöveget megírod, amit oda szánsz. 

Ismerkedés a tárhelyemmel

Új honlap indítását határoztam el.
Beszereztem a megfelelő domaint, és vettem neki lakást is.
Most igyekszem berendezni, még vannak nehézségeim. Úgy tűnik, kell még némi anyagi áldozat, hogy teljesen komfortos legyen.
Na tessék, reggel óta már drágább lett a dolog, mert gyengült a forint. :-)
Gyakorlom a WordPress-t is. Keresem a megfelelő sablont, alakítgatom az oldalt.

2010. július 26., hétfő

Ismét az adatainkról

Időközben olvastam egy cikket arról, hogy a mai betörőknek tálcán kínálják az emberek a lehetőségeket.

Eddig a személyes adatok megadását, közszemlére tételét taglaltam, de most továbbgondolom a témát.

Tőlem távol áll az, hogy magamról fotókat tegyek fel közösségi oldalakra. Arckép van fent, azért, hogy ha a nevem alapján ismerősnek találnak, megbizonyosodhassanak, az vagyok, akire gondolnak.

Mások fotóit sem szoktam tanulmányozni, főleg, mióta sikerült az iwiw-en kiiktatnom egy csomó értesítést, például azt is, ami arról szólt, ki milyen képeket tett fel újólag. Néha belekukkantottam a képekbe, és csodálkoztam. Rendben van, kép a szülinapi tortával, a család kicsi gyerekeinek mosolyával, ballagás, esküvő.

De miért kell feltenni 50-100 vagy még több képet? Ez a sok kép aranybánya a rossz szándékú embereknek, főleg, ha a pontos címet is mellékelik hozzá, telefonszámmal.  

Ezekre a képekre ugyanis nem az a jellemző, hogy stúdióban készültek. Otthon, a nappaliban, itt állunk, ott állunk, karácsonyfa, húsvéti nyúl, festmény és értékek. Ezek láthatók. A többség persze a személyeket figyeli, de vannak, akik a hátteret. A könyvesszekrényt, a falon lógó festményeket, vázákat, bútorokat. Remekül megismerhető így idegenek lakása.

A fiatalok körében jellemzőek a bulizós képek. Mit mondjak? Ha még csak olyanok lennének, amiken szép ruhában, vastag sminkkel lennének fiatal lányok öregítve, vagy fiúk idétlen vigyorgással.

Nem, gyönyörködhetünk abban is, amikor nem éppen előnyös oldalukat mutatják. Magyarul, a félrészeg vagy tökrészeg fetrengések látványáról van szó. Engem speciel nem érdekelnek, legfeljebb elcsodálkozok rajtuk.
De.
Ami az internetre felkerül, nehezen kerül le onnan. Lehet, hogy holnap leveszik a képet a szereplők, de mi van, ha már addigra többen lementették, és a kép esetleg önálló életre kel?

Egyesek szerint a munkáltatók figyelik a közösségi oldalakat. Ez vagy igaz vagy nem, de inkább úgy igaz, hogy van olyan munkáltató, ahol figyelik. Nos, ezeken a helyeken az illető elvágta magát.
Kinek kell egy olyan munkatárs, aki hétvégeken vágighányja a szórakozóhelyeket, és félpucéran ropja a táncot? Nem ragozom tovább.

A harmadik, amit meg kell gondolni, az a kiírt üzenetek, automata levélválaszok kérdése.
Nyár van, sokan mennek nyaralni. Klassz dolog, ha valaki Honoluluba megy, de nem kéne közhírré tenni. Főleg úgy, hogy "július 10-31 között külföldi utazásom miatt nem vagyok elérhető telefonon sem."
Mi ez, ha nem felhívás keringőre? Lakásunk értékei iránt érdeklődők számára nagyon fontos információ ez.
Hiába tanítják, hogy szedessük ki az újságokat, leveleket, alkalmazzunk automata kapcsolót véletlenszerű lakásvilágításhoz, ha profilunkba bevéssük, ne keress, mert a tengerparton nyaralok, és csak két hét múlva jövök haza.
Nem irigylem azokat, akik minden évben pálmafás déltengeri szigeteken nyaralnak, de bennem is megfogalmazódik, amikor ilyen képeket látok, hogy ejha, van itt mit a kakaóba aprítani. Télen sítúra, szilveszteri, húsvéti, hosszú hétvégi képek rendszeresen feltéve. Máris tippet adtunk.

A képeket el lehet helyezni úgy is képgalériákban, hogy nem láthatja mindenki. Családunknak, barátainknak hozzáférést adunk hozzá, így elkerüljük, hogy túlságosan érdeklődő személyek tájékozódjanak rólunk.

Egyszer olvastam egy jó mondatot: csak olyan dolgot mondj el gyermekednek, amit később nem fordíthat ellened. Ezt alkalmazhatjuk az internetre is. Csak olyan képet, információt adjunk meg magunkról, amit később sem kell megbánnunk.